Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-19 / 36. szám

SZEKSZÁrdi 2003. DECEMBER 12. vasárnap vasárnap M „A szőlősgazdák és a borászok elfogadták" Vendégem a Gemenc presszóban, Kelemen Erika hegybíró, akit a Szekszárdi Hegyközság négy pályázó közül választott meg erre a posztra. Manapság, már nem oly ritka dolog a borász szakmában sem a nők jelenléte, borversenyeken a zsűriben is egyre nagyobb számban látni őket, ám az bizonyára egyedülálló, hogy a Hegyközség hegybírónak egy fiatal, csinos hölgyet válasszon. - A szüleim már nyugdíjasok, édesapám kertészmérnök-növényvédő szakmérnökként dolgozott, édesanyám varrónőként, s két testvérem van, a bátyám az APEH-nél dolgozik, »

stvérem a ORFKtkárnő, s valóban a hivatást, amit gyakorolok édesapámtól „örököltem". A Lengyeli Apponyi Sándor Szakközépiskolában általános kertész szakon érettségiztem, s édesapám tanácsára jelentkeztem 1995-ben a Kecskeméti Kertészeti Főiskolára, ahol 1999ben szereztem diplomát, mint általános kertészmérnök. - Első és eddig egyetlen munkahelye a Szekszárdi Hegyközség... - Miután a főiskolán a diplomadolgozatomat a hegyközségből írtam, így megismerkedtem a borászok nagy részével, a szőlősgazdákkal, valamint sok rendezvényükön vehettem részt és talán azt is hozzátenném, hogy édesapámon keresztül már gyermekkoromtól ^Mkkal találkoztam. ^Milyen munkát végzett a Hegyközségben mint fiatal diplomás? - A Hegyközség elnöke Mészáros Pál kért fel, hogy vállaljam el az irodai teendőket, ami napi munkára lefordítva annyit jelentett, hogy a „mindenes" lettem. Közben elkezdtem újra tanulni, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatán 2002-ben közgazdász diplomát szereztem. Kétdiplomás hegybíró - Aztán a „mindenesből" hegybíró lett. Mi ennek a története? - Miután az elődömnek 2003 májusában lejárt a kinevezése amely mindig 5 évre szól a Szekszárdi Hegyközség úgy értékelte addig végzett munkámat, hogy felkértek, pályázzam meg a hegybíró posztot. Négy pályázó volt, az első körben ketten kiestek, ketten maradtunk, s a Hegyközség Közgyűlése nekem szavazta meg a bizalmat. - Szekszárdon sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel, borászattal, mégis, azok részére, akik nem, elmondaná mi is tulajdonképpen a Hegyközség? - A szőlőtermelők és borkészítők érdekeit összefogó és képviselő köztestület, amelynek legfontosabb feladata a szőlő- és bortermelők adatainak nyilvántartása. Törvény írja elő, hogy minden 500 négyzetméteren felül lévő szőlőtulajdonosnak be kell lépnie a Hegyközségbe. Tagnak lenni anynyit jelent, hogy a termelők a termésüket és az abból készült bort csak úgy tudják értékesíteni, ha erről a Hegyközség származási bizonyítványt állít ki számukra. A nyilvántartás tartalmazza, hogy mekkora a terület, milyen fajtát termesztenek rajta, valamint mekkora a termés. Nekem, mint hegybírónak a feladatkörömbe tartozik - a tagnyilvántartáson kívül - a tagsággal a kapcsolattartás. - Egy évtizeddel ezelőtt még fehér hollónak számított, ha egy nő borversenyen zsűritag volt vagy bármilyen más szőlőtermesztéssel, borkészítéssel kapcsolatos foglalkozást választott. Manapság ez már szinte természetes. Ön miben látja ennek az okát, hiszen a laikus úgy gondolná, hogy ez egy igazán férfi hivatás? - Ha szétnézünk más foglalkozásoknál, akkor azt tapasztaljuk, hogy sok olyan foglalkozásba, amelyet klasszikusan a férfiakénak tartottunk, „betörtek" a nők. Az élet más munkaterületein is kivívták maguknak az elismerést, megmutatták, hogy - persze vannak azért kivételek - ugyanazokat az eredményeket, elismeréseket el tudják érni. Miért lenne ez másképpen a szőlőtermesztésnél és a borkészítésnél, amikor ez a terület a legnagyobb odafigyelést, precízséget, tudást igényel. Az kétségtelen, hogy ebben a hagyományosan férfi szakmában egy nőnek sokat kell bizonyítani, hogy elfogadják, ám kellő végzettséggel, kellő gyakorlattal, kellő rátermettséggel, és kellően felvértezve azzal, hogy férfiakkal kell „megküzdenie", ez sikerülhet. - Amit az ön példája bizonyít a legjobban. Ugyanis, egy-két kiváló női borászt sikerült már, éppen a Kávéházi randevú sorozatba meginterjúvolnom, viszont hegybírónővel még nem találkoztam, s bizonyára így vannak ezzel a kedves olvasók is. Az elméletet a főiskolákon megtanulta, a tapasztalatokat honnan sikerült begyűjtenie? - Elsősorban otthon, saját szőlőnkben és pincénkben - amely egyelőre csak hobbi szinten megy -, aztán a borkóstolást a borversenyeken, ahová egyre több meghívást kaptam, először csak kellemes időtöltésnek tekintettem, de közben nemcsak megszerettem, meg is tanultam. Bár ez közel sem jelenti azt, hogy borász vagyok, de borkedvelő az igen. A hegybíró legyen a hegyen - Az ültetvénybejárás, ami a hegybíró fontos kötelessége, sajnos nálunk azért nem kivitelezhető olyan formában, és időben, ahogy szeretném, mert az irodában egyedül vagyok. Az az elképzelésem, hogy a hegybíró legyen a hegyen. Minél többször találkozzon a gazdákkal, hogy kötetlen beszélgetés közben mondhassák el gondjaikat, problémáikat. Nyáron a Faddi- és a Lisztesvölgyi gazdákkal egy egész napot töltöttünk együtt. Ez nagyon jól sikerült, ezért szeretném tavaszszal folytatni és minden dűlőbe eljutni. - Arról még nem beszélt, hogy milyen fogadtatása volt a gazdák között, hogy egy fiatal, csinos nő fogja az érdekeiket képviselni, s hozzá fordulhatnak gondjaikkal, kérdéseikkel... - Miután előtte is ismertek már, a hegyközségi irodából, s ők fogadták el a pályázatomat, döntöttek mellettem, úgy gondolom, sőt úgy is érzem, hogy elfogadtak. Meghallgatnak, kikérik a véleményemet, adnak a szavamra. Nehéz öszszeegyeztetni és az egyensúlyt megtalálni, hogy mennyi időt töltsek a hivatalban és mennyit a hegyen. Jelenleg az időm 80 százalékát az irodában töltöm - miután egyedül vagyok, s a fenti nyilvántartással kapcsolatos feladatokat is én végzem - a maradék 20% a területbejárásokkal és a rendezvényeken való részvétellel telik. - Mint új, fiatal hegybíró, mi szerepel a közeljövőben a tervei között? - Szeretnék minden héten egy napot a szőlőtermesztőkkel tölteni, kint a területen, ahol kötetlenül beszélgethet minden szőlősgazda velem és a többi gazdával. Az aktuális problémákat is megtárgyalhatnánk. Tavasszal a metszést, növényvédelmet, ősszel a szüretre való felkészülést stb. „Borisszák" klubja - Ennyi elfoglaltság mellett mire marad ideje? Van-e hobbija és hogy szakít időt rá? - A hobbim is a hivatásommal függ össze. Három borász barátommal - Takler András, Misóczki András és Sebestyén Csaba - létrehoztuk a „Borisszák" klubját, havonta egy alkalommal találkozunk, ez a klub nemcsak a borászoknak jött létre, hanem minden fiatal borkedvelőnek, akit a kulturált borfogyasztás érdekel. Tagja vagyok a Borút Egyesületnek, amely szintén idővel és elfoglaltsággal jár. A Tolnai Hegyközségnél heti két órában tartok ügyeletet, ahová szeretettel várom, bármilyen problémával a tolnai szőlősgazdászokat, borászokat. A magánéletemben pedig arra marad idő, hogy otthon segítsek a szőlőben édesapámnak, s az angol nyelvtudásomat, egy intenzív nyelvtanfolyamon erősítsem. A világhírű ZEPTER CÉG Tolna megyei munkatársai továbbra is szeretettel várnak minden érdeklődőt A TERMÉKEIKBŐL RENDEZETT KIÁLLÍTÁSON. 7100 SZEKSZÁRD. AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/511-910. 511-911. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre. mwswm^m SAS ERZSÉBET OLDALA