Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-19 / 36. szám

2003. OKTOBER 19. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP J Zene, zene, zene... határok nélkül Példás rendezés, jó hangulat, értékes díjak Régen éreztem már a jófajta muzsika efféle erejét magamon, de szombaton a ZUG-ban és az utána következő gálán ez így volt. Országosan és határainkon túl is komoly érdeklődés és pozitív fogadtatás jellemezte a megrendezett pop-rock zenei tehetségkutató fesztivált. Igaz, a pop műfaj művelői ezen a délutánon otthon maradtak, így csak a rockerek bakancsai gyűrhették össze a ZUG színpadán a filcet és töltötték be élettel a helyiséget. Volt itt klasszikus rock felállás, hardcore, de még dark-os hangok is megüthették az arra járó kíváncsi •

er fülét. A nem rádióbarát zestílusok elemi erejének összehasonlíthatatlan érzésével és az aurarepegető hangerővel kerek volt a rendezvény. Még a neves - közéletből és zenei körökből jól ismert személyek alkotta - zsűrinek is nehéz volt dönteni, így a legjobbnak ítélt négy zenekart még egyszer játékra szólította. A 2003. évi „Határok nélkül" Pop-rock Zenei Tehetségkutató Fesztivál zsűrije: Körtés József zenetanár, a ZUG elnöke, Fekete Mihály médiaszakember, az első szekszárdi színház megalapítója, Kozma Győző rádiós műsorvezető, újságíró, rendezvényszervező, Farkas László zenész (MINI, COLOR, NAUTILUS, RÁKFOGÓ, LUX együttesek legendás gitárosa), Gerendai Attila zenész, a PROSECTURA együttes volt gitáros, dobos és énekes előadója. Helyezettek: 1. CRUSHERA (Tatabánya), 2. ATTALAY (Pécs), 3. SEPTIC (Székesfehérvár). Na, de nekünk sem lehet okunk panaszra, hiszen megyénk fiai közül a szekszárdi SÜNDÖRGÉS együttesből válogatták ki a fesztivál legjobb gitárosát, Tóth Lászlót, és a legjobb basszusgitárost is Létai Péter személyében. A medinai MÉLY BÍBOR a legjobb énekesnek és a legjobb billentyűsnek járó díjakkal, míg a tamási TRITONUS zenekar különdíjjal távozhatott. A díjak: profi hangfelszerelések, könyvek, fesztiválokon való fellépési lehetőségek - na és a Vesztergombi pince 2001-es kékfrankosa volt. Egy, a város nevét öregbítő fesztivál szárnybontogatásainak lehetünk tanúi. A mostani felhívásra is érkeztek Erdélyből és a Felvidékről zenekarok, akik a megmérettetés utáni gálán egy jót zúzhattak a több mint ezer embert megmozgató sportcsarnokbéli POKOLGÉP, TANKCSAPDA, MOBYDICK koncerten. Régen láttam így tele az intézményt. Igaz, a büfét az emberhad már a koncert vége előtt „leszívta". Biztos nem számítottak ennyi szomjas szájra. A rendezvény támogatói: ZUG, Vesztergombi Pincészet, Amadeus hangszerbolt, Elektro-patika, Katedra Könyvterjesztő Vállalat, Zöld Leguán tetováló stúdió, Csikó Product, Mega Centrum. Külön köszönet Dajka Tibor szervezőnek, a város Művelődési Bizottságnak és a Megyei Közgyűlés elnökének, Frankné dr. Kovács Szilvia elnök asszonynak a rendezvény fővédnökségéért. czirokrobi A Kardos György-emlékverseny eredményei A 34. Sió Kupa nemzetközi női kosárlabdatorna a Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala által Kardos György sportvezető halálának 10. évfordulója tiszteletére a magyar csapatok részére Kardos György-emlékverseny is volt. A felajánlott három díjat ünnepélyes keretek között, a Sió Kupa díjátadásaival egy időben Kardos György özvegye és fia, Kardos Zoltán adta át. A felajánlott három díjat: a legeredményesebb magyar csapat díját a BSE-ESMA csapata, a legeredményesebb magyar játékos díját Hagara Zsuzsa, a legfiatalabb szekszárdi játékos díját Szabó Debóra vehette át. Városi Kosárlabda Szervező Bizottsága „Milyen viccverseny lenne, ha újrakezdenénk?" Szekszárdi gondolatként indult el a senior atlétika •

jévad utolsó jelentős versenyén Udinében a Senior Atlétikai Klub hét csapatot maga mögé utasítva megnyerte a hagyományos nemzetközi dobógálát. Török Sándorné Marika a klub vezetője súlylökésben és diszkoszvetésben első, gerelyhajításban második, kalapácsvetésben harmadik lett. Radács Mária gerelyhajításban hozta el az aranyat, míg Koncz Anna ezüstöt gyűjtött be a diszkoszvetők között, és Oláh Annamária súlylökésben, Tóth Ferenc diszkoszvetésben szerzett bronzot. A klub Török Sándorné Marikának köszönhetően éppen húsz éve alakult. - Hogy indult ez az egész? Főzés közben egyszer csak ötlete támadt, hogy felhívja a pályatársakat az ország különböző pontjain, hogy így sport nélkül nem az igazi az élet... - Latolgattuk a senior mozgalom életre hívását az atlétikához kötődő két legendás szekszárdi testnevelővel, Bessenyei Zénó bácsival és Mozolai Jánossal. Tréfásan felvetettük, hogy milyen viccverseny lenne abból, ha mi kimennénk a pályára... A terveinknek híre ment Szolnokig, és ott Kocsis tanár úr, azonnal felajánlotta, hogy kísérleti jelleggel hozzunk össze egy senior versenyt. 1983 nyarán összeszedtünk itt magunk között tíz embert, és elmentünk, bemutatót tartottunk. Rá két hónapra a szolnokiak egy országos senior versenyt szerveztek. Nem akartam hinni a szememnek: vagy hetvenen jelentek meg. Hogy ki volt a mi tízesünkben, hiánytalanul már nem tudom felsorolni, de rajtam kívül Bárdos Erzsike, Papp Aranka, Kovács Éva biztosan ott volt. Az óriási érdeklődést látva már 1984-ben országos versenyt hoztunk létre Szekszárdon. Itt már százas mezőnyt köszönthettünk, akik nem csak a dobó-, hanem futószámokban is versenyeztek. A százas létszám több mint felét az itteniek tették ki, és a későbbiek során sem tudtak az ország más részén meggyökeresedni a senior egyesületek. Előfordult, hogy magukra maradtak emberek, vagy pedig abban az egyesületben, ahol helyet kaptak, nem érezték jól magukat és bennünket választottak. Otthon edzegettek, de a mi színeinkben versenyeztek idehaza és nemzetközi porondon is. fgy fordulhatott elő, hogy 1986-ban, a malmöi Európabajnokságra már három busz kellett, hogy mindenki ott tudjon lenni indulóként vagy nézőként. - Komoly eredményekkel jöttek haza. A dobogós helyezések a mi színeinkben versenyző tatabányai rövidtávfutó Babos Imre, a kiskunfélegyházi súlylökő Jeremiás Attila, a bajai gerelyhajító Márity János és a szekszárdi Tóth Ferenc nevéhez fűződtek elsősorban. De Malmőben Ön is kilencedik volt az akkori senioron belüli korosztályában súlylökésben, ami azért is említést érdemel, mert aktív pályafutása során nem volt köze a súlylökéshez, a magasugrásban állított fel megyei csúcsokat. - Az az igazság, hogy a szülés után alaposan felszedtem magamra, viszont sportolni nagyon akartam. Dobni kezdtem. Szörnyű stílusban dobtam és dobok ma is, de az eredmények nagyon feldobtak, előfordult, hogy nem csak súlylökésben, hanem valamennyi számban megyei csúcstartó voltam, megszerettem az atlétika ezen ágát. A világversenyeken roppant peches voltam, mert mindig csak egy hajszállal, de lemaradtam a nyolcas döntőről. Addig, míg ezeken a versenyeken el tudtunk indulni, féltucatnyi kilencedik helyem jött össze. De a mindannyiunk kellemes emléke, az udinei viadal kárpótolt: az idén harmadszor sikerült megnyernem a nemzetközi versenyt. - Szekszárdi kuriózum, hogy most is ugyanúgy negyvenen vannak, mint a 83-as indulásnál. Pedig olykor-olykor gyászszünetet is kellett tartani. Sajnos igen. A legelső, aki elment a Kutny Gábor, aztán a Radekné, a „Csuki", Bicskei Gizi, Galambos Ottó, Jantnerné, a „Manyi", és a legutolsóként Tar Jani, a kábeltévés, akitől támogatást is kaptunk, aki megígérte még aktívabb lesz. De hát a csapat az most is csodálatos! - Újabb húsz év következik? - Bár 68 évesen jó állapotban, megfelelő egészségben érzem magam, de ilyen messzire, nem merek tekinteni, annyi borzalmat él át az ember nap mint nap. Még jó néhány szép évet remélek magamnak és ennek a közösségnek. Ami az én ambícióimat illeti, két év múlva korcsoportot váltok, hetvenéves leszek, és szeretnék elindulni a világbajnokságon: hátha a kilencméteres dobással már nyolcadik, vagyis döntős leszek. Vébén még egyen sem indultam. B. Gy.