Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-05 / 34. szám

2003. OKTOBER 5. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M „Ázsiai köretek tudnák feldobni a magyar konyhát" Sill Attila egy angol háromcsillagos szálloda séfje volt Sill Attila, a Hunyadi Mátyás Vendéglá­tó-ipari Szakközépiskola szakoktatóját az angolok visszautasíthatatlan ajánlat­tal lepték meg: egy hónapos ismerkedő mélyvíz után azonnal felkínálták neki az éves szerződést Brostairs egyik tenger­parti háromcsillagos szállodájában. Kovács János, Szabó Ernő és már a néhai Horvát József tanár urak egyik legkiválóbb diákja fölkeltette az Északi-tenger egyik többcsilla­gos szállodája séfjének érdeklődé­sét, amikor egy Szekszárd­ról induló turistacsoport kí­sérő szakácsaként Margate egyik diákhotelében átvette a konyhában a hatalmat, és olyan alapélelmiszerekből, mint a tojás, a párizsi, a • gyma, néhány zöldségfé­és némi fűszer, kápráza­tos reggelit készített. - Örömmel mondhatom, hogy egy magyar szakács­nak az ajánlólevele eleve jó itt, Európában, mert szor­galmasnak és jó szaktudá­súnak tartanak bennünket ­mondja. - Ami újdonság volt szá­momra az tényleg az angol konyha a húsoknak a különböző átsültségi fokozatai, illetve egy homár, egy osztriga vagy éppen egy lapos hal elkészítése. - A magyar konyha íz világát mennyire sikerült a konzervatív bri­tekkel elfogadtatni? - Egy kis francia ötvözettel. Kü­lönböző mártásainkat, a ragunkat, a paprika különböző változatait használhatjuk erre. Az angolok is hozzánk hasonlóan a tradicionális konyháikat meghagyták, ennél fog­va a birkahúst ugyanúgy félig sütik át, mint mi. Ezt úgy teszik korsze­rűbbé, hogy például francia már­tással látják el: egy zöldségköretet adnak hozzá, amivel könnyen emészthető. A magyaros ételek kö­zül egy töltött káposzta, egy papri­kás csirke mindenhol megállja a helyét, de természetesen az euró­pai közízléshez kell alakítani eze­ket az ételeket. Én úgy látom, ha a kínai vagy thaiföldi konyha zöld­ségvilágából tennénk valamit az is­mert, világhírű alapételeink mellé, akkor nem lenne illúzió a gasztro­nómia világversengésben egy do­bogós helyezés. Sajnos jelenleg nem vagyunk ott. Felszolgálóként angolosan szól­va a „silver service"-ben is bele­csöppentem. Nekem nagyon tet­szik, amikor nem egy nagy svájci tányérban viszik ki az ételt, hanem ott a vendég asztalánál történnek bizonyos munkaműveletek. Példá­ul egy hússzeletelés vagy egy flam­bírozás vagy egy palacsintának, sajttálnak az elkészíté­se és kivitele. Érdekes lehet, hogy ebben a városban, Brostairsben élt és al­kotott Charles Deekens a világhírű angol író - teszi hozzá - akinek egy emlékhá­za za is található a tenger­I parton. A szálloda, I ahol én dolgoztam, en­m nek a közvetlen szom­ae szédságában van. Bi­W zonyíthatóan ebben a —I szállodában is szüle­tett a „Dávid Cooperfield" néhány fejezete. Különleges élmény volt az is, amikor egy borbemutató apro­póján egy konyakokról szóló igen kiváló könyvet is vásároltam, amit megmutattam a szálloda tulajdono­sának, aki nem kis meglepetésemre közölte, hogy a könyv szerzője lesz az említett este fő előadója és dísz­vendége. Természetesen dedikálta a könyvet. Sill Attila korábbi ígéretéhez hí­ven visszatért a magyar valóságba, s mint mondja, ez nem volt nehéz, mert tanítványa nagyon hiányoztak neki. - Szeretnék visszaadni valamit abból, amit az iskolától kaptam, hi­szen meghatározó élmény- és isme­retanyaggal látott el a pályakezdés legfontosabb időszakában kitűnő szaktanárai, maguknak hírnevet szerző mesterei révén. Éppen ezért, minden olyan "helyre, ese­ményre, szeretném elvinni a tanu­lóimat, ahol új vagy Szekszárdon nehezen beszerezhető alapanya­gokkal ismerkedhetnek meg. En­nek jegyében már ebben a hónap­ban szeretnék eljutni arra a Siófo­kon sorra kerülő a múlt századelőt idéző Krúdy-estre, ahol lehetősé­günk lenne egy négyfogásos ételsor elkészítésére. Sill Attila, az angol hotel mellett ­egy ismert borász Vesztergombi Fe­renc menedzselésével - a fővárosi Gundelben is csiszolhatta főzési tu­dományát, valamint az Operabál gasztronómia kulisszái .mögé is te­vőlegesen betekinthetett. A szak­májában kisebb karriert már ma­gáénak mondható fiatalember még ebben az évben apai örömök elé néz. Bálint György Fotó: Nagy Ági Idősödő polgáraink köszöntése MOTTÓ: „Az öregek koronája: az unokák és a fiak ^^ssége az atyák." (Péld.: 17,6) Milyen gyorsan rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy e lap hasábjain megemlékez­tem ezüstösen csillogó hajú kedves szekszárdi­akról. Most ismét az Idősek Világnapja késztet tiszteletadásra rohanó életünkben. Eszembe jut gyermekkorom hittanóráinak fontos leckéje a Tízparancsolat. E regulák közül mélyen szívembe véstem az isteni törvény 5. rendelkezését, mely így szól: „Tiszteld Apádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a Földön, amelyet Istened az Úr ad neked!" Mire int bennünket a több évezredes bölcsesség? Az előttünk járó generációk tiszteletére és megbe­csülésére. Miért fontos ez? Azért, mert megér­demelték, s mert mi is ezt szeretnénk majd ugyanúgy megkapni. Tekintsünk szét a bennünket körülvevő világ­ban, járjunk nyitott szemmel ebben a gyönyörű dél-dunántúli kisvárosban, Szekszárdon és megértjük mitől lett kérges az előttünk járók keze, mitől lett fejükön fehér a haj, mitől akado­zik hajszolt emberi testük motorja, mitől vált lelkük törékenyebbé. Értékteremtők, értékhor­dozók és értékközvetítők ők. Tenni akartak és tettek azért, hogy nekünk az utódoknak szebb, boldogabb, komfortosabb életünk legyen. Hajt­sunk fejet nagyszerű törekvéseik előtt. A főhaj­tás azonban kevés. Mindent el kell követnünk, hogy a szép szavakon és érzéseken túl segítsük és könnyítsük idős embertársaink életét. Olyan anyagi, szociális és lelki körülményeket kell te­remteni számukra, hogy ne legyenek megélhe­tési gondjaik. Ne okozzon problémát a szüksé­ges gyógyszer beszerzése. Ne legyenek társtala­nok és magányosak. Ne sújtsa őket a leépülés, beszűkülés, halálfélelem, haszontalanság és fö­löslegesség érzése. Ne kínozzák őket az alkal­mazkodási nehézségek. Ne kelljen szeretet nél­kül élniük. Úgy gondolom és tapasztalom mun­kám során nap mint nap, hogy ez az utóbbi a legfontosabb számukra. Ha gondoskodó szere­tettel személyre szóló tapintattal, figyelmesség­gel vesszük körül idősödő embertársainkat, még az anyagi javak szűkösségét is könnyebben viselik. Legyen hát számunkra minden nap az Idő­sek Napja. Tegyünk meg minden tőlünk telhe­tőt azért, hogy széppé varázsoljuk a „naple­mentét" deresedő hajú társaink életében. Te­gyünk meg mindent azért, hogy emberibb éle­tet adjunk az éveknek. Ezekkel a gondolatokkal és szívem minden melegével köszöntöm városunk nyugdíjasait, korban előrehaladottabb polgárait. Kívánom, hogy Isten adjon hosszú, boldog, megelégedett egészségben és szeretetben gazdag életet ked­ves mindannyióknak. Kocsis Imre Antal polgármester Pro Vino érdemérem dr. Töttős Gábornak A Pro Vino érdemér­met idén először adták át, megyénkből dr. Töt­tős Gábornak, a Szek­szárdi Alisca Borrend krónikásának a magyar­országi borrendi moz­galomban a borrendek, a magyar borkultúra és irodalom érdekében kifejtett több évtizedes ki­emelkedő teljesítményének elismeréseképp. A borrendek szövetsége útjára indított egy szép szokást. Idén és ezentúl minden évben ér­deméremmel köszönik meg munkájukat azok­nak a személyeknek, akik több évtizedes tevé­kenységükkel járultak hozzá egy kulturáltabb életformához, akik a magyar borokat népszerű­sítik világszerte. A Pro Vino Érdemérmet dr. Töt­tős Gábornak, a Szekszárdi Alisca Borrend króni­kása vehette át a Vármegyeháza falai közt szom­baton délelőtt. A tanár úr elmondta, teljesen vá­ratlanul érte a kitüntetés és hálásan köszöni. Az oka talán az lehet, hogy több borrendnek is ő írt legendát, köszöntőt, s igyekezett mindig vidám, kedves fogadtatásban részesíteni a Szekszárdra látogatókat. Szerinte egy krónikásnak van a leg­könnyebb dolga, hisz előtte áll a gazdag anyag, neki csak válogatni kell és utat mutatnia. Meg­győződése, hogy az érdemérem elsősorban a borrendnek szól, nem pedig személyének. P. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom