Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-28 / 33. szám

SZEKSZÁRDI jr AUJU^UOn M VASARWAP Jelentős főszponzort talált az AC Szekszárd Azt mondják, ha a sors valahol elvesz valamit, azt máshol vissza is adja. Valami ilyesmi történt a szekszárdi Atlétikai Clubnál. A tavalyi kimagaslóan eredményes év után (elég, ha csak Csillag Balázs Európa-bajnokságon elért hetedik helyét említjük 5000 méteren), az idei esztendőben nem jött ki úgy a lépés, ahogyan azt várták. Persze Németh Máté, Kaltenecker Gábor, Kovács Krisztián, Fejős Gábor és a serdülő fiatalok így is begyűjtöttek több bajnoki címet és dobogós helyezést, mégis az egyesület háza táján egy másfajta sikerről beszélnek nagyobb lelkesedéssel. Egykori versenyzőjének közreműködésével a klub egy jelentős támogatóra talált a Budapest Airport Részvénytársaság személyében. Ráadásul a napokban előrelépés történt leamortizálódott „otthonuk", a Pollack utcai atlétika pálya ügyében is. A jó hírek kapcsán beszélgettünk Takács Lászlóval, az AC Szekszárd elnökével. Új főszponzorunkkal egy egykori sportolónknak köszönhetően találtunk egymásra, aki azonban arra kért minket, hogy a személye maradjon a háttérben. Mindenesetre augusztus végén a közreműködésével egy olyan volumenű támogatóra sikerült szert tennünk, amilyenre a nyolcvanas évek, a BHG-s időszak óta nem volt példa. Mindig voltak kisebb, ötvenezer-százezer forintos szponzoraink, de a legnagyobb segítséget az utóbbi időben rendre a szekszárdi önkormányzattól kaptuk. A Budapest Airport viszont most közel háromszor annyit tett hozzá a költségvetésünkhöz, mint a város. - 2,9 millió forintról szól a megállapodás, amit szinte teljes egészében felszerelésre - melegítőre, mezre, rövidnadrágra, futócipőre, gerelyre, diszkoszra és más eszközökre - szánunk. Nagy az adósságunk ezen a téren, hiszen az elmúlt évtizedben nem állt módunkban a versenyzőinket ellátni szereléssel. A maradékot pedig versenyeztetésre fordítjuk. A közelmúltban megrendezett serdülő pálya OB-n 25 gyereket indítottunk, amire ugyancsak legalább tíz éve nem volt példa, mindig csak a döntőre esélyeseket vittük el spórolásból. így viszont többen beleszagolhatnak a versenyzés légkörébe, ami később kamatozhat. - Meddig és milyen feltételekkel kötötték a megállapodást? - A szerződés 2003. december 31-ig, vagyis erre az évre szól, de remélem lesz folytatása is. Most nem kötöttük semmilyen feltételhez. Nehéz lett volna garantálnunk bármit is, amikor a szezon jelentős része eltelt, és első számú versenyzőnk, Csillag Balázs műtéten esett át. És ha már a Balázs neve szóba került, annyit azért hadd jegyezzek meg: érdekes számomra, hogy ahogy a Budapest Airport, úgy az ő egyéni szponzorai, a Pannon Power és az Adidas sem szekszárdi, sőt nem is Tolna megyei. A helyi cégek közül senki sem lát benne fantáziát?! 2003. SZEPTEMBER 28. 3 - A város pályázott a GYISM-nél az atlétika pálya felújítására. - Amíg a terület magánkézben volt, a jövőnk teljesen bizonytalan volt. Igaz, hogy kevesebb, mint a fele - 33 000 négyzetméter - marad meg, de az állami vagy városi tulajdonba kerül, ami nagyobb garanciát jelent. Bízom benne, hogy a pályázat sikeres lesz, és tavasszal felépülhet a rekortán Nyár utca felőli végén egy olyan épület, amiben öltözők, vizesblokkok, raktárhelyiségek és egy versenyiroda kapna helyet. Ez valósulna meg első ütemben, de a folytatásban további épületek, lelátó is a tervben vannak, és egy öntött műanyag futófelület kialakításával egy korszerű atlétika pálya állna rendelkezésünkre, és persze a város és a megye sportkedvelőinek rendelkezésére is. - Ha összegezni kellene az elmúlt hetekben történteket, milyen jelentőséggel bírnak a klub jövője szerr^ pontjából? fl - Lesz pályánk, öltözőnk, felszerelésünk. A gyerekek számára vonzóbbá tudjuk tenni a sportágat. F. V. Főszponzor hiányában sem pang a pingpong Megint jelesre vizsgázott a Szekszárd Kupa Több kiválóság - így az olimpiát is megjárt Molnár Zita, aki harmadszor győzött zsinórban, Élő Vivien, Vajda Réka, Póta Georgina, Lovas Petra, valamint az olasz, a horvát, a szerb,' a bosnyák és az egyiptomi élversenyzők - is ellátogattak a szekszárdi asztalitenisz kupára nemrégiben. Az anyagi nehézségek ellenére az öt évvel ezelőtt indított első osztályú ranglistaverseny színvonalát sikerült megtartani. - A Szekszárd Kupát első ízben személyes jelenlétével megtisztelő Juhos József szövetségi szakmai igazgató elmondta: ha hasonló erősségű mezőnyök gyűlnének össze országszerte, és ha a rendezésre így figyelnének, mint Szekszárdon, aligha beszélhetnénk a ranglistaversenyek válságáról. Abbéli örömének is hangot adott, hogy az egyre jobban elfelejtett párosokban Szekszárdon többen indultak, mint az egész Budapest Kupa valamennyi számában. Sáth Sándor, a Szekszárd Kupa főszervezője hozzátette: fordulatokban gazdag, a technikai elemek sokaságát bemutató mérkőzéseket lehetett látni. Köszönetét fejezte ki a támogatók felé is, hiszen mint mondta, önerőből nem tudták volna tartani a nívót. A szekszárdi együttes vezetője most már teljes gőzerővel saját csapatára, az NB l-es bajnokságban tavaly ötödik helyen végzett együttesre koncentrál, amely a most induló élvonalbeli Extra Ligában szerepel és egy mérkőzésen van túl. Sikerült megtartani a szlovák éljátékost, a több éve Szekszárdon bizonyító Marcekovát, de néhány igazán minőségi játékost főszponzor hiányában nem sikerült igazolni a szekszárdiaknak. Szerencsére a távozók helyére azonos értékű játékosok érkeztek, a rutinos Karádi például visszatért a SZAC-hoz és Czebe mellé sikerült még egy fiatalt leigazolnia Sáthnak a fővárosi KSI-től. - Nem óhajtok siránkozni, de a mostani játékerővel nincs reális esélyünk a négybe jutni. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy nemcsak a szomszédvár Tolnával, hanem a Budaörssel vagy éppen az Egerrel is szoros csatákat vívunk majd az 5-8. helyek egyikének megszerzéséért. Azért vannak hétköznapi örömök. Toborzó munkánk eredményeként jelentősen nőtt a szakosztály munkájába bekapcsolódó igen fiatal 9-12 éves korosztályú játékosok száma. Ha nincs is a hazai élvonal villogó csapatunk momentán, de tudtunk indítani gárdát az NB I B-ben és az NB II-ben is, ami azért manapság cseppet sem lebecsülendő, szóval elindulunk azon az úton, hogy előbb-utóbb tényleg saját nevelésű játékosokat tudjunk beépíteni a mindenkori élvonalbeli csapatunkba. Aki ismeri egy kicsit eddigi edzőpályafutásomat, az tudja, hogy nálam jobban ennek bekövetkeztét senki sem szeretné a városban és a környéken... B. Gy. Ószidő laa^ w Van egy szeptemberi nap, amely a romokban heverő Pollack utcai sporttelepet megtölti élettel. Jönnek a veterán atléták az ország minden pontjáról az évad utolsó jelentősebb versenyére. Ni összeölelkezések a bejáratnál. Törökné, Marika - ahogy tőle megszokó tuk - mindenkit fogad. A többségében hatvankodó, de sok esetben inkább hetvenkedő társak egészségi állapotáról, aktuális családi történésekről is érdeklődik. Marika csinált Szekszárdon egy olyan senior klubot, amelynek az egész országban egyfajta etalonként híre ment. így fordulhatott elő, hogy olyan korábbi élatléták, mint a tatabányai Babos Imre ragaszkodott ahhoz, hogy - több száz kilométer ide vagy oda - szekszárdi színekben versenyez. A veterán mozgalomnak köszönhetően óriási sportélményekhez jutott egykori kiváló gerelyhajító a bajai illetőségű Márity János, aki aktív korában ilyen eredményeket nem ért el, mint a senior Eb-ken, vb-ken. Jeremiás Attila, a kiskunfélegyházi hatvanegy éves szülész-nőgyógyász - életkorából tizenötöt is letagadhatna - kijelenti: fogalma sincs, hogy mi lett volna vele, ha nincs ez a szekszárdi impulzus, mert az aktív futball befejezése után olyannyira leeresztett, hogy 43 éves korában már nem szívesen nézett tükörbe. Ma a világ egyik legjobb súlylökője a 60-65 közötti korosztályban. Éppen senior olimpiai győzelemre készül. Mert azt a súlygolyót, amiről 18 évvel ezelőtt azt sem tudta, hogy mire való, a hatodik ikszen túl is csaknem 15 méterre dobja. Itt a senioroknál nemcsak ők - köztük a szekszárdi korábbi vébé-hetedik Tóth Ferenc, aki a dániai EB-re készül nem kis reményekkel - az ünnepelt sztárok, hanem az a több százra tehető egészség- és közérzet-megőrző, aki önmagát győzte le a két évtized során. A 94 évesen(lfl) még száz méteren induló, majd távolugró és diszkoszt is elrepítő valóságos anatómiai csodának számító újszegedi Bökönyi Gyuri bácsi, és néhány évtizeddel fiatalabb társai, akik nem az elmúlásról beszélnek, hanem arról, hogy de jó lenne még évtizedekig itt találkozni. Bálint György f