Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-21 / 32. szám

M - Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen „idegenvezetőm" szinte a Korzó Áruház megnyitásával egyidejűleg került Szekszárd város egyetlen nagy áruházába... - A Kereskedelmi Szakiskolából már ide jártam gyakorlatra. Itt ismerkedtem meg a szakmával, s miután kiskorom óta mindig boltos szerettem volna lenni, boldog voltam, hogy olyan régi szakemberektől tanulliattam, akik szívesen ad•

k át tudásukat, tapasztalatukat. - Voltak példaképei? - Mint minden fiatalnak, aki igazán fogékony arra a szakmára, amit választott. Az egyik példaképem Schalli Ferenc, a méterárunál dolgozott - sajnos már nem él -, a másik még ma is itt dolgozik, erősíti a mi lelkes és minden helyzetben kitartó csapatunkat, Rippertné Erzsike. - Szakmai tudását nemcsak a kiskereskedelem területén csiszolta... - Az élet nagyon érdekesen ismételte magát, ugyanis az első gyermekemmel voltam GYES-en, amikor az akkor megnyílt Skála Áruházba „csábítottak" el, egy osztályvezetői állással. Mivel itt akkor nem volt előrelépési lehetőségem, elfogadtam. Számomra az, nagy kihívás volt - egy óriási áruházban osztályvezetőnek lenni, s igyekeztem megfelelni ennek a kihívásnak. Több mint 10 évig dolgoztam ott. Amikor a második gyermekemmel voltam GYES-en, akkor egy még magasabb szakmai kihívást kínált fel a sors, ugyanis a TRITEX, mégpedig a konfekcióosztály vezetésére kértek fel. (TRITEX, a PécsKaposvár-Szekszárd nagykereskedelmi lerakata.) Ebben a nagykereskedelmi feladatkörben sokat tanultam, sok gyártót, termelőt, megismertem, a beszerzési és bevásárlási útjaim során, s mindeközben a kiskereskedelmi partnereinkkel, az értékesítéssel is közelebbi kapcsolatba kerültem. - Erről a szakmai csúcsról milyen út vezetett vissza a Korzó Áruházhoz? - Gyakorlatias ok, megszűnt a TRITEX. A szekszárdi kirendeltség vezetői - akik akkor már három éve bérelték a Korzót - úgy döntöttek, hogy rám bízzák a ruházati osztály vezetését. Mindez 1996-ban történt. Velem együtt jött még öt kollégám és kapott további munkalehetőséget, közülük négyen még ma is itt dolgoznak. Az áruház 1996-tól 2000-ig nagyon jól működött, aztán a forgalomban gyors és nagy hanyatlás indult el. - Melyek voltak azok az okok, amelyek ezt a szekszárdiak és a város környékiek számára oly kedves és minden szempontból központban lévő áruházat tönkretették, hiszen mi, vásárlók is számtalanszor tapasztalhattuk, hogy ezekben az években árnyéka csak önmagának... - Több ok játszott közre. Megjelentek a nagybani kínai piacok, amelyre bevásárló autóbuszok indultak, aztán ez az árukészlet megjelent a szekszárdi és a környékbeli vásárokban, s a települések piacain, központi helyein, termés z e t e s e n legtöbbjük illegálisan. Ezzel párhuzamosan rengeteg kisebb butik nyitott ki, amelyek az éppen aktuális divatot gyorsabban tudták lehozni, mint egy ekkora áruház. Ezt követte, hogy Szekszárdon folyamatosan nyitottak ki a kínai üzletek, olcsó egzotikus árukkal, amelyek természetes, hogy vonzották a vásárlókat, a minőség silányságára csak a vásárlás után jöttek, jönnek rá. Aztán 2000-ben kinyitott a TESCO, ami egy erős vásárlóerő „eltérítést" jelentett, egyrészt az újdonság erejével hatott, másrészt a kíváncsiság az emberekben, látni egy külföldi mintára épült bevásárló monstrumot, s a komplex árukészlet még a vidékieket is nagyon vonzotta. Ezek után nem csoda, hogy az áruház bevétele nagy mértékben csökkent, és ez megnehezítette a további beszerzés lehetőségét. - A dolgozók, hogy viselték mindazt, ami az árukészlet csökkenésével, a bizonytalansággal együtt járt? - Óriási lelki terhet jelentett minden munkatársamnak. Itt többnyire régi, nagyon jó szakemberek dolgoznak, akik komolyan veszik, hogy a vásárlókért vannak. Számukra, a legnagyobb tragédiát az jelentette, hogy egyre többször kellett azt mondaniuk a vevőknek, hogy nincs. Becsületükre legyen mondva, kitartottak azokban a rossz időkben, s ma nagy reményekkel és kedvvel néznek a megújulás felé. - Megújulásra számíthatunk? - Igen. Mint minden megújulásnál, valami nagynak kell megváltoznia. Nálunk egy szemléletváltozás következett be, amelyet az új tulajdonos megjelenése jelentett. Erre volt szükség ahhoz, hogy a Korzó Áruház újra a régi legyen, hogy tele legyen minőségi áruval, hogy a kínálat széles skálájú legyen, s minden korosztály, minden vásárlói réteg, minden évszakban, megtalálja maga számára a legmegfelelőbb árut. Fontosnak tartom, hogy visszahozzuk azt a meghitt hangulatot, ahol a törzsvásárlóink újra bízhatnak abban, hogy a legjobb üzletet választják, ha hozzánk betérnek, mert vásárlásukat, választásukat, több évtizedes biztos tudáson és tapasztalaton alapuló szakemberek segítik. - Ha választania kellene egy részleget, hogy melyik a legkedvesebb mi lenne a választása? - Ez egy nehéz kérdés, olyan édesanya vagyok itt az áruházban, mint a családomban. Egyformán szeretem a gyermekeimet, s egyformán szeretem mindegyik részleget. Ha mindenképpen választanom kellene, akkor a női fehérneműt - amiben a kedves vásárlók is órákat el tudnak gyönyörködni - és a bőrdíszmű árut választanám, illetve éppen ma csodáltam meg a szebbnéi szebb, és jó minőségű férfiingeket és így tovább... Az áruház vezetői és munkatársai mindent megtesznek, hogy a Korzó visszanyerje régi fényét, régi jó hírét, és ezzel régi vevőit. A pár rossz év hamarosan a feledés homályába vész, s lesz, ami volt, a Korzó. Amely több mint három évtizede egy központi hely a város életében, egy kedvelt áruház, amely előtt találkoznak az emberek, s amelyhez a vidékieket így igazítják el: „A Korzó Áruház? Tessék csak menni, ott van a város központjában, azon a téren, ahol nagy a forgalom, s óra jelzi az időt." Az óra és az idő azt jelzi, a Korzó Áruház felébredt Csipkerózsika álmából. Na, nem a herceg csókolta homlokon, csak valaki, aki elhatározta, ez az áruház újra a szekszárdiak kedvence lesz. Sas Erzsébet Fotó: Nagy Ági SZEKSZÁRDI 2003. SZEPTEMBER 21. VASÁRNAP Korzózás a Korzó Áruházban Bauer Jánosné Marikával, a Korzó ruházati osztályvezetőjével Pár évvel ezelőtt Szekszárd város legkedveltebb bevásárló helye volt a Korzó Áruház. Az ezredforduló két sikertelen esztendőt hozott, ám ma, 2003 szeptemberében megcsillant a remény, a Korzó Áruház újra visszanyeri régi fényét, és régi vásárlóit. A fénykorról, a nehéz évekről, s az új, várhatóan visszatérő szép időkről kérdeztem Bauer Jánosné Marikát, a Korzó ruházati osztályának vezetőjét.