Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-21 / 32. szám

SZEKSZÁRDI 2003. SZEPTEMBER 21. VASÁRNAP A Szekszárdi Vasárnap pályázatának nyertesei ELSŐ DÍJ: SÓS DÓRA Életvonal (nagyszüleim emlékére) 1. Megérkezel. Veszel egy levegőt és elindulsz. Tágra nyi­tod a szemed, nem érted mit is látsz. Messze van, el­képzelhetetlenül nagy és összetett. Saját magad igazí­tod hát, átírod és leegyszerűsíted. Figyelsz, átsiklik raj­tad bármi, röpke benyomásokat, gondolatokat meg­jegyzel, tartalékolsz. 2. Még jobban körülnézel. Meresztgeted a szemed, de még mindig túl nagy falat. Mindig csak egyet előre, óvatosan, bizonytalanul, találgatva. Szikra pattan itt, fény villan ott. Amit eddig átéltél, néha megérted. Részben. Sokszor minden összezavarodik. Akarsz lép­ni, de csak egy helyben toporogsz. Nem tudod, merre indulj. Türelmetlen leszel, sietsz. Csalódsz, mert elvé­^fetted az utat. Nem tetszik. Belekóstolsz egy egészsé­^^es, de fonnyadt almába. Meglátsz egy fénylőt, frisset. Eldobod az egyiket, beleharapsz a másikba. Aztán ész­reveszed, hogy kukacosat leltél. 3. Éhezel a tanácsra. Adnak, de nem eleget, nem jól. Lépsz egyet, majd még egyet. Megijedsz, visszafor­dulsz. Hátranézel, nincs senki mögötted. Most vagy so­ha, elindulsz, hiszen TE döntesz. Akiket eddig maga­son láttál, most melletted van, de nem érnek rá veled foglalkozni. Egyedül vagy! Magadtól, magadért. Bánod a rohadt almát, melyet választottál és visszasírod az egészségeset, melyet elhajítottál. Rájössz, csak magad­nak tartozol elszámolással. 4. Te is őrlődsz a malomban. Beléptél a menetbe, hát pró­bálj velük haladni, ha nincs merszed ellenkedő irányba indulni. Mert páni félelem van benned, csőlátásod rej­teget. S aztán elmaradnak a párhuzamos ösvények, az ellentétes irány ellehetetlenedik. Csak egy utad van, el­késtél már. Vágyod a kapukat, melyek mellett elhalad­tál. De nyílnak néha újak. TE nyitod őket végső kétség­beesésedben. Az nem biztos, hogy nem egy szakadék­ba lépsz. Másokkal osztozol, eszel, iszol, élsz. Utánzói, akár a majmok, egy birka vagy a nagy nyájból. Botor­kálsz velük együtt. Vakon, mert nem látod a tömegtől azt, amerre haladsz. 5. A te teremtményeid nyom nélkül elhagynak. De te ha­gyod. Nem érted őket, pedig egykor egy voltál közülük. Hajnalodik. S kezdesz magányos lenni. Úgy érzed, már nincs út a talpad alatt. Elillant az évek során, melyeken átrohantál. A csúcsot rég elhagytad. A lejtőn rohansz lefele. Nincs fék. Vagy elfelejtetted? 6. Már régen csak zuhansz, süllyedsz. Kiesel a körforgás­ból. Azt hiszed az hagyott el, pedig te léptél ki. Önként. Mert nem bírtad az iramot. Nem látod értelmét eddigi terveidnek, melyeket be akarsz fejezni. Oktalanok. 7. S rájössz, nem kell befejezned semmit. Magasra jutot­tál? Mélybe zuhantál? Relatív. Minden relatív. No meg értelmetlen. S mindent megértesz. Az utolsó villanás adja a kulcsot a mindentudás ajtajához. Amikor végleg kiléptél, akkor már minden világos. TANULSÁG: Megérkezel -> Csillog a szemed, lépegetsz, előre-hátra. Csavarogsz, forogsz, erőltetsz, sietsz. Akarsz, megszer­zel, eldobsz, markolod, majd eldobod. Tanulsz, majd el­felejted. Okosodsz, s elbutulsz. Azt hiszed, nyomokat hagysz hátra. Persze. Időszakosan. Melyek előbb-utóbb felszáradnak, s elillannak nyomtalanul. Próbálsz, görcsö­sen ragaszkodsz. Pénzbe, társakba kapaszkodsz. Javak­ba, újdonságokba, gyógyszerekbe, másokba kapasz­kodsz. És amikor eljön az idő, önként elengedsz min­dent. -> EGYEDÜL jöttél, EGYEDÜL mész el. ESZ-LELETEK 6. Levendulahalál Egész télen át díszlett a százhat­vanas nyugati végén 15 levendula­bokor. Maradéktalanul teljesítette, amit Marie-Luise Kreuter ír: „bő­ven tartalmaz illóolajokat, nyug­tató, görcsoldó, idegeket erősítő ha­tása van". Hogyne lett volna, hi­szen a Földközi-tenger környékén honos félcserje kerékpáros és gyalo­gos üdülésére szolgált, nemes dac­cal hányt fittyet a mínuszoknak, kipufogógáznak, hósózásnak. Valaki még tavasszal tövig le­metszette mind a 15 tő ágát, virá­gát. Elvégre rendnek kell lenni, hogy képzeli az a nyomorult nö­vény, ha szőlőtőkék, fák fagynak ki, neki sem illenék virulnia. Fog­juk rá: öreg, azért bokrosodik, no­sza metéljük le ötcentisre. Aztán fe­lejtsük el öntözni, rá se hederít­sünk a nyálszárasztó nyárban. A levendula tett egy-két óvatos kísérletet némi sarjadzásra. majd növényi emlékmű lett. Rövid kis életében még hallotta, hogyan búg föl a motoros fűrész a közeli olajfa tövében meg a gimnázium és a me­gyei önkormányzat mögött 70-80 éves fákat kidöntve. Akkor minek erőlködjön? Ha amazokat sem vé­dik, neki miért járna különb vég1 Már ez a kis írás is külön megtisz­teltetés, legtöbb, amit levendula el­érhet az életben. Illetve, bocsánat, a halálban. -ős -bor MESELO EMLEKEINK 7. Családi események Ha e fogalmat fölidézzük, természete­f n a születésre, házasságkötésre és paláira gondolhatunk. A történelem y hozta, hogy negyedszázad különb­séggel csaknem egy napra esett Szekszárdon egy nevezetes házasság és egy születés. A Tolnamegyei Közlöny, me­gyénk akkori egyetlen hetilapja Geiger Gyula ifjú nejével és kislányukkal 1878. szeptember 23-án adta hírül: „Geiger Gyula királyi törvényszéki jegyző, képzett fiatal tisztviselőink egyike vezette oltárhoz Benczelits Erzsike kisasszonyt, Benczelits Ig­nác törvényszéki bíró szép leá­nyát." A férj tolnai származású (atyja Geiger Flórián építőmester) jogász, a jeles költő, Reviczky Gyu­la diáktársa és barátja volt. 0 maga is foglalkozik irodalommal: novel­lákat, színdarabokat ír, s az utóbbi­ak közül A díjnok címűt 1879 má­jusában mutatják be búcsúzóul a megyeszékhelyről távozó vándor­színészek. Az ifjú férj hamarosan ügyvédi irodát nyit a Pécsy-féle házban. Föltehetően feleségét is már ide viszi haza, s ezzel valósá­gos jogászkolónia alakul itt ki, mert két házzal alatta még Schwartzkopf (utóbb: Hollós) Ala­jos lakik, kertszomszédja az az Uj­falusy-család, amelynek férfi tagjai a megyét és a törvényszéket szol­gálják. Ide jön majd vőként Babits Mihály atyja. A házasság után pontosan nyolc hónapra megszületik Geigerék leá­nya, akit Dienes Valériaként, az el­ső magyar professzornőként isme­rünk. Két évre rá atyja már újságot indít, amely hivatalosan először viseli homlo kán (Kenézy Csatár tanácsára) a Szek szúrd, névalakot, amiről a belügy­miniszter épp 1903 szeptem­berében dönt véglegesen. A véletlen úgy hozza, hogy a Szegzárd helyett immár Szekszárd nak írandó megye­székhely első híres szü­lötte alig pár nap múlva jön világ­ra. Mind atyai, mind anyai ágon ne­ves famíliákból származik. Anyja Daróczy-leány, Biritópusztán szü­letett, ahogy 12 testvérének egyike­másika is, s ezek legifjabbika majd­nem egyidős az ő 1903. szeptem­ber 20-án született fiával, Esze Ta­mással. Nem véletlen, hogy a ke­resztségben ezt a nevet kapja: a hí­res kuruc brigadéros - aki épp az ő születése előtt kétszáz évvel kezdte a Rákóczi-szabadságharcot - egye­nes ági szépapjának édes testvére. A kuruc Esze a fejedelemtől öt év múlva kap nemességet, tarpai, ké­sőbb peremartoni előnévvel. A so­Esze Tamás nemesi címere kadik fokon leszármazott Tamás Balassagyarmaton végzi iskoláit, de az ötödik osztályt a szek­th szárdi gimnáziumban \ járja, majd reformá­tus teológus a fővá­rosban, itt és Deb­recenben pedig fi­lozófiát hallgat. Pápán avatták lel­késszé 1930-ban. Közel húsz évig szolgál, amikor ­a koalíciós évek utolsó vívmánya volt ez - a hadsereg­ben próbaszolgálatos lelkész-alezredes lett, s papíron az is ma­radt 1950-ig. Ettől kezdve harminc évig a református konvent levéltári előadója, számos korszakalkotó gyűjtemény kiadója, emellett az idők folyamán több fo­lyóirat, köztük az egyháztörténet szerkesztője. Az Új Magyar Életraj­zi lexikon közel negyven önálló művét sorolja föl­Felesége a világszerte ismert fes­tő- és hímeskőművész, Mattioni Eszter, akivel együtt Szekszárd díszpolgárrá avatta őt is. Mindket­ten szeretett szülővárosukra hagy­ták gyűjteményüket, amely ma a vármegyeházi kiállításon tekinthe­tő meg. Dr. Töttós Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom