Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-08-31 / 29. szám

SZEKSZÁRDI Ü2­VASÁRNAP Csikócsapattal a negyedik vonalban Veretlenül megnyert bajnoki cím az NB lll-ban, ötvenmeccses veretlenségi széria, ezüstérem a második vonalban. A sportot szerető és értő sportbarátok bizonyára emlékeznek az UFC Szek­szárd labdarúgócsapatának dicsőség­táblájára, hiszen ezek az emlékképek nem is olyan régiek. Amikor lehetőség lett volna arra, hogy a szekszárdi foci újra visszakerüljön az „elitbe", a csa­pat újra magára maradt. A miértekről és a hogyan továbbról beszélgettünk a gárda játékos-edzőjével, Máté Csabá­val: - A szekszárdi focinak minden­képpen csodálatos éve volt az el­múlt két év. A megyei almanachok­ban bizonyára kiemelkedő helyen fog szerepelni. Értékek teremtőd­tek, elég ha, csak az infrastrukturá­lis beruházásokra gondolunk vagy az utánpótlásbázisunkra, valamint arra, hogy a sikercsapat tagjai mennyire voltak kelendőek az át­igazolási szezonban. Hat játékos az NB Il-ben, ketten a második vonal­ban, egy játékos pedig, az első osz­tályban kezdi az őszi szezont. Akik ebben a két évben bármilyen for­mában tettek a csapatért, nekik kö­Ha van valami biztató a szekszárdi női kosárlabdázás jelenlegi helyzetében ­azonkívül, hogy sikerült előteremtenie az új klubvezetésnek az NB l-es felső­házi létezés alapminimumát - akkor talán az, hogy 14 év elteltével vissza­tért a városba Vertetics István. Ő a legszekszárdibbnak számító edző, aki a leghosszabb időt töltötte el a szek­szárdi kispadon a csapat 26 éves NB I­es története során (7 évet), és tulaj­donképpen felvitte 1989-ben a Kosár­labda Sport Klub Szekszárdot az élvo­nal felsőházába. Megszerette, elfogad­ta akkor az egész város, és roppant sajnálta amikor 1989 őszén már nem kapott bizalmat. - Szekszárdnak sokat köszönhe­tek - mondta Vertetics István. - Itt indultam el az edzői pályán, itt sze­reztem meg az alapokat, itt ismer­hettem meg egy klub felépítését. Itt tanultam meg fiatal edzőként a fel­nőtt játékosokkal való bánásmódot és így tovább... Persze rossz volt az, hogy éppen akkor kellett távoz­nom, amikor a legjobb eredményt értem el a csapattal. - Furcsa módon pontosabban a menesztés hozta meg edzői pálya­futása óriási sikerét: egy év eltelté­vel Pécsen kötött ki, ahol már ak­kor, a 90-es évek elején komoly ter­veket fontolgattak. Az első bajnoki szonettel tartozunk. A város veze­tői és a vállalkozói réteg azonban egymásra várt, patthelyzet alakult ki, aminek a következménye a je­lenlegi állapot, a városban és kör­nyékén nincs igény a minőségi sportra. Felmerült az is, hogy egy­általán nem lesz felnőtt labdarúgó­csapata a megyeszékhelynek, a másik végletet, pedig a második vo­nal jelentette volna, amit fel is aján­lottak a szövetségben. Végül is egy minimális költségvetéssel, ami­aranyai - négyezer dolláros havi fi­zetésű játékosok nélkül - mégis csak Vertetics István vezetésével sze­rezte meg a PVSK - még az ajnáro­zott Rátgéber-korszak előtt. - Soha nem felejtem a döntő nap­jait, azt a hatezer embert, akik ösz­szegyűltek a pécsi városi sportcsar­nokban. De ezt a sikert edzői szempontból nem szabad túlérté­kelni. Nagyon jó képességű és szel­lemiségű játékosokból álló csapat jött össze. Szót tudtam érteni egy Sztojkoviccsal, egy Halásszal, egy Vilutityével is. Dolgoztam, hoztam áldozatot a családommal együtt, de az a siker elsősorban a játékosoké! - A szakma mégis éppen ekkor látta meg, fedezte fel magának. Ön­ben látott fantáziát a Soproni GYSEV, férfivonalról jelentkezett a paksi ASE, aztán hosszabb távon gondolkodva szerződtette a Zala Volán. Az más kérdés, hogy nem si­került a pécsihez hasonlóan mara­dandót alkotni. - Kétségtelen, nagyok voltak az elvárások, főleg Sopronban. Arra gondoltak, hogy Balogh Judit távo­zása után külföldi nagy sztárok szerződése nélkül is sikerülhet va­lami hasonló, mint Pécsett. Meg­próbáltuk, belevágtunk kétszer is a dologba, de ahogy mondani szo­kás, nem jött össze... lyennel a megyei osztályban szám­talan csapat rendelkezik, tudjuk vállalni az NB III-ban való szerep­lést. - Meglehetősen nagy volt a moz­gás nyáron a csapatnál, milyen já­tékosállománnyal vágnak neki a bajnokságnak? - A bajnoki ezüstérmes gárdából csak Torma Attila és jómagam ma­radtunk hírmondónak. Az igazolá­soknál elsődleges szempont volt, hogy valamiféle helyi kötődése le­Pakson úgy gondolom, hogy ami rajtam, edzőn múlott, mindent megtettem, akkoriban például egy Gulyás Róbert nem a hisztizéséről volt híres, hanem a teljesítményé­ről... Aztán Zalaegerszeg mellett már kimondottan családi okok mi­att döntöttem. A gyerekek érdeké­ben véget kellett vetnem az éven­kénti állandó költözködésnek. A megyeszékhely környékén családi házat vásároltunk és leteleped­tünk. Az egyesület és a mögötte ál­ló Volán Rt. azt kérte tőlem, hogy építsek egy olyan csapatot, amely­ben a zalai és környékbeli, vala­mint a klubhoz hozott tehetséges fiatalok kaphatják meg a főszere­pet. Úgy gondolom az első és a má­sodik évben letettük az alapokat, az eredmények is jöttek, de aztán a harmadik évre kiderült, mégsincs biztos anyagi bázis a zalaegerszegi női kosárlabda mögött. Összegezve a szerződtetéseimet, úgy látom, a háttérben kisebbfajta csodavárás kísérte őket, hogy majd tudok valamit úgy is produkálni, hogy közben csökken a klub pén­ze, ezáltal a lehetőségei is. Ez már nem a szakmáról, az edzőségről, hanem az üzletről szólt. - A Szekszárdra való visszatérés az ön számára érzelmi kérdés is. De belegondolt-e abba, hogy ez a 2003. AUGUSZTUS 31. gyen a játékosnak. A Bonyhádról igazolt Domonkos Csabának van ebben az osztályban rutinja, a töb­bieket a megyei osztályból vagy az ifiből igazoltuk. Természetesen a mostani gárdát nem szabad össze­hasonlítani az előző csapattal, hi­szen az egyéni kvalitásokat tekint­ve az a garnitúra egy egészen kitű­nő csapat volt. - Van-e konkrét célkitűzésetek, milyen esélyekkel vágtok neki a pontvadászatnak ? - Elsődlegesen nem a helyezés­ben gondolkodunk, hiszen az ösz­szeszokott baranyai csapatokkal nem tudjuk felvenni a versenyt. Akik játéklehetőséget kapnak, pró­bálják felvenni a ritmust, fejlődje­nek. Ez minden játékosnak egy óri­ási lehetőség, esélyt kapnak, hogy pár év múlva már egy magasabb osztályban szerepelhessenek. A csapat fiatal átlagéletkorából adó­dóan lesznek hullámvölgyek egy­egy mérkőzésen belül is, kérerr^^ nézőket, hogy ezt nézzék el a c&W patnak. Azt megígérhetem a játé­kosok nevében is, hogy mindenki kettőzött akarattal lép majd pályá­ra, és ha egy mérkőzésen fejben vé­gig ott tudunk lenni, akkor ez a csapat sok örömet szerezhet a szurkolóinak. B. L. formálódó Szekszárd sem anyag­erőben, sem szerkezetben nem lesz partiban a felsőház legtöbb csapa­tával? - Lett volna jobb ajánlat, de szá­momra az adott szó az akkor is ér­vényes, ha esetleg az utolsó pilla­natban jön valami más, anyagi ér­telemben jobb. Nem tudom, mit tudunk kihozni ilyen rövid idő alatt a rendelkezésemre álló új szek­szárdi keretből. Lehet, hogy jól fo­gunk mozogni, jól fogunk játékot szervezni, de ez nem lesz elég a fontos meccsek megnyeréséhq^fc Nagyon alacsonyak vagyunk egyre kisebb a remény, hogy né­gyes-ötös posztra megfelelő játé­kost szerződtessünk. Kiégett, leve­zetni igyekvő játékosokat nem aka­runk a klubhoz hozni, minőségi kosarasra pedig egyáltalán nincs pénzünk. Arra kaptam megbízást, hogy a Szekszárdhoz kötődő, itt maradt játékosokból és Bajáról, Nagykanizsáról érkező fiatalokból építsek egy csapatot. - A családtól újfent nagyon távol került. - Az edzői sors része ez, nincs mit tennem. Két idős hozzátarto­zónkról gondoskodunk a felesé­gemmel, őket nem kényszeríthet­jük az állandó költözésre. A fiam érdeke pedig az, hogy Zalaegersze­gen maradhasson, az ő kosárlabda pályafutásában törést jelentett vol­na, ha el kell köszönnie a ZTE-től, ahol egy kadetcsapatban játszik komoly későbbi reményekkel. B. Gy. AZ ADOTT SZÓ NÉHA FONTOS ABB A PÉNZNÉL Vertetics visszatért Szekszárdra Nehéz fába vágta a fejszéjét, de nem adja fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom