Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-08-31 / 29. szám

SZEKSZÁRDI <6­VASÁRNAP 2003. AUGUSZTUS 31. A Szekszárdi Vasárnap pályázatának nyertesei TEHETSEGDIJ: LUGOSI ISTVÁN Atoll KÜLÖNDÍJ: DR. RÉGI LAJOSNÉ A hála virágai A toll nem ceruza. A ceruza már majdnem toll. Atoll nem toll. Attól nem toll, hogy semmi közük egymáshoz. Tollról az írás. írásról a Word. írásáról az írót - de nem a grafológus. A tollról a madarat. Vagy az angyalt? Idegen toll ékesít. Sajáttól meg madárnak néznek. A toll öl. Joe Pesci a Nagymenők-ben. A toll öl. Megannyi halálos ítélet. A toll öl. Unalommal töltött tollak, ha papírra ürülnek. Toll. Többes száma a szárny. Fosztóképzője nincs. Sosem oktatták, már nem is nagyon fosztanak... így. Csak fosztogatnak. Allergiát okoz. Régebben sem szerettek többen írni, de akik megtették, azok írtak, nem billentyűket püföltek. Annak varázsa volt. Szertartása. Még a postázás is örömöt adott, ahogy elnyelte a láda a borítékot. Allergiát okoz. Gyerekkoromban egy pehelypaplan, vagy dunyha a nyugodt éjszakát jelentette. Ma, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét! Nem javallja. Toll, plajbász, penna, stílus, ami maga az ember. Toll, golyós, Bíró László József, Magyarország-Argentína 0:1 Volt egyszer egy szelíd lelkű, halk szavú fiú. Ő a mostani Szlovákia egyik kis falujában született. Jómódú szülők egyetlen gyermeke volt. Iskolába a falu­jában, majd a közeli város gimnáziumába járt és a jó ta­nulók közé tartozott. Szeretett édesanyját korán elveszítette, majd jött az újabb tragédia, ki­tört a II. világháború. Édesapját behívták katonának, majd fogságba esett és elhurcolták a Szovjetunióba. A kisfiú egyedül maradt a nagyszüleivel, de jóformán csak a nagyma­májára támaszkodhatott, mert a nagypapája elveszítette a szeme világát. Édesapja három év után került haza a hadifogságból. Azt hitték, hogy lassan rendbe jön az életük, de ebbe sajnos keményen beleszólt a politi­ka. Egy nagyon igazságtalan döntés után - mivel magyarnak vallották magukat - szinte mindenüket hátrahagyva átrakták a családot Magyaror­szágra. Itt egy ócska házban kellett mindent újra kezdeni. A most már kamasz fiú Kiskunhalason folytatta gimnáziumi tanulmányait. Leérettsé­gizett, majd felvételt nyert az Orvostudományi Egyetemre. Medikus tár­sai kedvelték, mert békés természetű, szorgalmas, jólelkű ember, ig^^ barát volt. Megházasodott és szorgalmasan végezte szakmai munkáji^P Betegei szerették, a rendelője előtt mindig nagy tömeg tolongott. Soha nem várt külön juttatásokat, sőt többször ő adott pénzt az útiköltségre némelyik betegnek, ezért nem is gyűjtött semmilyen vagyont. Egyik betege mégis örökre emlékezetes maradt. Volt egy idős, gége­operált cigányasszony betege, akinek gégekanülje volt és kezelésre járt hozzá. Egy kora tavaszi napon ez a súlyos beteg felvánszorgott a falujá­ban a templom melletti dombra és szedett egy nagy csokor ibolyát. A vi­rágot a másnap reggeli busszal bevitte Szekszádra és hálája kifejezéséül, némán átnyújtotta az orvosának. Ez a gesztus mindennél több szeretetet fejezett ki. Sajnos a jóságos doktor bácsi már a temetőben alussza örök álmát és az égi rendelőben kezeli kedves betegeit. Családja a mai napig tapasztal­ja, hogy valakik a hozzátartozók tudta nélkül virágokat ültetnek a sírjá­ra, mert a hálájuk a síron túl is elkíséri szeretett orvosukat. Ki kicsoda Szekszárdon? - JUNIOR 2. ANDORKÁNÉ DR. TAM BEATRIX orvos, a Tolna Megyei Balassa János Kórház, II. számú bel­gyógyászati osztályán. Született: Szekszárdon, 1975. augusztus 3-án, nagymamája névnapján - Hermina - a Szekszár­don oly ismert Tam-di­nasztia tagjaként. Csa­ládja: édesanyja Micsi­nai Márta könyvkötő, édesapja: Tam Ferenc szerszámkészítő, akinek álmait lá­nyai valósították meg. Testvére: Anita, dietetikus, agrármérnök, Budapesten él és dolgozik. Családi állapota: nem régiben mondta ki a boldogító igent. Férje: Andorka Gá­bor tanár. Iskolái: IV. számú Álta­lános Iskola, Egészségügyi Szakkö­zépiskola - először bánatára, ugyanis gimnáziumba szeretett volna menni, később örült ennek az apai döntésnek; amely hasznára vált - Orvostudományi Egyetem Pécs. Kiemelkedő eredmények: az orvosi egyetem mellett, ingázott Pécs és Budapest között, ahol az Evangélikus Teológiai Egyetemen, hittantanári diplo­mát szerzett, az orvosi diploma mellé. Jelenleg if­júsági csoportban hittant tanít. Hi­vatás: miután mindig emberek­kel szeretett volna foglalkozni, segí­teni rajtuk, el sem tudna más hiva­tást képzelni, mint az orvosit. Ezt rendelte számára a Jóisten! Hobbi: lakberendezés, üvegfestés, s minden, amelyben kiélheti kreati­vitását. Televízió: véletlenül került abba a sorozatba, amely egy-egy betegségcsoportról szól. Szükség volt egy jól kommunikáló, a soro­zatban szereplő orvost és riportert összehangoló emberre. Érdekes feladat és kihívás is egyben. Célok, tervek: gasztroenterológiai szak­vizsga, amelyhez az osztályon minden támogatást megkap, első­sorban dr. Simon László tanár úr­tól, aki maximálisan támogatja, so­kat tanult tőle és sokat köszönhet neki. A mindennapi gyógyítás mel­lett a tudományos munkában is szeretne eredményeket elérni. A magánéleti tervei között három kis­gyermek szerepel. SALLAI TAMÁS va­dászatszervező, egyé­ni vállalkozó. Szüle­tett: Szekszárdon, 1971. július 20. Csa­ládja: minden tagja, részese annak a csalá­di vállalkozásnak, amely Szekszárdon, SATO Vadászatszer­vező Iroda néven mű­ködik. Szülei: Sallai István vadászati refe­rens és Schuler Gizel­la szervező, ügyintéző. Testvére: Zsuzsanna adminisztrátor. Családi állapota: nőtlen, úgy gondolja, nem született olyan lány, aki az ő életvitelét - itthon fél év, Afrikában fél év - tolerálni tudná. Iskolái: há­rom iskolában járta ki az általá­nost, költözködés miatt, a Gyakor­lóban, a Zrínyiben és a Babitsban. A Kereskedelmi Szakközépiskolá­ban érettségizett. Idegenforgalmi ügyintézői és szállodai szakember­képzésben szerzett diplomát, amely a vállalkozásához feltétel volt. Foglalkozása, munkája: a va­dászat, amely apai „örökség", a családban folytatja azt a tradíciq^k amely az ősöket a^ erdész, a hivatásos, és a sportvadászat fe­lé irányította. Ebbe született bele, el sem tud magának más foglalkozást képzel­ni. Legnagyobb eredménye, amire büszke: Gyermekko­ri álmát valósította meg, 32 éves korára, két vadászatot szer­vező iroda tulajdono­sa. Az egyik a magyarországi, szek­szárdi központtal működő SATO, a másik Namíbiában, az Afrikai Va­dászatot Szervező Iroda. Céljai, tervei: két vállalkozását továbbvin­ni, fejleszteni, sikereket elérni, mi­nél több embernek örömet szerez­ni. Hobbi: a hivatása. A vadászat, a vadásztatás az életeleme. Ezen túl­menően a fegyverek gyűjtése, imádja az autókat, és a horgásza­tot. SASI Fotó: Nagy Ági i

Next

/
Oldalképek
Tartalom