Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-29 / 25. szám

2003. JÚNIUS 29. SZEKSZÁRDI Köztisztviselők napja: július 1. Vendégem a Gemenc presszóban dr. Kun József, a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője. Randevúnk apropóját a küszöbön álló, immár hagyományossá vált köztisztviselők napja adta. Azon túlmenően pedig az a tény, hogy dr. Kun József több mint három évtized után „visszatért" a közigazgatásba. - Igazi „tüke", ennek ellenére nem sokat tudunk önről. Ez talán eddigi hivatásának, másrészt egyéniségének is betudható. Akivel közelebbi kapcsolatba kerül, az viszont megtapasztalhatja történelmi és földrajzi tájékozottságát, valamint humorát, amely nem mentes az öniróniától sem. Kezdjük talán Babitscsal, Szekszárdon születtem... - Egyedüli, kései gyermekként. Édesapám cipész volt, édesanyám női szabó, s nagy ajándéka a sors•

hogy még ma, 90 évesen is zséges, önállóan ellátja magát. - Iskolák? - Még nem volt akkora a választék, mint ma. A Garayban végeztem az általános iskolát. Aztán hosszú időre elkerültem a szülői házból, évekig csak vendégként jártam haza. Pécsett, az Építőipari Technikumban érettségiztem, s miután az álmom az volt, hogy történelem-földrajz szakos tanár legyek, ezért elvégeztem a tanárképző főiskolát, csak a történelen\ módosult, ugyanis földrajz-rajz szakra vettek fel. Az első munkahelyem a szekszárdi Városháza volt, illetve akkori nevén a Városi Tanács. Először a műszaki osztályon, majd az információs irodában, s azt követően a titkárságon dolgoztam vezető beosztásban. Akkor már a másoddiplomámért tanultam Pécsett, a jogi egyetemen, ahol 1980-ban doktoráltam. - Közben „elpártolt" a Városi Tanácstól... - Vannak lépések az ember életében, amelyeket meg kell lépnie. Ez volt számomra az a lépés, amikor a Népi Ellenőrzéshez kerültem, s ott dolgoztam 1989-ig, s közben már érlelődött bennem az érdeklődés az igazi jogi munka iránt. - Egy olyan területet sikerült elvállalnia, ami mindennek mondható csak éppen egyszerűnek nem... - A „ha már egyszer van egy jogi diplomám" dilemma után következett az a gondolat, hogy az igazi jogi munka az ügyészségen van. Közlekedési ügyész lettem. Azért volt számomra nagyon érdekes ez a feladat, mert minden ügy egyedi volt, ugyanakkor kevésbé volt kiszolgáltatva az ember a spekulációnak. Miután tisztességgel feltárja a történeti tényállást, akkor már csak az a kérdés maradt hátra, hogy van-e büntetőjogi felelőssége az elkövetőnek. Jó orvos és műszaki szakértő segítségével megalapozottak az ügy vizsgálati eredményei. Sok-sok szörnyűséges baleset volt a tevékenységem ideje alatt, csak a legtragikusabbat említeném a pörbölyi vonat-autóbusz balesetet, s bármennyire is nem akarja az ember, ezek az esetek, a helyszíni szemlék megmaradnak, s mély nyomot hagynak. - Az idén az ügyészi hivatást felváltotta a közigazgatással. Mondhatjuk úgy is, hogy visszatért a kiindulópontra, tapasztalatokkal, gyakorlattal - ha más irányúak is felvértezve. Mennyiben más ez, mint amit eddig csinált? - A kétfajta jogalkalmazás nem áll messze egymástól, bárhol műveli az ember, s ugyanez elmondható a vezetési gyakorlatról is. Szerencsére vannak még régi kollégák, akikkel a kezdetekben együtt dolgoztam, s bármennyit változott a közigazgatás, ugyanazokra az alapokra épül, mint 30 évvel ezelőtt. Ennyi idő után még az is eszembe jut, hogy a gyakornoki időmet annak idején a volt Járási Tanácsnál töltöttem. - A döntésben mi játszotta a legnagyobb szerepet? - Egy olyan szívműtéten estem át 2001-ben, amely után a legtöbb ember leszázalékoltatja magát, jómagam csak arra gondoltam, hogy hogyan tovább, de dolgozni mindenképpen. Ilyenkor jönnek a nagy „ötletek". Aztán jogászbaráti és nem jogászbaráti körben ösztönöztek, hogy pályázzam meg a Közigazgatási Hivatal vezetői posztot. Megtettem! Úgy érzem egyfajta világban felnőttem, amelyben olyan erkölcsi magatartással dolgoztam végig az életemet, hogy ez predesztinált erre a döntésre. - Többedik éve július l-jén a köztisztviselőket ünnepeljük.., - Természetes volt ennek a napnak a létrejötte, hiszen a rendszerváltás előtt egységes rendezvények keretén belül ünnepeltünk mindent. Ma minden szakma külön ünnepel, így a köztisztviselők is. Az idén a központi ünnepség Székesfehérvárott lesz. Az a véleményem, hogy minden hivatal - öszszetételéből, munkájából, helyzetéből és még sorolhatnám, adódóan úgy ünnepelje meg ezt a napot, ahogy jónak látja. - Ön a legalsó lépcsőként, ügyintézőként kezdte, s ma a megye közigazgatásának első vezetője. Véleménye szerint milyen a jó köztisztviselő? - Értse a szakmáját, legyen megfelelő képzettsége, legyen affinitása a hivatás iránt, legyen alázatos a munka és az ügy iránt. Sok rosszat mondanak manapság a közigazgatásról, a legtöbbször elhangzó vád a korrupció. Bevallom, jómagam még nem botlottam ilyesmibe, s remélem, nem is fogok. - Ez a sorozat arról is szól, hogy a randevúvendégem kicsit többet árul el magáról, mint amit egy ham 9 gyományos interjúban szokás, viszont, hogy mennyi az a több, önre bízom... - Kétszer nősültem. Az első feleségem a kor „divatos" betegségében elhunyt. A fiam akkor 14 éves a lányom ötéves volt. Éreztem, hogy a felnevelésükhöz szükségem van egy társra, akit szerencsére meg is találtam. Feleségem az Egészségügyi Szakközépiskolában magyar-francia szakos tanár. - Ez már nem tegnap volt, ahogy mondani szoktuk, hiszen a gyerekek azóta felnőttek... - A fiam már önálló családot alapított, vállalkozó pénzügyi szakember. A lányom Ágnes, egyetemista Pécsett. - Újrakezdések jellemzik az életét, hivatásban, magánéletben egyaránt. Az eredeti álomtól, a történelem szeretetéhez is visszatért? - Soha nem gondoltam, hogy az idő múlásával újra közelebb kerülök hozzá. Mindezt annak köszönhetem, hogy sokat utazunk. Az utóbbi pár évben már a lányom is velünk jön, így kialakult a családi munkamegosztás, s a közös élmények sokat jelentenek. Az úton végig én vezetek, Ágnes lányom navigál, feleségem pedig nyelvi ismereteit hasznosítva a tájékozódásban, s a beilleszkedésben segít, s persze ő lát el bennünket. A legkedvesebb útjaink Franciaországba vezetnek, oda már „hazamegyünk". Vallom, hogy egy ország népével, kultúrájával akkor lehet igazán megismerkedni, ha az ember ott „lakik" egy ideig, még akkor is, ha ez szabadság. A földrajz szakos tanári diplomából és a történelem imádatából annyi maradt, hogy bejárva az országokat, kiderül számomra, mennyi minden kimaradt a tananyagból. MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATÁRSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRJUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés várja Önt! • Akár egy kis lámpát is kaphat ajándékba! 7100 SZEKSZÁRD. AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/511-910. 511-911. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.