Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-29 / 25. szám

SZEKSZÁRDI US­M- VASÁRNAP 2003. JUNIUS 29. Huszonkilencedszer jön a Gemenci Nagydíj Magyarok és külföldiek gigászi küzdelme az országúton Vagyunk jó néhány ezren a városban, akik már várjuk Tolna megye, pillanat­nyilag, legrangosabb sporteseményét, a huszonkilenc évvel ezelőtt a szek­szárdi országúti kerékpározás ország­világra szóló eredményei okán kipro­vokált Gemenci Nagydíjat, melynek időpontja idén július 2-5. Több mint verseny ­sportfesztivál! A szekszárdi találmányként a ha­zai palettán máig egyetlen esti or­szágúti belvárosi háztömbkörüli körverseny még mindig mágnes­ként vonzza az embereket. Eddig mindig volt legalább egy városi ne­velésű favorit, akiért külön lehetett szurkolni. Most, hogy a kétszeres Gemenci Nagydíj győztes Arató Dávid visszavonult: gyaníthatóan a más klub mezében tekerő, de a kö­zönségnek mindvégig szekszárdi­nak számító Steig testvérek lesznek a verseny fókuszában Csaba és Gá­vúrt mint a kis Arató az elmúlt két évben: kétszer tudott győzni az egyéni összetettben. Kár, hogy már csak a VIP-páholyból követi az ez évi eseményeket. Meddig él Arató hegyi csúcsa? A huszonkilencedik Gemenci Nagydíj bebarangolja Tolnát-Bara­nyát. A második úgynevezett nagy országúti 180 km-es verseny - föl­menve a Mecsekben a Misina-tető közelébe - világbajnoki erősségű szakasznak mondható. A szurko­lók már álmukban fölkeltve is tud­ják, a szerdai prológ vezeti a szom­batig tartó viadalt: a Garay tértől a Kálvári-tetőig tartó szakaszon zaj­lik a hegyi egyenkénti indításos, rá­hangoló fölvezető viadal. Sajó Pé­ter 3 perc 56 másodperces csúcsa 19 éven át megdönthetetlen volt, hiába volt nemzetközi kitűnősé­gekkel teli az általában mindig száz bor. Ki ne tudná, hogy az előbbi még szekszárdi színekben hajtotta végre két egymást követő évben 1991-ben és 92-ben ugyanazt a bra­körüli mezőny, még négy percen belül sem tudtak menni az ellenfe­lek Magyarországról, Csehország­ból, Szlovákiából, a volt Jugoszlá­viából, Ausztriából, Németország­ból, Olaszországból, alkalmasint Romániából, Ukrajnából, Francia­országból a „Kálvária-túrán", Az­tán Arató Dávid tavaly robbantott: 3 perc 46,65-el, ami lenyűgöző volt. Vajon hány évnek kell eltel­nie, hogy ezt valaki megdöntse... Menükártya Másnap, július 3-án, csütörtökön zajlik az első hivatalos szakasz: 14 órakor rajtol el a mezőny Szek­szárdról. A bringások a 65-ös siófo­ki úton egészen Iregszemcséig ke­rekeznek, majd onnét Nagykónyi érintésével Tamásiba érkeznek, majd Zombánál elkanyarodnak Bonyhád irányába és a szálkai út­vonalon érkeznek haza a Kálvária­tetőn található célba. Másnap jön a „gyilkos" 180 km Szekszárd-Várdomb-Bátaszék-Du­naszekcső-Mohács-Szederkény­Pécs-Pécs-belváros-Mánfa-Kom­ló-Szászvár-Nagymányok-Bony­hád-Börzsöny-Mőcsény-Szálka­Szederkény útvonalon. Aztán júli­us 5-én szombaton az egész várost és a sárközi falvakat megmozgató viadal, a hivatalos záró etap. Kalan­dos száz kilométer úgy jön össze, hogy a délelőtti negyedtízes rajt után két egyenként huszonöt kilo­méteres kört tesznek a versenyzők Szekszárd érintésével a Sárközben, majd ötször egymás után hegy- és völgymenetben közlekedik a csa­pat Szekszárd belvárosában szinte kizsigerelve az ötször öt kilométer­rel a versenyzőket. Aztán kicsit megpihenve jön, aminek jönnie kell a „műsoron kí­vüli világszám", ami a hab a tortán: az esti villanyfényes Szekszárd centrumában zajló harminc körös 42 kilométeres háztömbkörüli ver­seny. A kezdés a gálaversenyen fél kilenckor, s a háromnegyed tíz kö­rüli utolsó eredményhirdetés után, most is utcabál zárja a Gemenci Nagydíj versenysorozatát. Résztvevők A már jelentkezett csapatok kö­zött a külföldiek közül ismét itt lesz a TT3-as lengyel profi WEL­TUR, s ami a harmadosztályú profi kategóriát illeti, elfogadta a meghí­vást a rendkívül jó nevű szlovén Perutnia Ptuj. Bizonyára az olasz Fausto Coppi, Arató volt csapata is győzelmi reményekkel érkezik, no és a tavalyi csapatgyőztes P. Nívó BE FTC, magyarul a Fradi is szeret­ne duplázni. Hogy ki nyeri az egyé­nit, nos ezt talán egy kivételévej29 év alatt egyszer sem lehetett mondani, most sincs abszolút fm>­rit. Mi szeretnénk hinni, hogy a ko­rábbi kétszeres győztes, most is in­duló Steig Csabát, az elnyűhetet­len, idehaza sok nagy versenyt megnyert „öreg harcost" is ide so­rolhatjuk, aki ugye fénykorában... Hogy melyik volt az az egy, amikor azért előre borítékolni lehetett a győzelmet. Az idősebbek és közép­korúak még biztosan emlékeznek 1988-ra, a Szekszárdi Spartacus vendégeként indult a kelet-német Wismut Gera olimpia bajnok kere­kese, bizonyos Olaf Ludwig, aki profiként a világ legnagyobb kör­versenyén a Tour de France-on is győzni tudott... Mindezt azért is említjük, mert jövőre harmincadik születésnapját ünnepli a Gemenci Nagydíj. Mi len­ne, ha díszvendégként ő is integet­ne a tribünről!?!.. . B^^ volt baj, azonban ezen az estén a bombaformában játszó Csehi Ta­más (3 gól, 2 gólpassz) vezérelte Dunaferrnek minden bejött. Gyor­saságban, dinamikában sajnos fe­lülmúlták a Tolna megyei csapatot, míg a mieinket inkább csak a szí­vük vitte előre. Talán a több mint háromórás, szaunának is beillő buszút szipkázta „el" a fiúk ener­giáját. Szégyenkezésre azonban nincs ok, hiszen jó néhány emlékezetes órát szereztek a szurkolóknak eb­ben a sorozatban. Ezt a fővárosba is elruccanó mintegy száz szimpa­tizáns, hozzátartozó meccs végi „Szép volt fiúk"-ja is alátámasztot­ta. Kísértett tehát a múlt. De az 1988-ban szintén döntőt tizenegye­sekkel elbukó Laki Zoltán treníroz­ta ifiből, azonban néhányan egé­szen magas ívű karriert futottak be, bízzunk abban, hogy a mostani csapatból is később sokan fogják öregbíteni a szekszárdi labdarúgás hírnevét. B. L. NEM BORULT A PAPÍRFORMA Bajnoki bronz után kupaezüst Bár sokan bíztak abban, hogy az UFC Szekszárd ifjúsági csapatának remek sorozata a kupadöntőben sem szakad meg, a szurkolóknak ezúttal csalatkozniuk kellett. Az előzetes esélylatolgatásoknak meg­felelően, a tavalyi kiírást is meg­nyerő, esélyesebb Dunaferr csapa­ta 8-1 arányú győzelmével megálljt parancsolt a „Darazsaknak". A har­madik helyért „igazi" kupacsatá­ban a budapesti Szent István Szak­középiskola csapata 3-2-re verte a kaposvári Rákóczit. Pedig az UFC baráti körének jó­voltából szinte hazai pályán érez­hette magát a szekszárdi csapat a Fővárosi Vízmű sporttelepén leját­szott döntőben. Lidércnyomássze­rűen kezdődött a mérkőzés a Tolna megyei csapat számára, hiszen szűk húsz perc alatt a Fejér me­gyeiek három góllal terhelték meg Klézli hálóját. A korán bekapott gó­lok demoralizálták a sárga-fekete játékosokat, akik nem tudták az addig megszokott, fegyelmezett já­tékukat produkálni, a védelem tag­jai sokszor nem értettek meg egy­mást, már első osztályban is bemu­tatkozó Csehi, Lajtos, Rózsi vezér­letével a Dunaferr együttese, pedig könyörtelenül kihasználta ellenfele megingásait. Az UFC a söprögető Tóth és a csapatkapitány Pulcz ve­zérletével próbált kikapaszkodni a gödörből, de próbálkozásaik csírá­jában haltak el a középpályán. A mérkőzés e szakaszáról mindent elárul az a tény, hogy az első szek­szárdi kapura lövésig 25 percet kel­lett várni. A dunaújvárosiak biztos vezetésük tudatában kivárásra ját­szottak, széleken vezetett kontráik után többször alakult ki meleg helyzet az UFC kapuja előtt. A szü­netben Kniesz Mátyás edző bizo­nyára alapos fejmosást tartott az öl­tözőben, agilisabban kezdett a mindent egy lapra feltevő szekszár­di csapat, ennek ellenére ismét a fe­hér mezes újvárosiak szereztek két gólt a második félidő első húsz per­cében. A mérkőzés e periódusában városunk reprezentánsának 19 éven aluli futballistái azonban bi­zonyították, hogy nem érdemtele­nül jutottak a kupa fináléjába. Több formás akciót vezettek a szekszárdi fiatalok, az egyik végén Molnár „Kacsa" a szépítő találatot is megszerezte. Ment előre, brusz­tolt a csapat, a kondícióval nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom