Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-01-26 / 3. szám

SZEKSZÁRDI 2003. JANUAR 26. m JÍ.UU6HKU1 VASÁRNAP M Megérinthetlek? 2. rész Soha fel nem oldható probléma, s akkor még csak a két emberről beszéltem, azok, akiket a válás a legjobban érint, a gyerekek, ritkán lesznek megkérdezve. Engedjék meg, hogy egy régen hallott rádióműsort idézzek fel: Kerekasztal-beszélgetés: pedagógusok, szociológusok, pszichológusok, pszichiáterek, az asztal egyik oldalán. A másik oldalon felnőtt nők és férfiak, akik két tábort képviselnek. Egy dologban egyezik a két tábor, mindannyiuk szülei rossz házasságban éltek. Ám az egyik tábor tagjainak szülei elváltak, a másik tábor tagjainak szülei együtt maradtak. íme az immár felnőtt emberek véleménye: Akiknek elváltak a szülei: „Egész életemben egy csomagnak éreztem magam, akit ide-oda küldözgettek. Igazából egyik helyet sem éreztem igazi otthonomnak. Mindketten versenyezik^ kegyeimért, állandóan azt kérdezték, hogy őt szeretem jobban, ugyanakkor úgy éreztem nem kíváncsiak igazán rám. Mindig az érdekelte őket, hogy a másik helyen mit bsináltam, mit ettem, kivel beszéltem, mii kaptam. Egy idő után megtanultam kijátszani őket. Rájöttem, ha másikra rosszat mondok, akkor „jó" gyerek vagyok. így aztán lassan-lassan mindkettőtől eltávolodtam. Ha ennyire kíváncsiak voltak egymásra, akár együtt is maradhattak volna. S akkor még a veszekedéseket is kibírom, ha együtt megmaradnak nekem." Akiknek nem váltak el a szülei: „Hát az, maga volt a pokol. Állandó veszekedések, sőt verekedés. Látszott az egymás iránti gyűlölet a szemükben. Számomra akkor vált tragikussá, amikor egy veszekedés közben, az sem érdekelte őket, hogy hallom, azt vágták egymás fejéhez, hogy csak értem maradnak együtt. Mindeközben a külvilág felé mutatták a szépet, a jó házaspárt, egyszóval undorító volt. Amikor nagyobb lettem, akkor arra is rájöttem, hogy rendszeresen megcsalták egymást, és természetesen mindig a másik volt a hibás. Megvetettem őket. Később már csak egy célom volt. Minél előbb lelépni." A szakemberek szerint mindkét példa tragikus a gyerekre nézve, aki az esetek nagy részében egyformán szereti mindkét szülőjét. Az amerikai filmekben látható családjelenetek, miszerint a volt feleségem és a jelenlegi, a volt férjem és a jelenlegi, a másik házasságból született gyerekem és a mostaniból született, úgy ülnek le egy ünnepi asztalhoz, mint egy nagy család. Utópisztikus még a gondolat is, talán igazán csak a filmekben létezik. Pedig ez lenne az egyetlen megoldás. Ugyanis az talán kevésbé volna a gyerekre nézve tragikus, mert ha megmarad mindkét szülő szeretete, s a szülők is boldogok külön-külön mással, sőt az abból származó gyerekeket lehet testvérnek tekinteni, akkor nem fordulna elő az, amit a rádióban hallottam. Talán ezt is megérjük egyszer, de addig sok-sok önzést, féltékenységet, rosszindulatot kell még legyőznünk nekünk embereknek. A legtragikusabb a szakemberek tapasztalatai szerint, hogy a gyerekek 90%-a, még akkor is, ha gyermekkorában megfogadja, csak így ne, csak ezt ne, akkor is a látott példa szerint fog élni. A Kávéházi randevú új témája a „Megérinthetlek" nagyon nehéz és talán, egy ilyen kisvárosban, mint Szekszárd, nehéz is lesz interjúalanyokat találni hozzá. Természetesen a beszélgetések, az oldal terjedelme miatt, még számomra is elképzelhetetlen, hogy milyen mélységig írhatók majd meg. Az viszont biztos, hogy ez a téma mindenkit érdekel, aki előtte van, aki túl van rajta vagy aki éppen gondolkodik azon, hogy miért is akar elválni. Már csak azért is Kedves Olvasóim, mert a válás egy olyan „betegség" ami ellen még nem találták fel a gyógyszert. S mint tudjuk, a betegség nem válogat. Természetesen lehet ellene védekezni, életmód-változtatással, önfegyelemmel és sok minden mással, de ezek egyike sem üdvözítő gyógymód. Hogy mi lenne az? Ha tudnám, nem kezdtem volna el ezt a sorozatot. Talán egy-két év múlva többet tudunk, mert akik megosztják velünk gondolataikat, akik engedik, hogy a lelküket megérinthessem, azok történetei bizonyára tanulságosak lesznek mindannyiunk számára. Kedves Olvasóim! A Kávéházi randevú folytatódik. A kérdés már csak az, hogy mikor. Sok mindentől függ... Remélem hamarosan találkozunk! A MAGYAR KULTURA NAPJAN A Tolna megyei művészetért Szekszárdon, a Művészetek Házában, 2003. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján, immár negyedik alkalommal került átadásra, a „Tolna megyei művészetért" elismerő cím, amelyet hárojiuivil szervezet, a Keresztény Értidegiek Szövetsége, a „Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja, és a Bárka Művészeti Szalon 2000. június 6-án alapított. Az idei öt díjazottal összesen 20 alkotó, művészetpártoló mondhatja magáénak, a Mözsi-Szabó István festőművész által tervezett és Barsi Péter ötvösművész által kivitelezett plakettet. A Művészetek Házában 16 órakor kezdődő ünnepségen az ünnepelteket és a megjelent közönséget a hagyományokhoz híven az előző esztendő egyik kitüntetettje „fogadta". Az idén, a tavaly díjazott Szekszárd Big Band műsora alapozta meg az emelkedett hangulatot, Csepregi Péter közreműködésével. Szintén hagyománynak számít, hogy a „Kézjegy" előző évi antológiájából részletek hangoztak el, Kálóczy Andrea és Csötönyi László tolmácsolásában. Ezt követően a három civil szervezet vezetői, dr. Saramó Márta, Wessely Gábor és Lönhárd Ferenc átadták a 2003-as esztendő kitüntetetteinek az ezüstből készült emlékplakettet, valamint az erről szóló okiratot. A 2003-as esztendőben, a Magyar Kultúra Napján, a „Tolna megyei Művészetért" díjat az alábbi alkotók kapták: Varga S. József író, aranytollas újságíró - Baky Péter festőművész - Szatmári Juhos László szobrászművész - Szekszárdi Kamarazenekar Földesi Lajos művészeti vezető - Farkas Pál szobrászművész. A kitüntetetteket köszöntötte Pogátsa Alajos, a Tolna Megyei Önkormányzat elnökhelyettese, méltatva és megköszönve munkásságukat. A kitüntetettek közül Farkas Pál szobrászművész arra a kérdésre, hogy mit jelent számára ez a díj, a következőket mondta: „Azért örülök ennek a kitüntetésnek - annak ellenére, hogy nem vagyok egy kitüntetést váró és elváró ember - mert olyan emberek véleménye, szavazata, döntése, pártfogása van e mögött a díj mögött, akiknek én igazán dolgozom. Nem a szakmabeliek, nem a vájt fülűek szavazták meg, hanem az az utca embere, aki naponta találkozik a munkáimmal. Számomra az István király szobrának felállítása után az volt a legszebb „kitüntetés", hogy egy postás, aki nem tudott ott lenni a szobor avatásánál, elmondta, ha csak teheti ő maga és hétvégeken a családostól arra veszi az útját. Sok-sok ember állít meg, szól kedves elismerő szavakat utcán, üzletben. Ezeket az embereket érzem én a plakett „mögött" és ettől értékes számomra. Ezért érdemes élni, dolgozni, alkotni, itthon és bárhol máshol." A kitüntetetteknek gratulálunk, alkotó munkájukhoz további jó egészséget, sikereket kívánunk. . Sas Erzsébet A világhírű Zepter cég 2003-ban is újabb fantasztikus termékeivel áll az Ön rendelkezésére. SZÉPSÉGÁPOLÁS, EGÉSZSÉGVÉDELEM. LAKÁSKULTÚRA a legmagasabb színvonalon. GONDOLJON A ZEPTERRE. A ZEPTER IS GONDOL ÖNRE! Személyesen, levélben, telefonon keresse a Zepter Tolna megyei képviseletének munkatársait. 7100 Szekszárd, Augusz I. utca 11-13. • Tel.: 74/511-910. 74/511-911 Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre. mSM IHB SAS ERZSÉBET OLDALA