Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-08 / 22. szám

2003. JUNIUS 15. VASÁRNAP $ szekszárdi Célkeresztben a Szüreti Fesztivál Előadás és parázs vita a Civil Casino e heti rendezvényén Jó hírek „boros" ügyekben, a Hídava­tás-ünnepröl és a Játszópark szeptem­beri átadásáról. S egy parázs vita: üz­let vagy ünnep a helyi hagyomány? Milyen volt és milyen legyen „A mi szüreti fesztiválunk?" Ahogy minden hónap első kedd­jén, most is összeült a Civil Casino. Kocsis Imre Antal megnyitó felve­zetőjében összefoglalta milyen eredmények születtek a Casino-ból indult kezdeményezésekből. Be­számolt a „Jó borászok a szekszár­di borért" nevű - szintén a Casi­nóban létrejött - új szerveződés lendületes munkájáról, amit la­punk egyik cikksorozata is nagy­részt rögzít. „Ne műanyagpohárból kóstoljuk a jó szekszárdit a Szüreti Fesztiválon" - hangzott el az igény • nrégiben, s már gyártják a szek­rdi feliratos talpas üvegpohara­kat. A Játszópark épül, a polgár­mester bízik a szeptemberi átadás­ban. A Regionális Hulladékgazdál­kodási Rendszer megvalósítását immár szerződések kötik, ám az il­legális hulladéklerakók felszámolá­sához, és ahhoz, hogy újakat ne hozhassanak létre, továbbra is kéri a polgármesteri hivatal a lakosok és a civil szervezetek segítségét. Lesz „Hídavatás"-ünnep, csak még az időpontja nem tűze­tett ki. Az est fő témája: „A feszti­válok városa Szekszárd" cím­mel tartott előadást a téma­gazda, Pócs Margit, a városi Marketing és Kommunikáci­ós Kabinet vezetője. Hangsú­lyozta, hogy Szekszárd nem­csak a „szőlő és bor", hanem a művészetek városa is. Ki­« plte, hogy az ünneplésnek osunkban rendkívül mély gyökerei, erős hagyományai vannak vagy volnának - ami­ket többek között Kaczián Já­nos és Töttős Gábor helytör­téneti írásaiból mindenki megismerhet - s hogy mindez legalább annyira fontos kin­csünk, mint a szőlő és a bor. De hiszen a szőlészet-borá­szat is művészet e tájon, leg­alábbis csak attól híres, hogy hagyományosan művészi színvonalon űzik! Mindezen érté­keinket egyre erőteljesebben mu­tatják fel kis és nagy fesztiváljaink, rendezvényeink: a Duna-menti Folklórfesztivál, az Éneklő Hét, a Pünkösdi Fesztivál, s még sorolhat­nánk vagy a legújabb keletű Összkéz Lakomák és eSZ-HÍD szimpozionok. Bíznunk kell hát abban, mondta, hogyha nem is fejlődik elég gyor­san e kulturális rendezvények, ün­nepek marketingje, legalábbis nem veszíti el városunk mindazt, amit egyszer már megalapozott, elindí­tott. De mert nem egy-két fesztivál­monopólium mutatja be városunk értékeit, hanem csak a sok civil kezdeményezéssel induló kisren­dezvénnyel együtt, ezért csak az integráció, a szervezés és a marke­ting jelenthetik a járható utat. „A rendezvények közti egyre intenzí­vebb kommunikációra és az opti­mális összhang elérésére kellene törekedni, ami több év munkája le­het, de most kell változtatni a szer­vezői hozzáálláson: együttműkö­désre kell törekedni, mert ott tar­tunk, hogy rengeteg a veszíteni­valónk..." További példaértékű szervező­déseket említve áttért arra, hogy mindezek komoly gyengeségei, ne­hézségei abból erednek, hogy az anyagiak biztosítása Szekszárdon egyelőre talán nehezebb, mint máshol. Majd több nevesebb feszti­vál szervezőjét, főrendezőjét fel­kérte, hogy üljenek át az előadói asztalhoz és adják elő gondolatai­kat. Először Dránovits István beszélt a „Szüreti Fesztivál" szervezésének nehézségeiről. Egy hatalmas volu­menű tömegrendezvény vergődése és végvonaglása bontakozott ki szavaiban. Mert nincs pénz, nincs elég pénz, lassan már kevés se. „És igenis lesz gatyaárusítás, mert ab­ból tudom kifizetni a fellépő művé­szeket!" - mondja. Említett valami olyasfélét, hogy- nyitott a civil javaslatokra... A drámai hozzászó­lásában mindvégig az a célzás rej­tőzött, vitatják, hogy a piacolás azért van, mert egyre kevesebb pénzt kap a várostól - ha jól értet­ték, de ezt később vitatták. Egy ötlet vetődött fel aztán: le­gyenek évente „Páneurópa Napok" városunkban. Majd több rövidebb, viharos és indulatoktól sem mentes hozzászólás következett, ismétel­ten elhangzott az „alulról", „felülről" (és oldalról) szerve­zett-szerveződő ün­nepek, fesztiválok s az azok közti koordi­náció szükségessége ­hogy ne program­dömping legyen váro­sunk kulturális élete, hanem fesztiválsoro­zat képezze a ger­incét... Üzlet vagy ünnep a helyi hagyomány? ­vetődött fel a kérdés. Hal, vad, szőlő és bor: ezek városa vol­nánk?... - Mások véle­ménye szerint azért még Hild-díjas törté­nelmi belvárosunk, a Sárköz népi zenéje, néptánca, népi és né­pi iparművészete, he­lyi irodalmi hagyomá­nyaink és sok remek kortárs művé­szünk is nyom a latba legalább eny­nyit, ha nem többet - de hol van­nak ők jelen, hol vannak ezek je­len, mondjuk a „Szüreti Fesztivá­lon"? - Egy hozzászóló határozot­tan tiltakozott, hogy „Lagzi Lajcsi" legyen egy ilyen ünnep középpont­jában, miközben mellőztetik a tol­nai népdal, népzene, népi tánc... Viharos és parázs vita kereke­dett: mik tehát a prioritások? Az ünnep vagy az üzlet? Vagy mind­kettő egyszerre? S ha ünnep: kinek az ünnepe? Kinek az üzlete, ha üz­let? Valaki megjegyezte, hogy a Boglárlellei Szüreti Fesztiválon a város keres többet, nem a szervező vállalkozó, s nemhogy még támo­gatnia kellene a városnak... Milyen legyen a mi szüreti fesztiválunk? A jelenlegi, illetve az utóbbi né­hány év keserű szüreti fesztiválos tapasztalatait összegezte Illés Ta­más, akihez lassan többen csatla­koztak. Egy kedves fiatal hölgy a tökéletes el-nem-fogadás kritikáját adta, mondván: ünnepnek itt már nyoma sincs, szekszárdiságnak, tolnaiságnak se. Nincs se családi, se baráti hangulat. Szüreti fesztivá­lunk egy nagy közös katlanba kényszerített össznépi banzáj, ol­csó és ócska biznyákolás, amiből éppen az hiányzik, ami ünneppé teheti az ünnepet: a meghittség, a halk élő térzene, a sok kisebb hely­szín együttes harmóniája, a csodá­latosan gazdag népi hagyomány összes művészeti ágainak közép­pontba állítása. Hiszen a szőlő és bor nem termék és áru, hanem az élet, a boldogság, az alkotás alapja, s mint ilyet csak ünnepelni lehet és kell is, és azt pedig csak méltón le­het és szabad. Ezután többen ­ugyanezen az alapon - már meg­kérdőjelezték a vállalkozó (Dráno­vits István) szerződésének legitimi­tását, mondván, hogy amennyiben ezrek és ezrek szeretnének valami mást, mint amit ő szervez, talán változtatnia kellene... Hisz a vállal­kozóval a város közgyűlése a város polgárai nevében kötött szerző­dést... Az érintett, aki felszólalásá­ban említette, hogy nyitott az ál­lampolgári és civil javaslatokra, ek­kor már régen nem tartózkodott a teremben, noha többen többször is megpróbálták oda visszahívni. Samu Attila Fotó: Nagy Ágnes KIÁRUSÍTÁS - UFO LAMPAK 780 Ft-tól - MURÁNÓ LÁMPÁK 990 Ft-tól - SPOTLÁMPÁK 990 Ft-tól - VENTILÁTOROS CSILLÁROK 8990 Ft-tól (10-féle modell) JJORÁNYJ VILÁGÍTÁSTECHNIKA MINŐSÉG BÚTORBAN ÉS VILÁGÍTÁSTECHNIKÁBAN! bútcv­új bútovök. évkeaéekf BÚTORSTÚDIÓ HpRÁNYI SZEKSZÁRD, Széchenyi utca 41. Tel./fax: 74/416-622 • PAKS, Kishegyi u. 48. Tel.: 75/512-500

Next

/
Oldalképek
Tartalom