Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-05-04 / 17. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2003. DECEMBER 4. Agytakarítás is kellene ahhoz, nemcsak nagytakarítás, és ugyancsak országos ám, meg globális ám, hogy előbb-utóbb valóban megtisztuljon a környezetünk. Az erdő és mező, a Föld, az ég, a víz és a levegő: hiszen mindez mi vagyunk. És mi mostanság olyanok vagyunk, hogy szeretünk, nagyon-nagyon szeretünk szemetelni - mi másért tennénk máskülönben? Kezdetben vala ugyanis a szemetelés gyönyöre, mégpedig az emberi agyban - s lön azután: országos és világnagy szemétdomb, mint a Teremtés fordítottja, emberi fajunk hatalmi gögjének gonosz szimbóluma. És mi most itt vagyunk, takarítunk, nagytakarítunk - mégis kérdéses még e pillanatban, hogy utolérjük-e a szemetelőket: saját magunkat. Tolna-táji szépíróink szépeket írhattak a Télről még pár évtizede, s éppen e dombok, lankák közé vágyódott vissza Babits esztergomi kertjéből, Illyés a tihanyi szőlőhegyről. Utóbbi írja: „Nem gyújtok be, kabátban ülök, / látni az ablakfára dűlök..." Csak azt nem látta, nem láthatta előre, ami a szekszárdi szurdokok mélyén, szőlőskertek mezsgyéin manapság elterül: sztaniol, plasztik, csikközön, üveg, sörösdoboz, tejeszacskó, akkumulátor, kályhacső, sitt, fólia, alumínium- és más fém dirib-darabjai - nagyon sokáig hadd ne soroljam. Még jó, ha a magas hó jótékonyan eltakarja - nem látjuk: nincs, nem létezik. Még jó, hogy „Télen az élet megáll, / és végtelen nagy esték csöndje vár...", ahogy Juhász Gyula költi az egykori tiszta telek képét. Tavasszal pedig mohón - és fuldokolva - benövi a zöld vegetáció - nem látjuk: nincs. De Csányi László képe is a szekszárdi télről, még egy tiszta város tiszta arcát rögzíti. De milyen is a szekszárdi táj, a dombok, lankás vagy épp meredek lejtők, szurdikok világa mostanság? (Már ami a tájból megmaradt és látszik is, mert nem takarja mondjuk: szemét.) Valljuk csak be: torokszorongató a látvány, a tér élménye... Ne áltassuk magunkat, majdnem tönkretettük ezt a tájat: a Kádár-korszakbéli vad zártkertrendezéssel egyidős mikro-alpesi házak divatja, vagy legutóbb az „iparvidékesítési láz" elvégezte a magáét e tájon is. Az eredménye: egy pillanatig ugyan gazdának, a tájban élő embernek érezheted magad - más pillanatokban viszont egy nagyiparral „nagyvárosiasított" (kis) település környékén megtűrtnek, a táj - és vele a nagy természet - egy darabjának felelős gazdája vagy, de száz méterrel odébb vadállati kamionforgalom füstjében távoli célpontok közt oda-visszarobogó, legkülönfélébb nációjú sofőrők és mitfárerek néznek le rád: ki ez a madár? így néz ki errefelé egy őslakos? Aztán repül feléd pár sörösdoboz, teli hamutartó egész tartalma. („Nesze neked, tanár úr, vedd már észre, hol is kerekezel valójában az öreg drótszamaraddal...) Előttem egy gyönyörű kis völgy, ablakomból erre látok, ahogy ezt írom - mint egy anyaöl, úgy nyugtat. De sétálj csak végig a vízmosás útján és nyisd ki a szemed! Lám csak: volt itt, aki a korhadni kész metszedék alá rejtette ipari hulladékát: ez talán a leggonoszabb eljárás, vagy pontosabban a legsunyibb. Magát a természetet csúfolja meg, a Földanya sebeibe szór üvegszilánkot, s ezzel együtt átkot az ükunokáinkra is! Sötét cselekedet, nem engedi, hogy a korhadásból újraképződő újszülött föld-anyag tiszta lehessen. Azzal a hatalmi gőggel cselekszi ezt a jóember, hogy mivel éppen nem tud gazdája lenni a tájnak, hát hatalmaskodik rajta. Szeméttel jelöli meg a területét, ami a szemetelés gyönyörének hódoló ember számára máris az egész világ. A Földanya, ma még. Holnapra tán a táguló Kozmosz birodalomnyi territóriumai... Fényképeink (itt és) most készültek, az országos nagytakarítási akció után pár nappal. Ne is találgassák: sajnos teljesen mindegy az, hogy melyik dombján és völgyében szűkebb pátriánknak: a helyzet mindenütt ilyen. Több, mint tűrhetetlen. Már régen meg kellene tennünk minden tőlünk telhetőt „az eredeti, tehát normális helyzet visszaállítása érdekében" - és folytatva Paul Valery sorait: „Még szerencse, hogy a világ helyzete sohasem reménytelen, mert sorsunk nem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokoi^ akik hisznek benne..." ^B Van egy ötletem és javaslatom: próbáljunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egyszerre abbahagyjuk a szemetelést, s hogy ezzel egy időben elhatározzuk, hogy nem érjük be annyival, hogy csak „takarítgatunk" ilyen-olyan akciókkal - persze csak becsülni lehet minden takarító kézmozdulatot hanem úgy döntünk: kitakarítjuk ezt az országot. Ha kell ezer, ha kell, hát tízezer vagy tízszer-tízszer tízezer akciónapon. Szóval hogy szépen addig takarítjuk, amíg tiszta nem lesz újra. Amilyen volt is. Samu Attila Fotó: Nagy Ági Pollenkörkép Az allergiás megbetegedés ma már népbetegség. Allergiát kiváltó testidegen fehérjék táplálkozással, bőrön át, orron át, szájon át juthatnak a szervezetbe. Leggyakoribb formája a szénanátha, amelynek igen kellemetlen tünetei az orr, a szem, a garat, a fül viszketése, tüsszentés, orrfolyás, könnyezés. Súlyosabb megjelenési formája az asztma, amely rohamokban jelentkező nehézlégzéses tünetei miatt azonnali gyógykezelést igényel. Tóth Zoltán (képünkön), a Tolna Megyei ÁNTSZ mikrobiológiai laboratóriumának biológus végzettségű munkatársa elmondja, hogy a tél végétől, kora tavasztól kezdve késő őszig három fő pollenszezont különböztethetünk meg. Kora tavasszal virágzik például sok nagyon allergén pollent termelő fás, bokros növény, a mogyoró, az éger, a kőris, a tiszafafélék, a gyertyán, a fűz, a szilfa, a tölgy, a platán, a nyír. Ezt követően jön a fűfélék szezonja, a pázsitfüvek, a pernye stb., a szénakaszálás idején jelentkező náthaszerű, megfázásos jellegű betegségről kapta a nevét a szénanátha, amit voltaképpen a hímivarú virágok pollenjei okoznak. A következő szezon a gyomnövények szezonja júliustól október végéig eltarthat, ha szép meleg az ősz. Ide tartozik a fő „ellenség", a parlagfű is, amelynek sündisznószerű pollenjei jól meg tudnak tapadni a nyálkahártyában és mechanikus ingerléssel is kellemetlen tüneteket okoznak, s nemcsak testidegen fehérjéivel teszi próbára az immunrendszerünket. Mindannyiunk számára a legfontosabb dolog a betegség megelőzése, mert jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely meggyógyítaná vagy véglegesen megszüntetné. A leghatásosabb - a virágok megjelenése, kifejlődése előtt - rendszeresen végzett kaszálás, kapálás, gyomlálás. A gyommentesítés a növényvédelemről szóló 1988. évi II. számú törvény értelmében kötelező. Elmulasztása pénzbírsággal sújtható. A parlagfű „személyleírása": Felálló, rendszerint felső részében elágazó szára rányomottan szőrös vagy érdes, tompán négy élű, enyhén barnás lila. 20-150 cm magasra nő. Levelei egy-kétszeresen szárnyasán szabdaltak, a levél fonáka és szára pelyhes. Porzós virágai a hajtások csúcsán füzérben állnak, a lecsüngő apró sárga virágok apró csészékre hasonlítanak. Egy-egy növény a pollenek milliárdjait termeli, leginkább az időlegesen megművelt, majd elhanyagolt vagy frissen feltört még rendezetlen építési területeken fordul elő. Szapora, jól meghonosodott, szélsőséges viszonyokat is elviselő gyomnövény. Az ÁNTSZ Mikrobiológiai Laborja a tél végétől szeptemberig, októberig egy pollencsapda elnevezésű egyszerű berendezéssel határozza meg a levegő köbméterenkénti pollenmennyiségét. Az ország területén 14 szekszárdihoz hasonló pollencsapda van elhelyezve úgy, hogy a területi lefedettség alapján reális képet lehessen kialakítani^^ levegőbe kerülő pollen mennyií^P gét illetően. Bécsijén működik egy nemzetközi hatáskörű intézmény, ide kerülnek az összesített adatok Magyarországról is. Nagyon fontosak ezek az adatok az allergiás megbetegedésben szenvedő soksok gyermek és felnőtt számára is, nem különben a tüdőgondozók, tüdőszanatóriumok orvosai számára is és talán nem lenne felesleges (egyelőre nincs rá kapacitás) a háziorvosokat is tájékoztatni az aktuális pollenkoncentrációról. Végezetül el kell mondani, hogy a különböző allergiás (nemcsak a pollen okoz allergiát) megbetegedések az egész világon egyre nagyobb számban fordulnak elő. Ugyanis az ember immunrendszere az evolúció során nem lett felkészítve a különböző kemikáliák (növényvédő szerek, mosogató-tisztító szerek stb.) leküzdésére. Megoldást egyelőre csak a megelőzés jelenti, mert a gyógyszeres kezelés csak tüneti kezelésre alkalmas. Bálint György Lajos Fotó: Nagy Ági