Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-27 / 16. szám

M- 2003. ÁPRILIS 27. SZEKSZÁRDI Szluha György plébános képzeletbe­li képe (Kallivoda Katinka alkotása) kell elküldeni; mire az egyik világi vendég azt mondja: - Atyafi! menjen be az öreg úr­hoz, s mondja neki, hogy a beteg­nek éppen az öregben van bizodal­ma: értett-e? - Igenis értettem - szól amaz, s elment az öreghez. Csakugyan föl is kelt az öreg mély álmából, minthogy a bizoda­lom ellen nem tehetett, hanem köz­be-közbe magában csak elmondá: - mit is mondjak a bizodalmának! Elment az öreg úr a beteghez, meg is gyóntatá. Nagyon köszönte a beteg, hogy ilyen késő éjszakán maga ide fáradt, holott a káplán úr is eljöhetett volna. - Na - mondja az öreg -, de ha éppen engem kívántál édes lá­nyom. - Nem mondtam, kedves nagysá­gos úr; nem is mertem volna ide fá­rasztani, hanem a káplánokhoz küldtem az uramat. Észrevette az öreg, hogy őt meg­sétáltatták; amint haza ért, beszól a káplánokhoz, s azt mondja a hetes­nek, ki még akkor is játszott: - Édes uramöcsém - itthon felej­tettem az ostyát -, menjen csak, ál­doztassa meg a beteget." Szluha utódja Újvári József, aki nemesített gyümölcsfái és forradal­mi prédikációi révén egyaránt szép emléket hagyott maga után. Ez per­sze nem akadályozott meg hét szekszárdit abban, hogy föl ne je­lentsék a császári hatóságoknak. Újvári az akkor már plébániának nevezett épület kertjén át a szőlők­be menekült, s Pécsett fogták el. Pesten, a szerviták kolostorában halt mártírhalált. A XIX-XX. század fordulóján in­nét járt napi lelki szolgálatára Wo­sinsky Mór, megyei múzeumunk tudós alapítója is. Káplánjaként, majd plébánosként itt élt Virág Fe­renc is. Dr. Töttős Gábor Már szinte természetes, hogy a POP TV valamikor tulajdonos-rendezője, a Szekszárd Városi Televízió főszerkesz­tője, az DJ-k sztárja, akinek keze alatt lemezlovasok csapata nőtt fel, Kindl Gá­bor, az utóbbi két évben repülget a vi­lágban, s ha hazatér mindig valami fil­mes munkájáról ad „számot". Egy kis időt megint itthon töltve, elmesélte hol járt az utóbbi hónapokban, hogy lett Brazíliában egy amerikai filmben ren­dezőasszisztens. Gábor! Azt ugye tudod, hogy té­d Szekszárdon és persze minden­hol, sokan szeretnek, amit a jó ter­mészetednek, s hihetetlen ötletgaz­daságodnak köszönhetsz. Megint valami nagyon különleges dologban vettél részt az utóbbi időben... - Mióta Szekszárdon megszűn­tem tévés lenni, azóta zajlik az élet körülöttem - persze ez itthon is így volt - méghozzá a vi­lág különböző része­in. Most Brazíliából jöttem haza. A mester­ségem címere, egy egész estét betöltő já­tékfilm, amelyben má­sodasszisztensi „sze­repet" kaptam, s hihe­tetlenül élveztem. - Egyáltalán, hogy jutottál Brazíliába, ki­nek és hogyan jutottál eszébe? - Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy az utóbbi években kis­filmek forgatása kap- Kindl Gábor KINDL GÁBOR BRAZILIABAN „Az egész film menete a kezemben volt" csán több rádiós-filmes szakmabelit ismertem meg, s ezek a kapcsolatok hozták magukkal a többit. New Yorkban, az amerikai-magyar tele­vízió tulajdonosához, Bárdos Ká­rolyhoz már évek óta jó barátság fűz. Vele egy magyar konzuli foga­dáson találkoztam. Ő Magyaror­szágról elszármazott amerikai. A New Yorki Egyetemen a televíziózás és a filmes tanszék professzora, több mint harminc éve él kint, ren­geteg filmet készített, és több feszti­vált nyert meg velük. Mikor meg­a film főszereplőivel: Luis Fernandóval és Jessicával tudta, hogy mennyi mindent csinál­tam már, de még játékfilmforgatá­son nem vettem részt, felkért má­sodrendező asszisztensnek, a Brazí­liában készülő filmjéhez. A konkrét feladatom az volt, hogy a film foly­tonosságára figyeljek, állandóan fo­tóztam, és számítógépes eljárással dolgoztam. Ez hihetetlenül jól ment, s ettől központi figura lettem a felvételénél, és sok-sok barátot szereztem ez által. - Mesélj valamit a film témájá­ról... - Nagyon aktuális, ugyanis egy modern Rómeó és Júlia törté­net, talán kevésbé drá­mai, viszont a téma, a világra most oly na­gyon jellemző vallási nézetkülönbségekből adódó problémák, tra­gédiák. Egy fiatal pár szerelmén keresztül mindez bemutatva, ugyanis egy amerikai keresztény misszioná­rius lánya és egy brazil zsidó fiú szerelme a történet. A producer is amerikai volt, a fősze­replők pedig amerikai és brazil szí­nészek. Luis Fernandó és Jessica tü­neményes szerelmes párt alkottak. Nagyon jó barátságot kötöttem ve­lük, amint a kép is bizonyítja. - Mikor kerül a film bemutatásra? - Jelenleg az utómunkálatok foly­nak, a bemutató fél év múlva lesz. Ennek a filmnek a kapcsán azt ta­pasztaltam, hogy sikerült az ameri­kaiaknak és a braziloknak egy jó, harmonikus és hosszú távra szóló kapcsolatot kialakítani, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a rende­ző már jelezte, hogy a következő filmben is számít rám. - Mi volt a legnagyobb élmény számodra a forgatás közben? - Az egész! Lehetetlen kiemelni egy élményt, ugyanis a szereplőkkel való munka legalább olyan élmény volt, mint a fantasztikusan gyönyö­rű, szinte elmondhatatlanul külön­leges helyek, ahol jártunk. Párat azért megemlítenék: egy óriási re­pülőgép fedélzete, templomok, eg­zotikus tájak, a természet olyan cso­dái, amit eddig még nem láttam, tel­jesen lebilincselők voltak. Ebben a környezetben egy teljesen mai aktu­ális témájú film, nagyon szép fel­adat volt. - Bizonyára már újabb terveid is vannak... - Egy éven belül egy magyar film forgatását is elkezdjük, de erről, majd ha újra itthon leszek... Egyen­lőre annyit, hogy nem akárhol, nem akárkikkel és nem akármit forga­tunk majd. Sas Erzsébet MESÉLŐ EMLÉKEINK 2. Az apáti Valaha a 2. számú épület volt, mert a házszámozás a városházától Indult. Fakapuján közel tíz emberöltő óta dísz­lik két Dávid-csillag, fölöttük pedig a dicsfény. Talán még Trautsohn apát emeltethette köré az épületet romjai­ból, mivel 1751-ben a megyegyűlés ugyancsak rosszallóan állapította meg: a később bécsi érsekké lett apát nem itt él, jövedelmét nem itt költi el. Két év múlva kinőtt a földből a Szent­háromság, 1757-től pedig Rodt bíbo­ros építtethette tovább a székházat utolsó javadalmas apátként. "Ő maga aligha lakott a míves, ba­rokk épületben, aligha vetett ala­mizsnát városunk ma is egyetlen (de szerencsére megmaradt) már­ványkőpadján pihenő koldusoknak ^agy oszthatott áldást az utazók­nak. Aki ezt bizonyosan megtette, Kovárszky Márton plébános: 28 évig szolgálta híveit. Nálánál híre­sebb lett utódja, Szluha György, akinek a belvárosi templomot, első kórházat és állandó iskolát köszön­hetjük. Vas Gereben egy kedves történetet is megörökített róla. „Az öreg Szluha, szegszárdi plé­bános, prépost, egyszersmind igen székház eredeti ember volt. Történt egy­szer, hogy az öreg úr jó idején fekünni (!) ment s meghagyá, hogy senki ne háborgassa. Az alatt a káplánok jó társaságban saját szo­bájukban tarokkoztak, és épen a java mulatság közt bekopogtat egy ember, hogy a felesége beteg, s pa­pot kíván. Nagyon rosszkor talált jőni az ember, mert a társaságot végkép el­rontja, ha az egyik elmegy, a mint­hogy a hetes készülődött is már. - Rosszul van nagyon az asz­szony? - kérdi a káplán. - Nincs éppen rosszul, tisztelen­dő uram, csakhogy mégis meg kí­vánna gyónni. Ezen közben a többiek így diák­ra (= latinra) fordítván a beszédet, elhatározzák, hogy az öreg urat Az apáti székház első ábrázolása egy 1836-os céhlevélen

Next

/
Oldalképek
Tartalom