Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-20 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2003. ÁPRILIS 20. VASÁRNAP M „Egy se vesszen el a kicsinyek közül..." A Bölcső Alapítvány ajándéka a szekszárdi szülészeti osztálynak A Bölcső Alapítvány kuratóriumának tagjai, 2003. április 11-én, a Bölcső megalakulásának 8. évfordulóján, egy BD 4000 típusú kardiotokograf készüléket (méhen belüli és szülés alatti magzatmegfigyelő) ajándékozott a Tolna Megyei Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának. Az ajándékot Budavári Zita, a kuratórium elnöke, a Bölcső Alapítvány létrehozója adta át ünnepélyes keretek között, a kuratóriumi tagok és a szülészeti osztály orvosainak jelenlétében, dr. Nagy József osztályvezető főorvosnak. A készülék ára 1,6 millió forint. Az országszerte ismert, és minden humánus gondolkozású emberből elismerést kiváltó Bölcső Alapítvány létrehozója, folyamatos „motorja". Budavári Zita a rendkívüli születésnapon a következőket mondta: „A Bölcső Alapítvány 1995. április 11-én került bejegyzésre. Ez alatt a 8 esztendő alatt 450 nő jelentkezett segítséget kérve. Háromszáztizenöten szültek a Bölcső közreműködésével, ebből 219 gyer•

pket nyílt, hatot pedig titkos ökbefogadással segítettünk szülőkhöz. Minden évforduló egyben viszszatekintés is. Nyolc évvel ezelőtt, amikor létrehoztam a Bölcső Alapítványt nem gondoltam, hogy „rám borul" a világ. Mi minden történt ez alatt a nyolc év alatt? Az első jelentkező 1995., június 19-én (éppen a születésnapomon) keresett meg. Annak a - ma már nyolcéves - kisgyermeknek a születésnapján, augusztus 25-én, rendezzük meg évente a babatalálkozót, aki a Bölcső segítségével került családba. Minden esztendőben az ország különböző részén találkozunk ilyenkor, szülők, gyerekek, és a kuratórium tagjai. Az 1996-os babatalálkozón létrehoztuk a Bölcső Egyesületet. A cél az alapítvány tevékenységének támogatása volt, Í

ogy biztosítsuk a szélesebb társakmi hátteret, és lehetőséget nyújtsunk a különböző pályázatok beadásához, így alapítványunk 1998 augusztusa óta közhasznú civil szervezetként működik. Továbbélésünk fő forrása a személyi jövedelemadóból befolyó 1 %-os támogatás. Köszönjük azoknak az embereknek, akik eddig támogatták, és kérem a jövőben is támogassák az alapítványt, hiszen ennek köszönhető, hogy a mai napon egy olyan műszert adhattunk át a szükivételtől eltekintve, Szekszárdon születhettek meg. S ha már arról beszélek, hogy megszülethettek, akkor szeretném azt a tévhitet eloszlatni, miszerint az alapítványt az örökbefogadásokra hoztam létre. Ez óriási tévedés! Az alapító okiratban ezt így fogalmaztam meg: „ellehetetlenült élethelyzetű anyák problémáinak segítése, a megszületett gyermek sorsának rendezésében segítségnyújtás." Az alapítvány létrehozásának előzménye az volt, hogy egyetlen hét alatt öt csecsemőholttestet találtak meg az ország különböző pontjain. Úgy gondolom, ha azok az anyák segítséget, kapaszkodót kaptak volna időben, s nem titokban kellett volna megszülniük gyermekeiket, akkor lészeti osztálynak, amelyből van ugyan már három darab, de azok életkora közel tíz év. A Bölcső és a szülészet jó együttműködésének 8 évét szeretnénk ezzel megköszönni, hiszen a Bölcsős gyerekek pár Húsvéti mondókák Amikor én még kislány, sőt nagylány voltam, akkor kétfajta húsvéti verset szavaltak a locsolók, ami úgy kezdődött, hogy „Zöld erdőben jártam s ennek, két variációs volt a vége. Vagy az, hogy „el akar hervadni, szabad-e locsolni", vagy az, hogy „hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom". Ma a legkülönfélébb versek divata van, sőt a felnőtt férfiak, politikától és obszcenitástól sem mentes mondókákkal állnak elő, s azt hiszik milyen mulatságosak, szellemesek - miközben elveszik a lányoktól, asszonyoktól azt a kellemes érzést, hogy „nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom". Mit tehet a meglocsolt? Jó képet vág az egészhez - pedig a vázát vágná legszívesebben a locsolóhoz miközben arra gondol, mit szólna most a férfiember, ha mondjuk ő a finom húsvéti sonka, főtt tojás, sütemény, ital helyett, valami egészen mással kínálná meg. Hogy mivel? Ezt az önök fantáziájára bízom. Tudom, a kedves nőtársaimnak is vannak ötletei, akárcsak jómagamnak. életeket menthettünk volna meg. A krízishelyzetben lévő terhesen és születendő gyermekén szerettem volna segíteni - szeretnék a mai napig -, az általuk kívánt módon, de nem volt szándékomban felvállalni egy hatalmas problémahalmaz megoldásának minden egyes gondját. Egyszóval, nem az örökbefogadásra, hanem arra tettem fel az életemet, hogy Bölcsőt nyújtsak azoknak a nem várt gyerekeknek, akiket a szülőanyjuk nem tud vállalni. Az már csak egy következmény bár nagyon fontos hogy a Bölcső után családot is segítek találni számukra. Ez ugyanis nem az én feladatom volna, sokkal inkább az állami intézményeké. Ma ugyanis egy újszülött hónapokig, netán évekig állami gondozásban él. Ugyancsak nem feladatom a gyámhatóságokkal történő hadakozás az újszülött érdekében és védelmében, mégis számos ellenséget szereztem magamnak ezen a területen is jó szándékú igyekezetemmel. Egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést, célszerű volt-e magamra vállalnom mindazt, ami járulékként csapódott a csecsemőgyilkosságok megelőzésében végzett karitatív munkámhoz. Örökbefogadóként ismerem az örökbe fogadásra várakozás nyomasztó éveit, mégis nehéz átélni a türelmetlen nyomást és megélt sorsokat, ami az örökbe fogadni szándékozók részéről a nap minden szakában telefonon keresztül rám zúdul, lassan egy évtizede. Ha a fentiekre, és a családomra gondolok, akkor - ha még egyszer kezdhetném, a megéltek ismeretében - nem hiszem, hogy újra belevágnék. Ugyanakkor, ha arra az öt kisgyermekre gondolok, akiket a biztos haláltól mentettem meg, akkor úgy érzem kötelességem folytatni addig, amíg erőm és egészségem engedi. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy közel vagyunk ahhoz, hogy a nem várt gyermekek állami intézményrendszeren keresztül azonnal családba kerülhetnek, s nem maradnak állami gondozásban egy-egy intézménynél a fejkvóta megtartása véget. Addig azonban még sok-sok harcot kell megvívnom. A 8 évvel ezelőtt először jelentkezett terhes anya, éppen a napokban jelentkezett újra..." * * * A Bölcső Alapítvány nyolcadik születésnapját, az alapítvány kuratóriumának tagjai, és a szülészet orvosai tortával és pezsgővel ünnepelték. Megálltak egy fél órára, s a nyolc gyertya között, egy kis bölcsőben ringatózó baba feje fölött, kicsit fáradtan, kicsit reménykedve, egymás tekintetébe kapaszkodva elénekelték a születésnapi dalt: Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! Kívánjuk, hogy minden megszülető gyermek érje' meg a születésnapját, hogy a Bölcső Alapítvány létrehozója Budavári Zita, egyszer hátradőlhessen székében, és életének ezen éveiben szerzett óriási tapasztalatát ne csak meghallgassák, megmutassák, megírják a médiák, hanem az arra „illetékesek" felfedezzék, hogy szervezett formában, állami intézményrendszeren keresztül kellene megvalósítani, azokat az álmokat, amelyeket ő megálmodott, s életét, egészségét feláldozva igyekszik keresztül vinni. Az oldalt írta: Sas Erzsébet MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATARSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRIUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés várja Önt! • Akár egy kis lámpát is kaphat ajándékba! 7100 SZEKSZÁRD. AUGUSZ IMRE UTCA 9-11. • TELEFON: 74/5 I 1-910. 51 1-91 1. Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.