Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-20 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2003. ÁPRILIS 20. VASÁRNAP ÓDON DERU 159. A Kálmán mondta! » A politikus népszerűsége legin­kább a szélkakas forgandóságához hasonlatos. Az ércállatot nem vélet­lenül emlegethetjük, mert 1903. áp­rilis 12-én aligha volt Széli Kálmán miniszterelnök-belügyminiszternél népszerűbb ember a '48-as lelküle­tű Szekszárdon. E napon közölte a Tolnavármegye: egy bátai anyóka ­a forradalomban markotányosné ­Budapesten járt, hogy a honvéd­nyugdíjért folyamodjék. A bátai jegyző megint elutasította, vélvén, ismét elhalt férje után kérvényezi, akivel viszont 1848-ban még nem volt házas. A matróna azonban „egész örömmel kijelentette: »De a Kálmán azt mondta, csak adjak be folyamodványt, megkapom a hon­véd-nyugdíjt. Mikor a jegyző kér­dezte tőle, hogy micsoda Kálmán­• jeszél, az anyókának az volt a sza: »Hát a Széli Kálmánról.«" Egy hét múlva fordult a kocka, mert egy „belügyminiszteri ítélet általános megdöbbenést és vissza­tetszést keltett". Ez a teljes várme­gyei tisztikart a legsúlyosabb pénz­büntetésre ítélete, ráadásul anyagi­lag is felelőssé tette az Antal-féle ügyben. Ez Szekszárd történetének leg­nagyobb sikkasztása volt. Még 1886 táján kezdődött, amikor Antal Ferenc a gyámpénztár főkönywi­vője lett - képesítés nélkül, roko­nok révén. Utólag érdekes, hogy „hivatalában kiváló munkaerőnek ismerték". így történt, hogy 15 évig háborítatlanul sikkasztott: a gyám­pénztártól 68 522, a polgári fiú- és leányiskolától 16239, a kaszinótól 1391 koronát. Az összeg akkor a megye összes tanítójának és taná­rának egy teljes évi fizetése volt, vagy az alispán húszévi bére... Amikor 1901 augusztusában erre rájöttek, Antal sógora présházába menekült, s főbe lőtte magát. Hó­napokig számolták a hiányt, s meg­állapították, hogy azért nem jöhet­tek rá, mert a főkönyvet hamisítot­ta meg. Könnyen tette, hiszen „egy személyben pénztárnok és ellenőr­könyvelő is volt mindaddig, míg e két állást szét nem választották". Akkor meg összejátszott egy előtte lebukott számvevővel. S ha naivan azt hinnék, szép csöndben meg­húzta magát, bizony tévednénk. Amikor a helyi lap nehezményezte az alispán, a megyei számvevő és Józsi bácsi Aki ismerte, tudja, hogy lehetetlen mun­kásságához és egyénisé­géhez illően méltatni, aki viszont nem ismerte, gondolja meg, mikor lesz ismét olyan szek­szárdi, aki a bostoni N üspök, öt-hat közép­fcrópai nagykövet, a Benedek­ólgyi szőlősgazda és a borászok nemzedékének barátságát egy­aránt bírja. Nem lehetett közöm­bösen elmenni mellette... Józsi bácsi csupán hivatalosan volt vitéz erdősgyulaji Horváth József, e címmel atyja iránti tisz­teletét mentette át a harmadik rendszerbe, amelyben élt. Élt?! Az ember megdöbben leírni így, múlt időben. De nincs, nem is le­het így, hiszen a maga szorgal­mából főkertésszé lett Józsi bá­csinak a fél Dunántúl szőlőültet­vényei köszönhetnek vissza. A gazdák, tanítványok a szakmai tudáson kívül a magyar borkultú­ráért dobogó szívet érezhettek maguk mögött hivatkozásként, tekintélyként, de főleg ember­ként. Ezt nemcsak a város és a megye, az ország vezető szakem­berei, hanem az Alisca Borrend és még öt hasonló társaság is megtisztelésként mondja. S ne­héz olyan emberről töb­bet leírni, aki tudatosan adta tovább elődeinek és kortársainak férfias kéz­fogását, tartását, szenve­délyes magyarságát. Ifjúkorában nem lehe­tett, később nem tudott a boldog megelégedés részese lenni. Családi életében, munkahelyén és saját szőlőjében is éppoly nyughatatlan, mint amennyire példa: örökké tenni vágyó, jobbítani akaró, de a lét hétköznapi nehézségein humor­ral túllépő barát, munkatárs, sző­lőszomszéd. Aki tudja, hogy feje fölött emelkednek és hullanak, de szőlő s benne a lélek megma­rad. A jól kiválasztott szőlőfajta évtizedek múlva is termést ad, köszöntsünk egy pohárral nemes nedűjéből arra, aki a telepítéshez és gondozáshoz a jó tanácsot ad­ta. Egyszer barátja, a szlovák dr. Karol Wlachovsky mondta róla: ­A világ nélküle nem lenne kerek. Azért érezzük otthon magunkat, mert mindenütt vannak Józsi bá­csik. Hadd higgyük, hogy most az oreg isten hívta meg kvater­kázni égi tanyája elé. Isten veled, Józsi bácsi! Az Alisca Borrend tagjai ... >,itvm Széli Kálmán kát alakja Jeney Jenő és Jankó János karikatúráján. mások pénzügyi elmarasztalását, azt is megjegyezte: éppen a végső ellenőrök, a minisztérium emberei nem kaptak büntetést. A Tolnavármegyének erre is volt története egy olvasói levélből: „Il­lusztrálja a belügyminiszteri szám­vevőség vizsgálatát a következő eset is. Antal Ferenc és az árvaszé­ki számvevő beszélgettek egy íz­ben a számadások vizsgálatáról, és Antal több éven át megfigyelvén azt, hogy a miniszteri számvevőség bele sem néz a számadásokba: hozzá illő akasztófahumorral a számadási iratok közé egy karika­túrát tett be, hosszú idő multával, midőn a számadás a minisztérium­ból jóváhagyva visszaérkezett: a karikatúra érintetlenül ugyanazon a helyen volt, hova tette Antal a föl­terjesztéskor!" Széli azonban két okból sem ke­gyelmezett. Az egyik, hogy valaha pénzügyminiszter volt, a másik, hogy ekkoriban vezették be az új közigazgatási rendet. Erre mondta a Tolnavármegye 1903. január 25­én: „Egyszerűsítsenek téged is úgy, mint a magyar közigazgatást!" A megye vezetői mégsem fizettek, mert Széli júniusban megbukott. Elfújta a szél... Lanius Excubitor Űj helyiség a könyvtárban Április 11., József Attila születésének napja, évtizedek óta a magyar költé­szet ünnepe. Ezt köszöntötték ezen a napon Szekszárdon az Illyés Gyula Me­gyei Könyvtárban, mégpedig egy új he­lyen, ugyanis a könyvtár, amelyik évti­zedek óta helyhiánnyal küszködik, most valamelyest bővülhetett. S ami emellett még sokaknak örömet okozott, a megyei közgyű­lés alelnöke bejelentette, a korábbi­nál jóval nagyobb az esélye annak, hogy hamarosan megkezdődhet a könyvtár több mint negyedszázada várt, remélt bővítése. Elhangzott a vers, köszöntötték a költőt, ám az ünneplők most a könyvtár megújulásának terveit hallgatták még nagyobb érdeklő­déssel. Pogátsa Alajos, a megyei közgyűlés alelnöke bejelentette, április 22-én a megyegyűlés dönt a pályázatról. Az előterjesztés sze­rint, az elmúlt évek több variációja közül az első tervet frissítik fel, s eszerint a könyvtár melletti épüle­tet át-, s a mögötte lévőt beépítve ezerről négyezer négyzetméterre növelik a könyvtár területét. Gond volt korábban, hogy az udvaron állt Mattioni Eszter szülőháza. A na­gyon rossz állapotban lévő épületet ugyan lebontják, de homlokzata, felújítva, szerves része lesz az in­tézménynek. A terv megvalósításá­hoz másfél milliárd forint kell, s ezt pályázaton állami támogatásból kí­vánják elnyerni, amire komoly esély is van. így valószínű, hogy jövőre megkezdődhet a több évre tervezett építkezés, ami alatt a könyvtár végig nyit­va tart. A Hegedűs Péter Ybl-díjas építész tervei alapján végzen­dő átalakítást egyébként a könyvtár egy éppen a költé­szet napján megnyitott új olva­sói terében jelentették be. Ez a 70 négyzetméteres rész a szomszédos, hajdani Kiszöv-szék­ház többször átalakított földszinti része, ahol legutóbb egy üzlet volt, nagy kirakatokkal. Itt most video­téka, sikerkönyvtár, hírlapolvasó és ingyenes internet-hozzáférést biz­tosító néhány számítógép van. - sz í - Fotó: Chochol E. Baleset-megelőzési, közlekedésbiztonsági hét Évek óta ismétlődő országos akcióról adott tájékoztatást Illés László rendőr alezredes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésren­dészeti Osztályának vezetője. A húsvéti ünnepeket követően keddtől va­sárnapig baleset-megelőzési hét lesz. A közlekedés rendjének őrei foko­zottabban ellenőriznek majd. Szabályos közlekedésünket mosolygó al­mával, kisebb szabálytalanságainkat citrommal „díjazzák". A jó szándé­kú figyelmeztetés nem kampányjelleggel zajlik, hiszen Tolna megyében ez az év a biztonságos közlekedés éve, így folyamatosan hangsúlyt kap a felvilágosítás és a szabályok betartásának ellenőrzése. Lapunk következő számában beszámolunk egy eszközről, mely meg­győzően bizonyítja a biztonsági öv használatának fontosságát. N.G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom