Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-04-13 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2003. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP M „Szelíd Ráktérítők" klubja „Addig tegyél egészségedért, amíg nem késő!" Ezt a szlogent választották a „Szelíd Ráktérítő" Klub tagjai. A klubot öt év­vel ezelőtt Kovács Pálné és Csajbók Gabriella hozta létre. A klub jelenlegi vezetőjével Molnárné Bay Erzsébettel a célkitűzésekről, tervekről beszélge­tünk. Elmeséli betegségének történetét egy bátor ember, aki név szerint is fel­vállalja: rákos beteg volt, s meggyó­gyult. Csajbókné János Éva hitet és erőt szeretne önteni ezzel a megnyilvá­nulásával sorstársaiba. - Tagságunk 99%-a emlőműtött, akik már a legnagyobb traumákon, a műtéten és a kezeléseken átestek, s ezt követően csatlakoztak hoz­zánk - mondta Molnárné Bay Er­zsébet, az onkológiai osztály szak­asszisztense. - A kórház kultúrter­• )en tartjuk a foglalkozásokat, den hónap harmadik csütör­tökjén. Közösen döntjük el, milyen programokat szervezünk, kik le­gyenek a vendégeink egy-egy összejövetelen. Előadásainkon szó esik a változó korról, az inkonti­nenciáról, emlőhelyreállító műté­tekről és a műtét utáni tornáról. Klubtagjaink különböző korúak, s abban is különböznek, ahogy a rákbetegséggel próbálnak megbir­kózni. Vannak, akik kibeszélik ma­gukból a félelmet, a kezelésekkel járó problémákat, s vannak, akik titkolják betegségüket, esetleg szé­gyellik. Ez természetesen a nőknél többszörösen jelentkezik, miután többségük részben vagy egészben a nőiesség jelképét a mellüket ve­szítik el. Ők önbizalmat igazán csak azoktól kaphatnak, akik már megbirkóztak ezzel a problémával. A Rákbetegek Országos Szövet­ségének nyílt programját, amely­ben, 2003. május S-én 70 rákbeteg klub, 6000 tagja küldi el üzenetét az egészséges emberek felé, szeret­nénk majd közreadni. Minden fó­rumot, minden alkalmat és minden lehetőséget kihasználunk, hogy a betegeknek megkönnyítsük és em­berhez méltóan, élhetővé tegyük életüket, s az egészségesek figyel­meztessük: „Addig tegyél az egész­ségedért, amíg nem késő." (Az üzenetet lapunk május 4-i számában olvashatják majd.) Csajbókné János Éva egészség­ügyi dolgozó, alig múlt negyven­éves, két gyermek édesanyja. Optimizmusa, családtagjainak, munkatársainak szeretete és se­gítsége kísérte végig őt e nagy be­tegségen, s biztosította arról, hogy nem harcol hiába. Számíta­nak rá. S ő felgyógyult. Betegsé­gének felvállalásával szeretne erőt és hitet önteni azokba, akik kétségek között gyötrődnek, akik rettegnek a műtéttől, kezelések­től, beláthatatlan következmé­nyektől. Ő megbirkózott a gyilkos kórral, de azt senki sem gondolja, hogy ez könnyebb volt neki, mint bárkinek. - Zuhanyozás közben észrevet­tem, hogy a mell és a bordaközi iz­maim között van egy csomó, amit a melltartóm pirosra dörzsölt. Mind­ez 1999 októberében történt. A há­ziorvos mammográfiai szűrésre küldött, ahol azonnal mintát vet­tek, s a diagnózis rosszindulatú da­ganat volt. November l-jén megműtöttek, és ugyanebben a hónapban 16-án már megkaptam az első kemoterápiát. Méghozzá az ún. szendvicsterápi­át, ami azt jelentette, hogy a két ke­moterápia között Pécsett kis ko­baltsugárzást is kaptam. A műtét alatt a jobb mellemet csonkolták, valamint kivették a nyirokmirigyei­met. A kezelések 8 hónapig tartot­tak, 2000 júniusában fejeződtek be. Visszamentem dolgozni, mert szükségem volt arra, hogy embe­rek között legyek, á lelkemnek és a gyógyulásomnak is nagyon jót tett. Szerencsés embernek mondhatom magam, ami bizonyára furcsán hangzik egy ilyen nagy betegség után. Családom óriási szeretete, gondoskodása, valamint a kolléga­nőim féltő, segítő magatartása, nagy lendületet adott a gyógyulás útján. Érdekes volt számomra az, hogy szinte kívülről láttam magam, s valami olyan nagy-nagy erőt érez­tem, amiről tudtam végig, hogy se­gít megbirkózni ezzel a betegség­gel. Kétszer borultam ki igazán, amikor megtudtam, hogy rákos va­gyok, s amikor a második kemote­rápiára sor került, elhullt a hajam. Azóta még sűrűbben kinőtt. Amikor már jól voltam és dol­goztam, megtaláltuk egymást a „Szelíd Ráktérítők" Klubjával, ahol sorstársaimmal együtt igyekszünk azon lenni, hogy erőt, hitet önt­sünk azokba, akik egyedül nem tudnak megbirkózni ezzel a beteg­séggel. Hiszen a példám, s többünk példája bizonyítja, hogy nem sza­bad azonnal tragikusan hozzáállni, arra gondolni, hogy nem tudják vé­gigcsinálni. Bízni kell önmagunkban, az or­vosokban, a körülöttünk lévő, ben­nünket szerető emberekben, s vi­gyázni magunkra a műtétek, a ke­zelések után is. Jómagam lassítot­tam az élettempón, igyekszem egészségesen élni, kevesebb stresz­szel. S nemcsak magam miatt, ha­nem mindenki miatt, aki szeret, s akit én szeretek. Jól érzem magam! Ezt pedig kö­szönhetem annak a korrekciós mű­tétnek is, amit éppen egy éve, ta­valy áprilisban végeztek rajtam. Egy fantasztikus plasztikai műtét­tel, elérték, hogy újra igazi nőnek érezzem magam. MOST KERESSE A ZEPTER MUNKATÁRSAIT! VEGYEN RÉSZT BEMUTATÓKON. LEGYEN HÁZIGAZDA. ÉS SZERETETTEL VÁRJUK MUNKATÁRSNAK IS! Óriási kedvezmény és meglepetés tárja Önt! • Akár egy kis lámpát Is kaphat ajándékba! 71OO SZEKSZÁRD, AUGUSZ IMRE UTCA 9-11.- TELEFON: 74/511 -910, 511 -911. FOLYOSÓGALÉRIA A Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházának folyosógalériája újra nyitott a művészek előtt. Az első két kiállító, Bazsa Imre és Gábori Sándor képeit április végéig tekinthetik meg az érdeklődők. M^ORI SÁNDOR ^ffbócon született 1948-ban. Je­lenleg is ott él és alkot. Festményei­nek és grafikáinak témáját gyakran a Bibliából meríti. Saját bevallása szerint már gyermekkora óta fogva tartja az alkotási vágy, felnőttként ennek szenteli életét. Tagja az ART 999-nek. Rendsze­resen részt vett csoportos kiállítá­sokon, de több önálló tárlata is volt megyénkben. A grábóci templom ikonjainak restaurációja neki köszönhető, va­lamint a stáció képeit is ő festette. Könyvborítókat, tervezett és több kiadványhoz illusztrációkat készí­tett. Képei, az egész világban megta­lálhatók az USA-ban, Német-, Len­gyel- és Franciaországban. BAZSA IMRE 1945-ben született, négyéves kora óta rajzol. Különböző rajzpályáza­tokon vett részt, melyeknek sikerét oklevelek őrzik. Egy évig járt a pécsi művészeti gimnáziumba, majd betegsége mi­att visszatért Szekszárdra. A gim­názium elvégzése után Lázár Pál rajzszakkörébe járt. 1990-től az ART 999 keretében állí­tott ki. 2000-től a Bárka Művészeti Szalon tagja. 2001-ben országos amatőr millenniumi ki­állításon vett részt, melynek keretében a budapesti Vigadóban tekinthette meg egy al­kotásait a közönség. A kórház kertészeté­ben dolgozik, szerény­ségéről, szolgálatkézsé­géről ismert. Súlyos szembetegsége sem akadályozza meg ab­ban, hogy a mindenna­pi munkán túl, életét a festészettel tegye teljes­sé. Az oldalt írta: Sas Erzsébet Fotók: Nagy Ági Gondoljon a Zepterre, a Zepter is gondol Önre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom