Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-22 / 46. szám

2002. DECEMBER 22. VASÁRNAP M SZEKSZÁRDI Egy nevezetes szekszárdi nap LV. Ha Európa bármely városa azzal büszkélkedhetne, hogy ott mutatták be először működés közben a telefont a nagyközönségnek, biztosak lehetnénk benne, ezt a tényt márványtábla hirdetné, kiállítások, konferenciák kísérnék. Mindenütt, kivéve Szekszárdot, amely pedig ezzel az 1979 óta ismert ténnyel dicsekedhetne, de persze nem teszi... Kevés olyan találmány akad, amelyet a fővárost megelőzve vidéken kapott volna nyilvánosságot. A rendelkezésünkre álló adatok szerint az 1876-ban föltalált telefont, amely mai életünket már sokszorosan korszerűsített formában határozza meg, mégis Szekszárdon mutatták be, méghozzá vendégcsalogató attrakcióként 1877 karácsonyának másnapján. Az akkori Szegzárd Szállót bérlő Tóth József vendéglős az emeleten nyitotta meg kávéházát, ahol a később Amerikát járt Garai Ferkó cigányze«

kara szórakoztatta a nagyérdemű könséget, a földszinti szűkös venglőt pedig éppen ezekben a napokban bővítette meg az élelmes vállalkozó. A kitűnő ételek mellett különleges szórakozásról is gondoskodni kívánt, amikor Európában először itt kívánta bemutatni a nagyközönségA működő telefon első magyar nek - működés közben - az új szenzációt, a telefont. Az ötletet bizonyára az adta ehhez, hogy hihetőleg Geisz László képviselő amerikai útja során beszerzett két készüléket, s azokat a szállóval szomszédos polgári iskolának adta. Ilyen előzmények után hirdette meg a Tolnamegyei Közlöny, hogy „Kálmán Károly tanár úr a telephont, mely a legutóbbi időkben annyi port vert fel, karácsony másnapján délelőtti 10 órakor fogja a közönségnek bemutatni. A készülék délutáni 3 órától egész hat óráig a közönség használatára fog állani s a nagyvendéglő emeleti és földszinti éttermét fogja összekötni. Beléptidíj 20 krajcár lesz, melyből a tisztajövedelem megfelelő részét a tűzoltóságnak ajánlotta fel." Ha meggondoljuk, hogy akkoriban 40-50 krajcár egy napszám díja, viszonylag magas a belépő ára, másrészt viszont az is érdekes, hogy a telefon hálózatát később éppen a tűzoltók alkalmazták először. A nagy eseményről a december 30án megjelent újság tudósított. „A telephon bemutatása a nagyvendéglőben uralkodó folytonos zaj miatt csak részben sikerült, s a közönség nagy közönyösséget mutatott az új találmány iránt." Kálmán tanár, úr - a Vasárnapi Újság A beszélő távírda című cikkét is fölhasználva - rövid előadásban ismertette a készüléket, mely „igen egyszerű, legfontosabb része mintegy deciméter hosszúságú mágnes darab, alsó végén egy centiméter nagyságú lágyvas darabbal, mely utóbbi finom selyemmel ellátott sodronnyal van bevonva. A lágyvas alatt s kissé távol tőle van egy korong alakú vaslemez, legföllebb papírvastagságú s könnyen mozogható. Ez az egész egy faburkolatban van, melynek súlya alig egy font s zsebünkben kényelmesen el lehet helyezni." Ha ma már csak mosolygunk is a félkilós készüléken, annak ekkor felismert jelentősége időtállónak bizonyult: „Bell Graham geniális találmánya magát a természetet lopta meg, sőt azt tökéletesíté is. Ugyanazon telephon legkisebb változtatás nélkül egymagában pótolja a fül és száj szerepét... Az új csoda: a telephon. Úton-útfélen halljuk most e nevet, vitatkoznak fölötte, fejtegetik, s boncolgatják, elítélik, majd ismét taglalják a gyakorlati hasznot, mely alkalmazásától várható, s sokan anélkül, hogy látták volna, pálcát törnek fölötte, nem nagy fontosságot tulajdonítanak neki, s azt hiszik, hogyha majd szűnt az újság ingere, nem foglalkozik vele többé senki. S lehet, hogy igazuk lesz. Hisz hány fontos találmány, ha nem bizonyult azonnal gyakorlatinak, ejtetett el így, hogy később főniksz gyanánt új életre ébredjen, de a tudós, ki valamely eszmét fölkarolt, s azon csügg feláldozva nappalát, éjjelét, dolgozóasztala előtt ülve fárad, találmányát folyton tökéletesíteni igyekszik, míg végre sikert arat. Részemről hiszem is, hogy amaz aránylag csekély nehézségek, melyek a telephon gyakorlati alkalmazásának még eddig útját állották, eloszlatván, még a távírón is túl fog tenni egykor." Mik is azok a nehézségek? A legfőbb, hogy még nincsen szénmikrofon, ezért „úgy hallgatóknak, mint a beszélőknek igen közel kell állaniok a csőhöz... A hangot a hallgatódzó úgy veszi észre, mintha szomszéd szobából, vagy éppen pincéből hallaná. Ki merné tagadni, hogy pár év múlva ezen bámulatos találmány csak oly mindennapi leend, mint ma a fényképek." Kálmán Károly tanár úr kitűnő jósnak bizonyult, most már csak a nagy esemény megörökítése vár ránk... Dr. Töttős Gábor Minden kedves ügyfelünknek és szekszárdinak () kellemes karácsonyi ünnepeket és sikeresy boldog új évet kívánunk! 2003-ban is várjuk szolgáltatásainkkal! cftibank SZEKSZÁRDI FIÓK 7100 Szekszárd, Bezerédj u. 2. - Telefon: (74) 528-430 /—:: \ ODON DERU 155. Pincebeli finánckaland Szekszárdon, ahol manapság is ötezer pince van de ebből vagy ötszázat még csak ezután fognak felfedezni -, még a telefon első hangját is úgy magyarázták 1877-ben, hogy az olyan, mintha pincéből beszélne az ember. Akadt persze csöndes történet is, amelyre az Üstökös 1861. augusztus 17-i számában akadtunk. „Járták a fináncok a szüret után a pincéket, a szegény gazda ilyenkor igyekezett aztán jóllakni még nem tisztult borából úgy - a mint csak bírt mert ingyenre ment... Az érdemes fináncdeputatio (küldöttség) véletlenül meglep egy boros gazdát, ki éppen akkor küldé le cimboráját egy kupa borért. Pincéje még nem volt berendezve - értvén ez alatt, hogy fogyasztásra szánt italát még nem rejtette el -, váltig szabadkozott a finánc uraknak, hogy borai még nem forrtak ki, olyan szesz (valójában széngáz!) van odalenn, hogy az elefántot is megöli, azt próbálják, hogy lemenjenek, nem is látják az Isten világát többet... És ezt mind fennhangon beszélte, bízván a lent levő cimbora tapasztalt ügyességében. Azok persze e már megszokott mentségre mit sem adva, a faggyúgyertyát hoszszú abroncsdarabba csíptetvén, nagy óvakodva ballagtak lefelé, jó előre tartva az égő gyertyát... A lenn manipuláló ivótárs ezalatt eloltja a gyertyáját, és csendesen az ajtó mögé vonul. A mint a vizitáló finánc urak beeresztik a gyertyát a borszesz (valójában széndioxid!) erejét puhatolgatva, ez csendesen elfújja azt az ajtó mögől. Még párszor igyekeznek bejutni a pincébe, de ugyanannyiszor eloltja emez a gyertyájukat. E sikertelen manőver után abbahagyják a manipulációt, s eltávoztak. Ezek pedig nagyot kacagván a jól sikerült mesterfogáson, még aznap eltették láb alól az egy évre kikalkulált kompetenciát." Bízvást hihetjük, ha a történet talán nem is nálunk esett meg, de minden szőlősgazdánk szívből örült a fináncok lóvátételének: ez akkoriban hazafias tettnek számított... Lanlus Excubitor \ /