Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-27 / 6. szám

SZEKSZÁRDI 2002. FEBRUÁR 17. VASÁRNAP MEGTALÁLTÁK A MAGUK UTJAT „Vidéki történetek", s ami utána jön... ran Alig két esztendővel ezelőtt, ha bekapcsoltuk a Szekszárdi Városi Televíziót - s abban az időben sokan bekapcsoltuk, hiszen színvonalas műsorokban, megszokott kedves arcokkal nézhettünk szembe - valószínű nem gondoltuk, hogy ez az összeforrt közösség egyszer darabjaira hullik. Az okokat keresni hosszú és meddő dolog lenne ma már, ugyanis talán még a benne szereplők sem tudták mindig, kik milyen érdekének van kitéve mindennapi létük. A régi öregek által gyakran emlegetett mondás jutott eszembe: „várd meg a holnapot, amit ma tragédiaként élsz meg, talán holnap az lesz a szerencséd." Kutny Gáborral való találkozásom és beszélgetésem alatt azt volt az érzésem, igazuk van a régi öregeknek. - Gábor! 2000 nyarán. Te, aki a Szekszárdi Városi Televízió első munkatársa voltál 1988-tól, egyik napról a másikra eltűntél a képernyőről... - Eljött az a pillanat, amikor éreztem abba kell hagynom. Természetesen nem egyedül én, hanem többen, nagyon fájdalmasan éltük meg azokat a napokat, hetemégis most utólag nézve sok mindenért tartozunk köszönettel Dránovits Istvánnak. Először is ha ő nincs, sosem tévézünk, nem tanulunk a hibáinkból, s végül soha nem jövünk rá arra, hogy ezt akkor, 2000 nyarán abba kell hagyni, el kell menni. Többünk életéből kimaradt volna egy óriási lehetőség, s meggyőződésem, hogy ki előbb ki később megtalálja méltó helyét. Pár nevet azért említenék a régiek közül, kommentár nélkül: Petz Margó, a Duna Televízió sikeres műsorvezetője lett, Dörmer Csaba, a régió televízió egyik erőssége, Bősz Péter, a Duna TV szerkesztője, Pusztai Zoltán Angliában dolgozik, Hauszer Edit, Töttős Márk is a helyén van. - A te életed hogy alakult közvetlen a kilépés után? - Egy-két hónapig elmentem «

sanyám üzletébe, a Marazziba, npét árulni. De hamar kiderült ez átmeneti állapot, s nem is kellett sokáig várnom. Az ATV műsorigazgatója, Aradi Péter ösztönzött, kezdjek valamit. Igazság szerint mielőtt ezt a történetet folytatnám, a mellettem lévő székre kell képzelnünk Mayer Zoltán operatőrt, aki szintén „őstévés", sajnos most is a vágóasztal mellett ül, igazából neki a kamera a legnagyobb kifejező eszköze. Ezt azért mondtam el, mert minden, ami ezután következik azt vele csináltam. - Ha jól értem az ATV fogadó volt az ötletedre, amit már a kedves televíziónézők minden hónap utolsó hétfőjén láthattak az ATV-n. - A sorozatnak a „Vidéki történetek" címet adtuk. A filmekben emberekkel, előremutató, pozitív helyzetekkel, civil társaságokkal, alkotó közösségekkel találkoztunk és beszélgettünk, akikről sok esetben a helyiek sem tudtak, vagy csak érintőlegesen. A sorozat 30 perces és eddig már tíz rész készült el belőle: Bükk-Szombathely, Ajka, baranyai kistérségek, Szálka, Ópusztaszer, Jászberény-Törökszentmiklós, Százhalombatta, Gemenc, karácsony délutánján egy válogatás az addig elkészült filmek részleteiből, valamint egy összeállítás azokból az anyagokból, amik nem kerültek be a filmekbe. - Mayer Zoltán volt végig az operatőr, de más segítséged is volt, hiszen egy jól működő alkotó közösségről meséltél... - Régiekkel és olyanokkal, akiket a sorozat kapcsán ismerhettem meg. Boros Gyula (Bogyó) és Póth Gábor besegítettek az operatőri munkába, aztán a régi műsorvezetők közül ott volt Bencze Diana, Finta Viktor, Hauszer Edit, és a ma már Pakson élő Süth Gabriella, akivel e munka kapcsán ismerkedtem meg. - A városokban, az önkormányzatoknál hogy fogadták az ötletet? Műsort készíteni a városról? - Feltűnően jól. S utólag is nagyon sok kedves megnyilvánulás érkezett. A polgármesterek és a képviselő-testületek úgy gondolom egyfajta kötelességüknek is érzik, hogy valamilyen módon - s ez talán a legalkalmasabb, hiszen vizuálisan is élvezhető - az utókor számára a máról emléket hagyjanak. - A beszélgetésünk

xigazi apropóját - s nem kisebbítve a fenti munkátokat, sőt - az a film adja aminek szakmai bemutatóján már túl vagytok, s nemsokára a nézők is láthatják, én viszont látatlanban a stábot ismerve óriási sikert jósolok nektek... Kezdd az elején a történetet... - A Gemencben forgattuk a „Vidéki történetek"-et, amikor szóba került, hogy itt forgatta HomokiNagy István, éppen fél évszázaddal ezelőtt a „Gyöngvirágtól lombhullásig" című óriási sikert megért természetfilmjét. A szó szót követett, megnéztem a filmet újra, s azt mondtam, erről érdemes beszélni. Itt megint egy régi barát jött be a képbe - Csontos Péter aki a tévének volt éveken át kiváló operatőre, de egyébként faipari mérnök és a Gemenci Erdészetnél dolgozik. Elkezdtünk úgy beszélgetni, ahogy régen a tévében azt megszoktuk. Valamit mondtam, ő azt mondta nem jó, megint valamit mondtam, ő mást. Ez egy jó módszer, mert a végére kiderül, hogy mit is akarok, s ebből mi a jó, s mi a megvalósítható. - A filmet felkérésre készítettétek el, kik voltak a felkérők, s a segítők az elkészítésében? - A Gemenc Rt. kért fel bennünket, ők voltak a megrendelők, a kikötésük az volt, hogy az a film szóljon az erdőről, amit a természetvédelem részéről közelítsünk meg. Szerencsére ez Mayer Zolinak és nekem nem esett nehezemre, mindketten természetimádók vagyunk, s mindent elkövettünk, hogy az élő erdőt mutassuk meg ebben a filmben. Ami úgy látszik sikerült, ugyanis a bemutatón a szakmai igazgató azt mondta, hogy látott már pár filmet a Gemencről, de ilyen szépet még nem. A segítségről szeretnék pár szót mondani, ami egyben köszönet is lenne. A Gemenci Erdőgazdaság munkatársai mindent megtettek, hogy ez a film elkészüljön, rengeteget segítettek nekünk, s három embernek külön szeretnék köszönetet mondani: Kovácsné Schulteisz Margitnak, Solti .Imrének, Csertei Lajosnak. - Gábor! Mesélj pár érdekes történetet a forgatással kapcsolatban? - A történet valóban gyöngyvirágtól lombhullásig szól. A mi filmünknek a „Lombvirág" címet adtuk, amely utal arra, hogy ez egy minden kockájában élő film. Óriási élmény volt, hogy találkozhattunk Homoki-Nagy István özvegyével, aki egy tüneményes ember. Gyártásvezetője volt a filmnek, valamint őt kértük fel egyfajta előszó elmondására. - A következő kérdés mi más lehetne, mikor láthatjuk és hol? - Az ATV-ben február 25-én, 18.05 perckor. A film 46 perces, és reméljük a közönségnek ugyanúgy elnyeri a tetszését mint a szakembereknek, akik ott élnek és dolgoznak a Gemencben, mégis rácsodálkoztak egy-egy csodálatos felvételre. Azt mondanom sem kell, hogy Mayer Zoli barátom - mint mindig - most is a maximumot hozta ki a témából. Az ő képei nélkül ez a film nem lenne ilyen, amilyen. - Mikor fejeztétek be a forgatást? - Természetesen lombhullás után, hogy még a téli Gemencet is bemutathassuk. A kép - amelyen láthatók vagyunk Zolival - a forgatás befejezése után közvetlenül készült. - A televíziós újrakezdéshez, a „Vidéki történetek" sorozathoz, a „Lombvirág" című filmetekhez szívbőlgratulálok, nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljam, már ott van a tarsolyodban a folytatás... - Már a beszélgetés elején utaltam arra, hogy sok város polgármestere, képviselő-testülete megkeresett, s reméljük ezek a megkeresések folytatódnak. A munka szép kihívás, ugyanakkor nagyon élvezzük. Új tájakkal, emberekkel, helyzetekkel ismerkedni, megörökíteni az utókornak az értéket, azt hiszem ez minden ebben a szakmában dolgozó álma. -Ez a másfél év amit már nem a szekszárdi televízióban töltöttetek azt mondtad - sok mindenre megtanított. Mit értesz konkrétan ez alatt, gondolom nemcsak szakmai téren... - Valóban nem. Bár abban is. Két dologra viszont nagyon. Egyrészt, hogy csak úgy lehet alkotó munkát végezni, hogy amit és akikkel csinálom, szeretni kell. A másik, hogy meg kell teremteni a feltételeket a jóhoz. - További sikereket, s február 25én 18.05-kor mi, szekszárdi nézők, - s kicsit mint régi kollégák - nagy várakozással és örömmel ülünk majd az ATV képernyője elé, hogy megnézzük Kutny Gábor és Mayer Zoltán első nagy filmjét - amit kövessen még több - a „Lombvirágzás" című Gemencben forgatott természetfilmet. Sas Erzsébet