Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-12-15 / 45. szám
2002. DECEMBER 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP •VASÁRNAP 1 SZEKSZÁRDI Egy nevezetes szekszárdi nap LIV. A megyeszékhely életében igen fontosnak bizonyult 1905. június 17-e, amikor Tisza Kálmán engedélyezte, hogy az addigi nagyközség rendezett tanácsú várossá váljék. Az első polgármester, aki főjegyzőként sokat tett e cím elnyeréséért, nekrológja szerint mindennel alaposan törődött, kivéve saját egészségét, ezért két év múlva, 1907 novemberében visszaadta lelkét teremtőjének, s új polgármestert kellett választani. Az 1907. december 10-én lezajlott eseményt soha nem látott politikai csatározások előzték meg. „Az utóbbi napokban egypár izgága, elvakult ember a felekezeti gyűlölség-gyalázkodás mérgét is igyekezett a választási harcba beleve^feni" - írta visszatekintésében a I^Kerdek, amely hozzáfűzte: „de hát hasztalan volt minden". A szekszárdi városi képviselők két pártra szakadtak. Az egyik, amely mögött a parasztpolgári réteg hagyományos, kurucos-negyvennyolcas szelleme állott, Boda Vilmost óhajtotta a polgármesteri székbe emelni. Boda 22 évig, 1906-ig országgyűlési képviselő volt, s bukásakor Szekszárd mégis egy emberként reá szavazott, csak a Sárközben győzte le a többség. Érdemei a lapszerkesztéstől a tűzoltóegylet megszervezéséig, az olvasókör elnöki tisztétől a parlamenti felszólalásokig terjedtek. Egyetlen komoly érv szólt ellene, ez pedig a kora: 68. évében járt már, egészsége sem a régi, alig kilenc év múlva meg is hal - bár ezt akkor senki sem sejtette... • lenfele az a dr. Szentkirályi Mi, aki lassan, de egyenletesen haladt a vármegyei hivatalnoki ranglétrán, negyedik, harmadik, majd második jegyző. Fiatalsága és szakképzettsége mellett sokak szemében az is érv, hogy vérbeli szabadelvű politikus, jogilag frissen képzett és gyakorlott, s jóban van vármegyei főnökével, az alispán Dőry Pállal is. Ez utóbbi persze néhánynak szemében éppen hátrányul szolgál, mert már akkoriban is érezhető volt némiképp a megye és a város szembenállása, s ha ez nem is mérgesedett, abban nagy része volt dr. Hirling Ádámnak, az első polgármesternek. Boda hívei úgy vélték: jelöltjük eddigi munkásságát és elvhűségét jutalmazhatnák a polgármesterséggel, Szentkirályi támogatói inkább a jövendő feladatok sokaságára, embert próbáló sürgetésére figyelmeztettek. Az utóbbiak táborát főleg a messzebbre látó értelmiség gyarapította, de némi felekezeti felhangot is kapott az ügy azzal, hogy Boda pártján a többség katolikus, míg az ellenfelek között inkább református. Dr. Szentkirályi nagy fölényűnek mondott győzelme, amely valójában 12 szavazattöbbséget jelentett, a Közérdek szerint nem e számban nyilvánult meg, „hanem abban a hatalmas erkölcsi diadalban, hogy Szekszárd város képviselő-testületének értelmisége leküzdve a baráti, rokoni érzelmet, felekezeti elfogultságot, majdnem kivétel nélkül az ő zászlója alá csoportosult..., voltaképpen a múlt ütközött meg a jövővel, úgyszólván Szekszárd fejlődése forgott kockán. Ha az értelmiség nem érvényesíthette volna a maga akaratát, hosszú időre vége annak, hogy itt a városfejlesztési ideák napirendre kerülhessenek..." Ezért jelentett az sokat, hogy a 140 szavazásra jogosult 76:64 arányban döntött. Kora délután a vármegyeházi folyosón a Szentkirályi-tábor hívei, lenn a megyeháza előtt Boda pártja várta a szavazást. „Mintha ünnep lett volna, a polgár szavazók szépen kiöltözködve vonultak fel... A közgyűlési terem csakhamar benépesült. A polgárság tisztes illemtudással helyet foglalt, érdeklődve, szótlanul nézegette a festett alakokat. Az intelligencia pedig mozgott, hullámzott, számítgatta, mérlegelte a választás eshetőségeit." Alighanem a megelőző szenvedélyes csaták miatt kértek titkos szavazást, amely egy órán át zajlott, a számlálás pedig közvetlenül ezután - nyilvánosan. Külön küldöttség ment a megválasztott dr. Szentkirályi Mihályért, akinek rövid beszédéből érdemes idéznünk: „Én nem a közélet vitatható múltjával, nem az együttműködés sikerét veszélyeztető felekezeti és politikai jelszavak harsonájával, lianem a testvériség, az egyenlőség, a tisztes és komoly munka szent evangéliumának vértéjével lépek a város szolgálatába! Ezekből várom én azoknak a békeolajágaknak kifakadását, amelynek igaz, őszinte szívből való nyújtása, remélem, le is fogja csillapítani a választási küzdelmek felidézte harcát, és amelynek lombkoszorúja alatt egyesülhetünk azon békés munkálkodásra, amely híven szeretett városunk boldogságát fogja megteremteni." Aligha csalódom, ha azt mondom, ez a két mondat akár ma is ott díszeleghetne a közgyűlési teremben: néha ma sem ártana ránézni... Dr. Töttős Gábor A város második polgármesteréről sajnos képet nem tudunk közölni. Ezúton kérjük olvasóinkat, hogy akinek bármilyen fotója van dr. Szentkirályi Mihályról juttassa el szerkesztőségünkbe. Cím: Polgármesteri Hivatal aljegyzői titkárság - Szekszárdi Vasárnap - Szekszárd, Béla tér 8. 7100 MEGJELENT T.vzr Varga S. József V, Hazai című novelláskötete, íp Az író könyvében csupa-csupa hazait tálal olvasói elé. A könyv nemcsak külső megjelenésében szép, hanem Budai Tibor - a ma élő grafikusok között az egyik legvirtuózabb művész - ide készített rajzai is biztosíték a sikerre. Kapható a szekszárdi könyvesboltokban. ENERGO BT. 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 42. Telefon/fax: 36-74/313-697,510-168 E-mail: energobt@axelero.hu NAPKOLLEKTOROK, TÁROLÓK, HŐCSERÉLŐK ŐMgm&a KAZÁNOK • BOJLEREK SZERELVÉNYEK RADIATOROK -20% VIZ - GAZ - FUTES RSZERU EPÜLETGEPESZET KIS- ÉS NAGYKERESKEDELEM ÓDON DERŰ 154. Bajusztól a basszusig A Közérdek című hetilap - egyike az akkori három szekszárdi újságnak - némi megfejelt semlegességgel nézte a megyeszékhely második polgármester-választásának küzdelmeit. Bodnár István, a főszerkesztő hagyományosan a másik főszerkesztő, Boda Vilmos ellen volt, de azért annyira Szentkirályi sikerében sem hitt, hogy teljes mellszélességgel oda állhatott volna. Egyszerűbb lett a helyzet a nagy esemény után, amikor aztán a lap Választási apróságok címmel 1907. december 14-én visszatekintett. „Győzünk! - hirdette a polgármesteri választás előtt a Bodapárt. Hogyhogy? Na mert: Kiss szerencséje Nagy. (Ez akkoriban egy bankház hirdetési szövege volt, mindenki ismerte.) A dolog azonban akként ütött ki, hogy a Nagyoknak - Hangonyi, Prandtner - is csak kis szerencséjük lett." Még bájosabb a másik eset, amelynek velejét a címbe is tömörítettük. „A manó hitte volna, hogy még a bajusznak is köze lehet a polgármester-választáshoz. Pedig Szentkirályi ellen még ezt is felhasználták kortesfogásnak. Választás után ugyanis, amikor az új polgármester hegyesre kihúzott, hatalmas bajusza alól kieresztette a köszöntő szavakat, odasomfordált hozzá egy polgártárs s megszólította: - Nini, hát a tekintetes polgármester úrnak bajusza is van? - Van, hát hogyne volna? Na igen, mert nekem azt mondották a polgármester úrról, hogy egy bajusz nélküli, vékony, cinege legény, ki a vármegye közgyűlésén tűfoká'n is átmenő vékony hangon szokta felolvasni a jegyzőkönyvet. No de már így az Isten éltesse, mert látom, hogy - szép bajusza van." Némiképp erre utal Bodnár István névtelenül közölt rigmusa is a nagy napról: „Ádler, no meg Kis Károly, / Azt mondták a Miskáról: / Vastag nyakkal, kurta testtel / Nem lehet itt - polgármester: / Ám - jobb katolikusok - / Azt mondtuk rá: Ez már sok! / Középkornak legyen vége - / Hit dolgában legyen béke! / S összefogva a - pogánnyal, / Eretnekkel - akárhánnyal - / Tisztességgel összecsaptunk, / S a fűbe nem mi haraptunk! / Prédikálhatsz bankár, bíró - / Panaszkodhatsz újságíró - / Befagytak Ádler fáklyái - / Polgármester Szentkirályi!" Ki tudja, a mai krónikások hagynak-e enynyi érdekességet az utókorra a választási csatározásokról? s^ Lanius Excubitor y