Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-15 / 45. szám

2002. DECEMBER 15. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP •VASÁRNAP 1 SZEKSZÁRDI Egy nevezetes szekszárdi nap LIV. A megyeszékhely életében igen fontosnak bizonyult 1905. június 17-e, ami­kor Tisza Kálmán engedélyezte, hogy az addigi nagyközség rendezett tanácsú várossá váljék. Az első polgármester, aki főjegyzőként sokat tett e cím elnye­réséért, nekrológja szerint mindennel alaposan törődött, kivéve saját egész­ségét, ezért két év múlva, 1907 novemberében visszaadta lelkét teremtőjé­nek, s új polgármestert kellett választani. Az 1907. december 10-én lezaj­lott eseményt soha nem látott poli­tikai csatározások előzték meg. „Az utóbbi napokban egypár izgá­ga, elvakult ember a felekezeti gyű­lölség-gyalázkodás mérgét is igye­kezett a választási harcba beleve­^feni" - írta visszatekintésében a I^Kerdek, amely hozzáfűzte: „de hát hasztalan volt minden". A szekszárdi városi képviselők két pártra szakadtak. Az egyik, amely mögött a parasztpolgári réteg ha­gyományos, kurucos-negyvennyol­cas szelleme állott, Boda Vilmost óhajtotta a polgármesteri székbe emelni. Boda 22 évig, 1906-ig or­szággyűlési képviselő volt, s buká­sakor Szekszárd mégis egy ember­ként reá szavazott, csak a Sárköz­ben győzte le a többség. Érdemei a lapszerkesztéstől a tűzoltóegylet megszervezéséig, az olvasókör el­nöki tisztétől a parlamenti felszóla­lásokig terjedtek. Egyetlen komoly érv szólt ellene, ez pedig a kora: 68. évében járt már, egészsége sem a régi, alig kilenc év múlva meg is hal - bár ezt akkor senki sem sejtet­te... • lenfele az a dr. Szentkirályi Mi­, aki lassan, de egyenletesen haladt a vármegyei hivatalnoki ranglétrán, negyedik, harmadik, majd második jegyző. Fiatalsága és szakképzettsége mellett sokak sze­mében az is érv, hogy vérbeli sza­badelvű politikus, jogilag frissen képzett és gyakorlott, s jóban van vármegyei főnökével, az alispán Dőry Pállal is. Ez utóbbi persze né­hánynak szemében éppen hátrá­nyul szolgál, mert már akkoriban is érezhető volt némiképp a megye és a város szembenállása, s ha ez nem is mérgesedett, abban nagy része volt dr. Hirling Ádámnak, az első polgármesternek. Boda hívei úgy vélték: jelöltjük eddigi munkásságát és elvhűségét jutalmazhatnák a polgármesterség­gel, Szentkirályi támogatói inkább a jövendő feladatok sokaságára, embert próbáló sürgetésére figyel­meztettek. Az utóbbiak táborát fő­leg a messzebbre látó értelmiség gyarapította, de némi felekezeti fel­hangot is kapott az ügy azzal, hogy Boda pártján a többség katolikus, míg az ellenfelek között inkább re­formátus. Dr. Szentkirályi nagy fölényűnek mondott győzelme, amely valójá­ban 12 szavazattöbbséget jelentett, a Közérdek szerint nem e számban nyilvánult meg, „hanem abban a hatalmas erkölcsi diadalban, hogy Szekszárd város képviselő-testület­ének értelmisége leküzdve a baráti, rokoni érzelmet, felekezeti elfo­gultságot, majdnem kivétel nélkül az ő zászlója alá csoportosult..., voltaképpen a múlt ütközött meg a jövővel, úgyszólván Szekszárd fej­lődése forgott kockán. Ha az értel­miség nem érvényesíthette volna a maga akaratát, hosszú időre vége annak, hogy itt a városfejlesztési ideák napirendre kerülhessenek..." Ezért jelentett az sokat, hogy a 140 szavazásra jogosult 76:64 arányban döntött. Kora délután a vármegyeházi fo­lyosón a Szentkirályi-tábor hívei, lenn a megyeháza előtt Boda pártja várta a szavazást. „Mintha ünnep lett volna, a polgár szavazók szé­pen kiöltözködve vonultak fel... A közgyűlési terem csakhamar bené­pesült. A polgárság tisztes illemtu­dással helyet foglalt, érdeklődve, szótlanul nézegette a festett alako­kat. Az intelligencia pedig moz­gott, hullámzott, számítgatta, mér­legelte a választás eshetőségeit." Alighanem a megelőző szenvedé­lyes csaták miatt kértek titkos sza­vazást, amely egy órán át zajlott, a számlálás pedig közvetlenül ez­után - nyilvánosan. Külön küldött­ség ment a megválasztott dr. Szent­királyi Mihályért, akinek rövid be­szédéből érdemes idéznünk: „Én nem a közélet vitatható múltjával, nem az együttműködés sikerét veszélyeztető felekezeti és politikai jelszavak harsonájával, lianem a testvériség, az egyenlő­ség, a tisztes és komoly munka szent evangéliumának vértéjével lépek a város szolgálatába! Ezek­ből várom én azoknak a békeolaj­ágaknak kifakadását, amelynek igaz, őszinte szívből való nyújtása, remélem, le is fogja csillapítani a választási küzdelmek felidézte har­cát, és amelynek lombkoszorúja alatt egyesülhetünk azon békés munkálkodásra, amely híven sze­retett városunk boldogságát fogja megteremteni." Aligha csalódom, ha azt mondom, ez a két mondat akár ma is ott díszeleghetne a köz­gyűlési teremben: néha ma sem ár­tana ránézni... Dr. Töttős Gábor A város második polgármesteréről saj­nos képet nem tudunk közölni. Ezúton kérjük olvasóinkat, hogy akinek bármi­lyen fotója van dr. Szentkirályi Mihály­ról juttassa el szerkesztőségünkbe. Cím: Polgármesteri Hivatal aljegyzői tit­kárság - Szekszárdi Vasárnap - Szek­szárd, Béla tér 8. 7100 MEGJELENT T.vzr Varga S. József V, Hazai című novel­láskötete, íp Az író könyvében csupa-csupa ha­zait tálal olvasói elé. A könyv nemcsak külső megjelenésében szép, hanem Budai Tibor - a ma élő grafiku­sok között az egyik legvirtuó­zabb művész - ide készített raj­zai is biztosíték a sikerre. Kapható a szekszárdi köny­vesboltokban. ENERGO BT. 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 42. Telefon/fax: 36-74/313-697,510-168 E-mail: energobt@axelero.hu NAPKOLLEKTOROK, TÁROLÓK, HŐCSERÉLŐK ŐMgm&a KAZÁNOK • BOJLEREK SZERELVÉNYEK RADIATOROK -20% VIZ - GAZ - FUTES RSZERU EPÜLETGEPESZET KIS- ÉS NAGYKERESKEDELEM ÓDON DERŰ 154. Bajusztól a basszusig A Közérdek című hetilap - egyi­ke az akkori három szekszárdi új­ságnak - némi megfejelt semle­gességgel nézte a megyeszékhely második polgármester-választásá­nak küzdelmeit. Bodnár István, a főszerkesztő hagyományosan a másik főszerkesztő, Boda Vilmos ellen volt, de azért annyira Szent­királyi sikerében sem hitt, hogy teljes mellszélességgel oda állha­tott volna. Egyszerűbb lett a hely­zet a nagy esemény után, amikor aztán a lap Választási apróságok címmel 1907. december 14-én visszatekintett. „Győzünk! - hirdette a polgár­mesteri választás előtt a Boda­párt. Hogyhogy? Na mert: Kiss szerencséje Nagy. (Ez akkoriban egy bankház hirdetési szövege volt, mindenki ismerte.) A dolog azonban akként ütött ki, hogy a Nagyoknak - Hangonyi, Prandtner - is csak kis szerencséjük lett." Még bájosabb a másik eset, amelynek velejét a címbe is tömö­rítettük. „A manó hitte volna, hogy még a bajusznak is köze le­het a polgármester-választáshoz. Pedig Szentkirályi ellen még ezt is felhasználták kortesfogásnak. Vá­lasztás után ugyanis, amikor az új polgármester hegyesre kihúzott, hatalmas bajusza alól kieresztette a köszöntő szavakat, odasomfor­dált hozzá egy polgártárs s meg­szólította: - Nini, hát a tekintetes polgármester úrnak bajusza is van? - Van, hát hogyne volna? ­Na igen, mert nekem azt mondot­ták a polgármester úrról, hogy egy bajusz nélküli, vékony, cine­ge legény, ki a vármegye közgyű­lésén tűfoká'n is átmenő vékony hangon szokta felolvasni a jegy­zőkönyvet. No de már így az Isten éltesse, mert látom, hogy - szép bajusza van." Némiképp erre utal Bodnár Ist­ván névtelenül közölt rigmusa is a nagy napról: „Ádler, no meg Kis Károly, / Azt mondták a Miskáról: / Vastag nyakkal, kurta testtel / Nem lehet itt - polgármester: / Ám - jobb katolikusok - / Azt mondtuk rá: Ez már sok! / Közép­kornak legyen vége - / Hit dolgá­ban legyen béke! / S összefogva a - pogánnyal, / Eretnekkel - akár­hánnyal - / Tisztességgel össze­csaptunk, / S a fűbe nem mi ha­raptunk! / Prédikálhatsz bankár, bíró - / Panaszkodhatsz újságíró - / Befagytak Ádler fáklyái - / Pol­gármester Szentkirályi!" Ki tudja, a mai krónikások hagynak-e eny­nyi érdekességet az utókorra a vá­lasztási csatározásokról? s^ Lanius Excubitor y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom