Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-01 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. VASÁRNAP m. m. Egy nevezetes szekszárdi nap LIII. Sokan, sokszor és joggal panaszkodtak arra, hogy Szekszárdnak nem volt önálló szellemi élete: az itt működő költők, írók, események hatása leggyakrabban még a megye határáig sem terjedt, azon túl pedig végképp visszhangtalan maradt. Ezért figyelemreméltó, ha egyszer másképp esett... A millennium évéig, 1896-ig még amely a fővárosban tanuló egyetea teljes gimnáziumi képzés reményével sem foghattak tanulmányaikba szűkebb hazájukban eleink: Bajára, Pécsre kellett mennie annak, aki érettségit kívánt tenni. A szekszárdi főgimnázium indulásával ez a helyzet megváltozott, de ielsőfokú képzettséget majd csak ^nzedek múltán remélhetett az, aki itthon maradt. Ez azért volt különösen fájó, mert a főiskolát, egyetemet járt Tolna megyeiek jobbára csak kényszerből tértek viszsza: kellemes késztetést jelentett a rokonság munkahelyteremtő ereje, kényszerűséget az, ha másutt nem vagy csak nehezen juthattak állásba. Ennek aztán szomorú következménye lett az, hogy az innét elszármazottak csak a szünidőben látogattak egykori szülőhelyükre, Tolna megyei lelkületüket nem tudták, vagy nem is akarták ki- és megélni. Ezen változtatott a Budapesten megalakult Tolnamegyei Kör, A TOLNAMEGYEI KÖR = ÉVKÖNYVE = -- SZERKESZTETTÉK:KomrsAriszftY ott'j "Illyés KALIIAN p HOLNAR NÓN künrVUTOMDRI IMTÉZCTÍejl SZEQZARD, 1902. mistákat, főiskolásokat fogta össze azzal a céllal, hogy egymást segítve tegyen valamit, ami ország-világ előtt megmutatja szűkebb hazájuk hatását és erejét. Pártfogóul azt a Rátkay Lászlót nyerték meg, aki nemcsak országgyűlési képviselő, hanem a kor kedvelt népszínműszerzője, dal- és versírója is volt. Ő meséli el, miként látta: „- Azt hiszem, nyélbe ütjük a dolgot röptiben. Beszélünk valamelyik kávéssal, kérünk külön szobát, kiírjuk az ajtajára »Tolnamegyei Kör«, és ezentúl oda járunk kártyázni, onnan adunk lovagias ügyekben párbajsegédeket, törzskönyvet vezetünk zálogházakról, pénzuzsorásokról stb. A főcél úgyis ez, nemde?" Az őt fölkeresők azonban így válaszoltak: „- A keret az lesz, amint a képviselő úr mondja, de a tartalom más. Egyelőre csakugyan kávéházban lesz külön helyiségünk - már van is. - Elfogadtuk, mert minden fillérre vigyáznunk kell. E körbe összegyűjtjük Tolna megyénk tanulóit. Mondhatjuk, hogy sokan vagyunk. Ma még szétszórtan, mint a tépett rózsalevél, holnap már bokrétába kötve. És azután őrizzük egymást, az erősebb a gyöngét, segítjük egymást, a vagyonosabb a szegényt. (...) Azt akarjuk, hogy e kör édes anyja, jó pajtása, őrző angyala legyen mindazoknak, akik a főváros forgatagába kerülnek. Van kártyaasztalunk, de íróasztalunk is, és a szellemi munka igen jó időtöltés. Ez a célunk! Lesz ön, uram, elnökünk?" Rátkay nemcsak ezt vállalta el, hanem ahogy az iménti idézet Az első megyei irodalmi antológia belső címlapja mutatja - a kör évkönyvének bevezetését is: „A Tolnamegyei Kör a fővárosban megvan. Megvan és él. Él és virágzik. Már gyümölcse is van. Ez a könyv. A fiúk Pirkadás címet adtak neki. Ha így haladunk, gyorsan lehet belőle hajnalhasadás, majd delelő ragyogás. Adja Isten!" A kötet közelgő megjelenéséről a Tolnavármegye 1902. november 30-án tudósított. A felsorolt szerzők között részben akkor induló ifjakat találunk, mint Koritsánszky Ottót, Rátkay Gézát, ifjabb László Lajost, Rumi Imrét, Kerbolt Károlyt: belőlük gyógyszerész, jogász, jegyző lett az idők folyamán, de olykor írtak, fordítottak is. A kötet sikere érdekében megnyerték a Tolna megyében kedvelt és ismert Bodnár Istvánt, Kálmán Dezsőt, Mányoki Tamást, Borzsák Endrét, valamint az országos hírű Csapó Vilmost, Váradi Antalt, Illyés Kálmánt, Sántha Károlyt, de még a színészként közismert Hegedűs Gyulát is, akik együtt adták össze az irodalmi évkönyv verseit, novelláit. Ezek között természetesen nem akad irodalmi szenzáció, sőt a magyar antológia-irodalom átlagán mozog, de kezdetnek valóban megteszi. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy a szekszárdi Molnárnyomdából, ízléses, szecessziós kivitelben, bőrkötésben kínálta magát a könyv, nem csoda, ha az újság így ajánlotta: „Az érdekes munka december 15-én jelenik meg... Igen kívánatos volna, hogy Tolnavármegye ifjúságának ezen első irodalmi műve minél nagyobb mérvben elterjedjen megyénk irodalompártoló közönsége között." Ma már csak sejthetjük, hogy a „jóhírnevű szegzárdi Molnárnyomda" alighanem igen jutányosán, ha nem ingyen vállalta a kötet nyomását és méltó kiállítását, a munkatársak pedig honorárium helyett legföljebb néhány tiszteletpéldányra számíthattak. A bevétel bizonyosan a Tolnamegyei Kör szerény jövedelmét növelte - példát adva az utókornak jó kezdeményezésből, az összefogás és a szűkebb haza szeretetének erejéből. Szekszárdiként, Tolna megyeiként csak sajnálhatjuk, hogy ma nincs hasonló. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 153. ^ Tűz, Pirkadat vagy Viharágyú? Ritka eset, hogy holmi aprócska irodalomtörténeti adalék a maga nemében érdekes is lehet, hiszen az ilyesmi többnyire humortalan és száraz. A kivétel szűkebb hazánkkal és Babitscsal is kapcsolatos, és élénk fényt vet a századforduló forgatagára, figuráira. A Tolnamegyei Kör 1902 novemberében nyomdába adott Pirkadás című évkönyvében nem találjuk meg Babits nevét, Halálfiai című regényében viszont van egy folyóirat, amely a Viharágyú nevet viseli, s itt sem lát azután napvilágot egyetlen írása sem. Az irodalomtörténet ezt a lapot a Hegedűs Bite Gyula és Rákosi Jenő által szerkesztett, mindössze egyetlen szám erejéig megjelent Tűz című folyóirattal azonosítja. Csakhogy ott viszont Babits Mihálytól Nietzsche Délen című fordítása mégis napvilágot látott: ez volt első Budapesten megjelent alkotása. Mi lehet a valóság? Babitsot, aki 1902-ben a fővárosban egyetemista, bizonyosan megkeresték, hogy legyen a kör tagja, de prózai ok miatt nem lett az, mert a társaság törzshelye egy-kávéház volt. A Halálfiaiban akkor, amikor ide gyűlésre kellene mennie: „... belesápadt az izgalomba. A Siena ismert kávéház volt az Egyetem mellett, ahol elegáns jogászfiúk szerettek biliárdozni..., de szegény filozopterek (bölcsészek, mint Babits) messze kerülték ezt a paradicsomot, s Imrus is, (a regénybeli Babits) pénz és bátorság híján, noha sokszor irigyen nézett a hatalmas üveglapokra..." Ha végigolvassuk a Pirkadás szerzőinek névsorát, ott legtöbb a jogász. Megfejthető rejtély a cím is. A Pirkadásról, amelyet megjelenésekor mindenki a hajnalhasadás, a jelképes fejlődés ígéretének hitt, kiderült, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A korban oly nagy hévvel - s persze Szekszárdon is - terjesztett viharágyúról hamarosan szintén bebizonyosodott: nem más, mint öncsalás, nem kergette el a jégfelhőket, de hosszú évekig hittek benne. Ezért Babits jelképes címe, immár nagy betűvel a Viharágyú. A regényben nem véletlenül éppen a kötetben szereplő Váradi Antalt emlegeti Babits, de a Pirkadás is azt hitte: „hivatva lesz fáklyát emelni mai szellemi életünk sivárságában". Bizony elég hamar elfújta a közönyösség szele... . Lanius Excubitor ,