Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-17 / 41. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. VASÁRNAP m. Vasárnapi vendég Vendégem a Gemenc presszóban Tollár Gergely, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ Képzési és Foglalkozási Eszközök Osztályának szakreferense. Gergővel egy számára fantasztikus élményt nyújtó angliai „kirándulásról" beszélgettünk, s arról, hogy bár szeretne minél több országgal megismerkedni, világot látni, de életét csak Magyarországon, sőt Szekszárdon, szülővárosában tudja elképzelni. - Gergő! A Tollár név elég ismert Szekszárdon, így nem csoda, hogy jómagam is rákérdeztem, hogy kinek a fia és unokája... - Az az igazság, hogy nemcsak ismert, de egyetlen ilyen családnevű él itt Szekszárdon. Nagypapám dr. Tollár Tibor, aki a legismertebb a ^Mádban, édesapám, aki keramiwis - tőle a gyakorlatiasságot örököltem, édesanyám jogász, az APEH-nél dolgozik -, tőle a tanulás szeretetét és a tudásvágyat örököltem. - Folytassuk a születésével, Szekszárdon született... - Éppen negyed századdal ezelőtt. Az általános iskolát a Zrínyiben kezdtem, majd Sióagárdon folytattam, s a Babitsban fejeztem be. Ez azért volt, mert időközben kiköltözött a család Sióagárdra. A tolnai Sztárai Mihály gimnáziumban érettségiztem. Az osztályfőnökömre, Soós Lászlóné Kati nénire a mai napig nagy szeretettel gondolok, emberileg a maximumot kaptuk tőle, azt hiszem, ezt volt diáktársaim nevében is mondhatom. - Milyen elképzelései voltak azokban az években, hogyan tovább? Annyit tudtam, hogy humán betottságú révén, ezen a területen szeretnék majd tovább tanulni. így aztán érettségi után - nem szerettem volna több évet távol tölteni Szekszárdtól és a családomtól beiratkoztam az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Szociális Munkás szakára, ahol 1999-ben kaptam diplomát. Itt is volt meghatározó tanárom, Jankó Judit, nála írtam a szakdolgozatomat. - Az utolsó év, mint mondta nem is volt annyira egyszerű... - Többen az osztályból igyekeztünk bebiztosítani magunkat, hogy aztán diplomával a kezünkben nehogy munkanélküliként kezdjük, ezért az utolsó évben elkezdtem dolgozni, egyéni tanrendet kértem és kaptam, s miután gyermekvédelemre specializálódtam, a Családsegítő Központban kaptam állást. Ez az első munkahelyem emlékezetes marad, ugyanis egy nagyon jó kollektíva, egy csupa fiatalokból álló csapat jött össze, sok barátot szereztem ott. Két és fél évig dolgoztam, amikor úgy döntöttem a gimnáziumban tanult nyelveket - vagy legalábbis az egyiket - megpróbálom nyelvi környezetben megerősíteni. A gimnáziumban németet és angolt tanultam, s miután angolból érettségiztem, ezt preferáltam jobban. - Milyen úton, hová és kikhez került Angliában? . - Egy munkaközvetítő irodán keresztül Liverpoolba jelentkeztem, s egy olyan családhoz kerültem, ahol az anya orvosnő volt - szemspecialista az apa számítástechnikával foglalkozó menedzser, s nem gyerekekre kellett vigyáznom vagy házimunkát végeznem, sokkal inkább besegítenem a kerti munkákba. Bevallom, nagyon élveztem ezt a munkát. Ez egy Viktória-korabeli szép ház volt, díszkerttel, egy gyönyörű kertvárosi környezetben. - Milyennek látta az angolokat, bent élve egy család életében? - Az volt a tapasztalatom, hogy számukra a külső gesztusok nagyon fontosak, viszont a családon belüli kapcsolat a mi szemünkkel nézve, furcsa és a legjobb szó rá, hogy hideg. A nap egyetlen meghitt időszaka a vacsora volt, amikor a kerek asztal körül ült a család. Velem egyébként nagyon kedvesek voltak, Gregnek szólítottak. Ennek ellenére azt hiszem, van alapja annak a mondásnak, hogy angol hidegvér. A lányokról annyit, hogy a magyarok összehasonlíthatatlanul szebbek. - Az „igazi" ok a kimenetelre a nyelvtanulás volt. Mennyi valósult meg ebből? - Amikor kimentem azonnal elkezdtem járni egy nyelviskolába, amivel az volt a probléma, hogy alapfokon kezdtek, így semmi hasznom nem lett belőle. Ezért a szabadidőmben a hangsúlyt, az emberi kapcsolatokra helyeztem. Megismerkedtem egy másik családdal, s sok fiatallal, akikkel eljártam szórakozni, és azt hiszem ez volt a legjobb alkalom az angol nyelvtudásom elmélyítésére. - Liverpool! Bizonyára mindenkinek az jut eszébe, Beatles... - Ahogy jómagamnak is. Természetesen jártam a Beatles múzeumban, úgy nem lehetett hazajönni, hogy azt ne lássa az ember. Aztán a focicsapatuk, e körül a kettő körül forog ott minden. Az ajándéküzletek tele vannak Beatles, és a focicsapattal kapcsolatos ajándéktárgyakkal. - Egy fiatal számára bizonyára óriási élmények mindezek - s akkor még az igazi - az ön által annyira várt látványosságokról nem beszélt nem is kívánkozott haza? - Érdekes, hogy amikor a legjobban éreztem magam, a legszebb helyeken jártam, akkor jöttem rá, hogy mit jelent számomra az otthon, Szekszárd, a Béla tér, a Garay tér. Egy debreceni lánnyal kötöttem barátságot, egymásnak próbáltuk meg „pótolni" az otthont, elsősorban azzal, hogy magyarul beszéltünk egymással. - Liverpool csak egy állomás volt ezen az angliai úton... - Régi vágyam volt, hogy Skóciát lássam. Edingburg-ban találtam diákszállást, egyébként minden szempontból érdekes város, már ott kezdődik, hogy a pályaudvar a város központjában van. Egy napot töltöttem Wales-ben, ami a legendák országa, tele várakkal, a sárkányok és a királyok meseországa. Ami érdekes volt számomra, hogy építészetük sokkal európaibb volt, mint Angliában. Az egyetlen negatívum Walesben az az időjárás. Májusban téli kabát, kesztyű, a következő öt percben, igazi májusi klíma. Nem hiába találták ki, hogyha két angol találkozik, akkor azonnal az időjárásról beszélnek. Ami kicsit megdöbbentő, de mint magyarnak szívet melengető is volt, hogy az angolok más népek történelméből szinte semmit sem tudnak. Mi pedig mennyi mindent tudunk például az angliai királyi családokról. Amit megfigyeltem, hogy az ottani emberek sokkal gyakorlatiasabbak, nálunk viszont sokkal több művelt és intelligens ember él. - A következő és ki nem hagyható állomás gyanítom London volt... - Természetesen. London nem szép, de izgalmas. Óriási élmény a Hyde Park, amelynek hossza akkora, mint Szekszárd egyik végétől a másikig. A Corner már a belvároshoz közel van. Londonban belevetettem magam az „életbe", reggeltől estig, amit csak lehetett megnéztem. Ott éjfélkor indul az élet, a Covent Garden, a Piccadilly a Buckingham Palota, Tony Blair háza, Sherlock Holmes háza, a Trafalgar tér, mindmind ismerősek a magyar fülnek, s boldog voltam, hogy láthattam őket, hogy ott sétálhattam. - Ha már a közlekedésről beszélünk, mi volt a tapasztalata? - A közlekedési kultúrájuk kimagasló. Még véletlenül sem indulnak el úgy, hogy a biztonsági övük ne lenne bekötve. Amit átvehetnénk, Angliában, ha egy gyalogos közeledik az átjáróhoz, akkor 30 m-re jobbról és balról is lelassítanak az autók. - Gondolom hamar elszállt az a pár hónap, ennyi élménnyel. Tervei a jövőre nézve? - Szeretnék minél több országot megismerni. Egyet viszont biztosan tudok, az egész életemet nem tudom máshol elképzelni, mint itthon Magyarországon. Szükségem van a családommal való állandó kapcsolattartásra és nagyon szeretem Szekszárdot. Fotó: Nagy Ágnes Életminőségét megváltoztathatja! • Terveit, álmait megvalósíthatja! • Jól akar keresni és jól akar élni? • Kiváló terméket értékesíteni? • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST! • Pályakezdő, karrierre vágyó fiatalok! • Agilis, aktív és empatikus nyugdíjasok! • Világhírű cég értékesítési munkatársakat keres! • Kétszer egyhetes kereskedői képzés, oktatás ingyenes! • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST!* Jól akar keresni és jól akar élni? • Kiváló terméket értékesíteni? • A döntést sokáig ne halogassa! • Munkatársunkat e számon hívhatja: 74/511-910. 74/511-911, 06-30/9945-898 Hozzon egy jó döntést!