Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-17 / 41. szám

2002. NOVEMBER 17. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP -M II. Nemzetközi Kékfrankos Borfesztivál és Konferencia Szekszárd, 2002 Az október 25-én tartott borfesztiválra (kékfrankos borversenyre) Magyarországon kívül Szlovákiából és Ausztriából érkeztek minták, összesen 152 minta, amely felülmúlta az előző évi 133-as mintaszámot. A borverseny bíráló bizottságainak (a zsűri) elnöke dr. Diófási Lajos FVM SZBKI (Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, Pécs) nyugalmazott igazgatója volt, a bizottságok elnökei pedig a következők voltak: dr. Kozma Pál FVM SZBKI, «

cs igazgatója, Módos Péter Maar Bor Akadémia főtitkára, dr. Pásti György, a Szent István Egyetem Borászati Tanszékéről és Kunszeri Miklós OBI főfelügyelő. A borversenyen az alábbi termelők nyertek Nagyaranyat és különdíjat: Vesztergombi Ferenc Szekszárd (FVM-különdíj), Bock József Villány (BASF-különdíj), Weninger Kft. Ausztria (HNTkülöndíj), Sop-Vin Kft. Sopron (Szekszárd Megyei Jogú Város különdíj), PPP Kft. Eger (HT Szekszárdi Borvidék különdíj). 19 bort aranyéremmel, 53-at pedig ezüstéremmel jutalmazott a zsűri. Aranyérmet kapott a Takler Pince (2. A) Szekszárd és a Vesztergombi Pince Szekszárd. (A (2. A.) rövidítés azt jelenti, hogy a Takler Pince két bora is aranyérmet kapott.) Diófási Lajos professzor ér^Ptelése szerint az idei versenyre kiemelkedő mennyiségű és minőségű borminta érkezett, ami azt bizonyítja, hogy a kékfrankos szőlőből is készíthető a világfajtákkal egyenértékű jó minőségű bor és a Szekszárdon immár hagyománynyá váló borversenyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a kékfrankos borok népszerűsítéséhez és ezáltal értéknövekedésüket is nagymértékben elősegíthetik mind a hazai, mind a külföldi piacon. Október 26-án dr. Solymosi József FVM-főtanácsadó ünnepi köszöntőjével kezdődött meg a nemzetközi konferencia, Bor és a turizmus címmel. A nyitó előadó Somogyi Gabriella, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának munkatársa volt, aki a hazai borturizmus fejlődésének lehetőségeiről szólt a nemzetközi tapasztalatok tükrében. Somogyi Gabriella elmondta, október 25-26. hogy hiába kiváló minőségűek a boraink, ha a bormarketing területén meglévő elég jelentős lemaradásunkat a nyugat-európai bortermelő országokkal szemben nem tudjuk behozni. Kevés a színvonalas borkóstoló hely, hiányoznak a turistacsalogató kulturális, sportés szabadtéri programok, nagyszabású fesztiválok. Csak azért, hogy jó bort ihassanak, nem fognak idezarándokolni az emberek több száz vagy esetleg több ezer kilométeres távolságból. A bor ugyanis csak egy eleme a borturizmusnak, ha emellé nem kapnak egyedi, esetenként kuriózumnak számító látványosságot, kellemes szabadidő eltöltési lehetőségeket, igényes, magas színvonalú (szinte minden igényt kielégítő) vendéglátást, akkor elmaradnak a vendégek. A magyarországi idegenforgalomnak, borturizmusnak közös gondjai ezek, éppen ezért egységes fellépésre, a közös elképzelések kidolgozására és megvalósítására lenne szükség, valamint az ágazatra vonatkozó egységes, országos minősítő elvek megfogalmazására. A szekszárdi kékfrankos tanácskozáson megszívlelendő tanácsként hangzott el újra a már-már unalomig ismételgetett felismerés, hogy Magyarország különböző borvidékeinek nem egymás versenytársainak kellene lenniük, hanem kooperációs partnereknek. A Szekszárdi Borvidék Borút Egyesület alelnöke, Főgleinné Angler Kinga is az összefogás fontosságát hangsúlyozta ki felszólalásában. (A rendezvény fővédnöke Németh Imre Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszter volt, a rendezvény fő támogatója az FVM Agrármarketing Centrum. Szakmai támogatók: Magyar Bor Akadémia, Országos Borminősítő Intézet, Magyar Agrárkamara Kertészeti Osztály, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Szekszárdi Borvidék Borút Egyesület, Alisca Borrend, Szekszárdi Hegyközség, Bor és Piac.) A tudósítás Ferenc Vilmos, a szervezőbizottság titkárának tájékoztatója alapján készült. Bálint György Lajos NEMCSAK A JELÖLÉS TESZI AZ ARUT Itthon is kötelező a CE feltüntetése Az EU piacán megjelenő termékeken fel kell tüntetni a CE megfelelőség jelölést, mely igazolja, hogy elvégez ték az áruval kapcsolatos vizsgálato kat, értékelési eljárásokat és az elfő gadhatónak bizonyult, megfelel a: uniós követelményeknek. Ám, mint ahogy nem a ruha teszi az embert, úgy nemcsak a jelölés teszi az árut. A forgalomba hozatalhoz szükséges még a gyártó megfelelőségi nyilatkozata és a termék műszaki dokumentációja. Minderről azon a CE-jelölés szemináriumon volt szó, aminek a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara adott otthont Szekszárdon. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a TÜV Rheinland Akadémia és a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet szakemberei tartottak előadásokat. Közülük Winkler Istvánné minisztériumi osztályvezetőt kérdeztük a részletekről. - Kilenc füzetből álló sorozatot bocsátott ki a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (angol nevéből rövidítve: ITDH) mondta -, melyeket most népszerűsítünk a megyeszékhelyeken. Ezek a CE-jelöléssel kapcsolatos alapvető tudnivalókat, illetve az egyes szakterületekre (kazánok, villamos berendezések, játékszerek, stb.) vonatkozó irányelveket tartalmazzák. Ilyen irányelv az EU-ban mintegy 25-30 létezik, és ezek zömét már mi is bevezettük, magyar jogszabályként. A kampány célja, hogy ezeket megismertessük a vállalkozókkal. Minden füzet először az uniós elvárásokat közli, majd a hazai bevezetés helyzetét, végül pedig azt, hogy hol szerezhető további, bővebb információ. - Aki nem akar más országokba szállítani, annak is lesz dolga a CE-jelöléssel? - Hogyne. A 2004-es csatlakozásra számítva, vállaltuk, hogy ez év végéig minden irányelvet honosítunk, bevezetünk a hazai gyakorlatba. A legfontosabb terület az ipari termékek biztonságának szabályozása, így ezt propagáljuk leginkább. Ma már magyar jogszabály is előírja a CE-jelölés alkalmazását, s mivel hamarosan ugyanolyan uniós ország leszünk, mint a többi, a mi piacunkon is be kell tartani ezeket a rendelkezéseket. - Megítélése szerint a magyar vállalkozók mennyire vannak tudatában annak, hogy ezzel nekik foglalkozniuk kell? - Úgy veszem észre, alapvetően tudják, hogy lesz majd valami dolguk ezzel, de az előadások utáni kérdésekből mindenütt kitűnik, hogy nem valami világos előttük a kép. Nem mondanám, hogy a gyártó figyelmetlen vagy felkészületlen, inkább abból adódik a rácsodálkozás, hogy meglehetősen bonyolult szabályokról van szó. A dolog természetéből fakad, hogy minden jogszabály bizonyos értelmezésre szorul. Mert van egy általános előírás, ugyanakkor, valamennyi eset egyedi. Az Unióban bevezetett, úgynevezett „új megközelítés elve" épp emiatt úgy működik, hogy az alapvető követelményeket jogszabályban rögzítik, a részletekbe menőeket pedig szabványokban. Wessely