Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-17 / 41. szám

2002. NOVEMBER 10. 'YASÁRMAP X SZEKSZÁRDI , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP gazdáját, ennek a pontos kidolgo­zása folyamatban van, de a főbb trendek az alábbiak: a kőszínhá­zakban a bemutatókra kapnak meghívást a páholy tulajdonosai, amelyet vagy személyesen vesznek igénybe, vagy felajánlanak család­tagjaik, barátaik, üzletfeleik szá­mára. Rendszeresen tájékoztatást kapnak az előadásokról, a bemuta­tókat követően baráti találkozókra hívják meg őket. Most, hogy a cím­zett támogatás elnyeréséhez közel került a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza, szeret­nénk, hogy mire a ház felújítási programja a végéhez ér, addigra a színházterem is megújult környe­zettel várja a színházlátogatókat. - A napokban lezárult „Csillagok vagyunk" szépség- és egyéniség ver­seny, amely a legutóbbi akciója volt a Szekszárd Színházi Kultúrájáért Alapítványnak, melyet a Babits Mi­hály Művelődési Ház és Gyermekek Házával közösen rendezett meg an­^fcik érdekében, hogy a szekszárdi ^Wínházterem felújítása elkezdőd­hessen. Hogyan értékeli a rendez­vénysorozatot? - Matókné Kapási Julianna mb. igazgató: Beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, egyrészt a belé­pőjegyekből befolyt összeg az ala­pítvány számlájára került, amely a színházterem felújítására fordító­dik, másrészt pozitív élményhez jutottak olyan gyerekek, akik egyébként eddig nem jártak be a művelődési házba. Várható, hogy ezek az ifjak és szüleik is a későb­biekben bármilyen rendezvényre szívesen bejönnek a Babitsba, hi­szen az oldalszárny átadása után még több lehetőség nyílik a gyere­kekkel, fiatalokkal való együttmű­ködésre. M. M. pertoárjából. A népzene, az egyhá­zi zene és a könnyűzenei feldolgo­• sokat, meghívott barátaik ének vers produkciói tették emlékeze­tessé. A további terveket így összegezte Letenyeiné Mráz Márta, az Esélyt Tolnának Alapítvány kuratórium elnöke: - Tavaszra tervezzük a ta­nulmányi verseny folytatását, ak­kor fordítási feladatot kapnak a be­nevező diákok, ez a forma az előző évben is nagyon népszerű volt, így sok versenyzőt várunk. A francia filmek vetítését is elindítottuk több-kevesebb sikerrel, szeret­nénk, ha a francia rflűvészfilmek iránt érdeklődők megtalálnának bennünket, mert a Francia Intézet­tel kialakított jó együttműködés sok érdekes programot hozhatna Szekszárdra. Köszönetet szeretnék mondani a szakmai munkát lebonyolító fran­cia nyelvet tanító kollegáknak és anyagi támogatásért Szekszárd Me­gyei Jogú Önkormányzatnak, Szekszárd-Bezons Baráti Társaság­nak, Illyés Gyula Megyei Könyvtár­nak és Francia Intézetnek. SZEKSZÁRDI / Márton-napi mulatság a Csurgó zenekarral „Ennek most hagyományt szeretnénk teremteni... Szeretjük a gyereke­ket és azt szeretnénk, hogy jól érezzék magukat - hogy minél többet le­hessenek együtt a szülőkkel óvodás-körben - hogy egy kicsit kulturális központ is legyen az óvoda..." Márton-napi mulatság zajlott a mi­nap - „a maga napján" (s aki nem tud­ná november 11-én) - a Kadarka utcai óvodában a Csurgó zenekar közre­működésével. Akik ünnepeltek: együtt az óvodások, a szülőkkel. Az óvoda udvarán mécsesek fénye foga­dott minket az alkonyatban: festett kis üvegekben apró lángnyelvek min­denütt, körben az ablakpárkányokon, a járdaszegélyen végig, s a parkban, a tavacska partján is, kis lángok képe a víztükörben. Szülők és gyermekek szép számban (vagy százan) - épp, amennyien elférünk az udvari köve­zeten. A Csurgó zenekar hangolt. „Nagy öröm számunkra - hangzott fel a beköszöntő -, hogy az időjárás kedvez nekünk abban, hogy itt kinn, az udvaron tarthatjuk meg az ünne­pet. Annál is inkább, mert a népha­gyomány szerint ha nincsen hó, ak­kor várhatóan nem lesz nagy telünk, s ennek örülhetünk. A hagyományok felelevenítésében a Csurgó zenekar segít nekünk. Kérem a kedves szülő­ket, hogy amikor körbesétáljuk tűzzel a Háry Borozót, maradjanak a gyere­kek mellett és ügyeljenek... s ha majd arra kerül sor, bátran táncoljanak együtt a gyerekekkel!" - S a gyerekek már szavalták is kó­rusban Kálmánczy Zsófi versét: „Megérkezett Szent Mártonnak napja, / ablakot les apraja és nagyja. / Fehér lovon érkezett-e Márton: / lesz­e hótakaró erdőn és határon? / Lan­gyos télnek nézhetünk elébe? / Kucs­ma se kell a fiúk fejére! / Kendő nélkül szaladnak a lányok, / Márton fehér lova enyhet hozott rájok. / Kedves jó Mártonunk ülj hát fehér lóra! Hadd aludjon erdő-mező hófehér ruhába'!" Az ünnepélyt megnyitó vers után a zenekarból Siklósi Krisztián állt ki a gyerekek elé: „Figyeljetek jól! Réges­régen Márton napján hajtották be a gulyások a gulyát és számlálták meg, hogy hány tehén maradt. Nagyon fon­tos nap volt, gazdasági évforduló: ak­kor számolták meg, hogy miből men­nyi maradt. És képzeljétek: Márton napján libát ettek az emberek, hogy bőséges legyen a következő esztendő - egyetek ti is libát, ha módotokban áll! Márton napján bizony még idő­jóslás is volt, megjósolták, milyen idő lesz. Volt, ahol azt mondták: ha Már­ton napján esik az eső, akkor negyven napig még esni fog. De bizony, még a Márton lúdjával is jósoltak: úgy, hogy „ha Márton lúdja jégre áll, / a Kará­csony csupa sár." Azt mondták, hogy­ha Márton napján fagy van reggel, ak­kor sáros lesz a karácsony. És ami a legfontosabb, mert a nó­tánk is erről fog szólni, amit mindjárt énekelünk, hogy Márton napján volt az újbor elbírálása. Ekkor kóstolták meg a pincékben a bort, hogy milyen lett, amint lefejtették: szép lett-e, fi­nom lett-e? - Nahát énekeljünk egy ilyen nótát, tudjátok is..." „Igyunk, mert / van benne, / jó bor lesz / belőle..." És a gyerekek énekelnek, táncol­nak, a második-harmadik dalnál már egészen belemelegednek. (A szülők arcán örömteli széles mosoly.) Kör­tánc is van. Néhány páros is. Egyszer­egyszer „vissza kell igazítania" a kör­be az óvó néniknek némelyik csöpp­séget vagy aprócska párt. A „Kiszá­radt a diófa..." kezdetű dalhoz körjá­ték társul. Mindvégig a remek élő népzenére Hej, vára vára, Nada vára, vára!... De jó a dió... Az én ked­ves feleségem jaj dg kényes..." ( Úgy negyedóra elmúltán: „hajoljatok meg szépen, ügyesek voltatok!" - Nagy taps és meghajlás...) Az egyik dallal aztán („Érik a szőlő... j elindul a menet: a kicsiknek persze előbb még meg kell találniuk az általuk megfestett üveget, benne a mécsessel. Minden üvegen van egy kis nyél két hurkapálcikából, ott kell megfogniuk. Igyekezetük több mint megható, ahogy keresgélnek, majd a kis lánggal - szüleik kezét fogva - el­indulnak. A kiadós séta végezté­vel az oviba visszaérve kí­nálgatás kezdődik: az óvónők kezében a tálcá­kon mákos- és diós-ka­lács, sült alma, tea. (A kis mécsesek világítják meg az udvart s az arcokat.) Hirtelen sok kérdésem támad, de a legjobban ta­lán az izgat, hogy sokat próbáltak-e a gyerekek? Vajon hogyan, mennyi munkával készültek fel? Horváth Eri­ka, a 2. Sz. Óvoda vezetője válaszol kérdéseimre: - A Szent Márton-napi ünnep való­ban kiemelt jelentőségű nálunk, de épp ilyen fontos ünnepeink sorában óvodánkban a karácsony, a Télapó, így tartjuk a húsvétot, a farsangot ­ezeket is mindig szülőkkel együtt. Ennek most hagyományt szeret­nénk teremteni, mert igazából a Már­ton-nap kimondottan német ünnep­ként volt elkönyvelve régebben és közben ez nem így volt, mert a ma­gyarok is igen-igen tartották, mert fontos volt számukra. Mi úgy gondol­juk, hogy a gyerekek fejlődése szem­pontjából lényeges, hogy minél bizto­sabban álljanak meg a lábukon a je­lenben és a jövőben, s ahhoz ismerni­ük kell a múltjukat. Tehát ennek az ünnepnek egyrészt ez a feladata, hogy megismertessük velük a hagyo­mányokat, másfelől azt szeretnénk, hogy minél többet lehessenek együtt a szülőkkel óvodás-körben. - Ez ugye, ha nem tévedek, valami­féle újabb óvodapedagógiai szem­pont? - Nem kimondottan... Szeretjük a szülőket, szeretjük a gyerekeket és azt szeretnénk, hogy jól érezzék ma­gukat - annyira, hogy egy biztos pont legyen a gyermek és a szülő életében az óvoda... Ahogy a beköszöntőben is elmondtam, vannak olyan gyerekek, akik már 4-5. osztályosok, de most megint itt voltak az ünnepen a szü­lőkkel együtt, illetve azok a gyerekek, akik még nem óvodások - nekik is szervezzük ezeket a programokat -, névre szóló meghívókat kapnak, pon­tosan azért, hogy egy kicsit kulturális központ is legyen az óvoda... - Azért ez talán Magyarországon mégiscsak új elképzelésnek számít... Kicsit a Waldorf-módszer juthat eszünkbe róla... - Igen, az igaz. Mi úgy próbáljuk a programjainkat megszervezni, hogy minél „gyerek-centrikusabbak" legye­nek és a lehető legkevesebb „kínnal" járjanak - a gyerekek élvezzék azt, amit csinálnak! Ebben nekünk a Csurgó zenekar nagy segítőnk, gya­korlatilag minden ünnepünkön részt vesznek, hisz a gyerekek élő zenére jobban szeretnek táncolni-énekelni... Szívesen csinálják. - A városban mindez vajon példaér­tékű? Követik-e más óvodák is ezt az utat? - A német nemzetiségi óvodában, a Honvéd utcában már évek óta csinál­ják. A magyar óvodák között mi kezd­tük a Márton-napi ünneplést - most először, de hagyományteremtő szán­dékkal. A gyerekeknek tetszett a 3-4 napos előkészület, az üvegfestés pél­dául, ami német szokás, a rossz szel­lemek elűzésére szolgál... Kevéssel a halottak napja után, az akkor gyújtott gyertyáink, mécsese­ink lángjai kihunytával, íme: ez az ünnep az Élet fényével világította meg a gyermekarcokat, s azokon is az örö­möt. Élünk. Talán ezért is csengett olyan szépen az énekszó a kicsik aj­kán, ahogyan csak anyák napján, ka­rácsonykor és húsvétkor szokott... Samu Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom