Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-03 / 39. szám

SZEKSZÁRDI 2002. NOVEMBER 10. VASÁRNAP m. Vasárnapi vendég KMiaMi BfisatDtgwS Vendégem a Gemenc presszóban Gulyás Csenge, akivel beszélgetés közben egy olyan távoli és nagy országba „látogatunk" el, amely nemcsak kilométerben mérve van meszsze tőlünk, de kultúrája, az emberek szokásai is idegenek számunkra. Mindez annak ellenére, hogy egyre több honfitársuk választja otthonául, családja jobb életéért Magyarországot. Ez az ország, ahol Csenge egy évet eltöltött, Kína. - Először is köszönöm, hogy vállalkoztál a randevúra, álmomban sem gondoltam, hogy akinek van bátorsága egyhuzamban egy évet Kínában tölteni, az annyira szeréig hogy egy kötetlen beszélgetni agitálni kell. Tudod mit? Ne iskezdjük Kínával, először a születéseddel, a neveddel, szüleiddel, testvéreiddel? - Szó sincs szerénységről, egyszerűen azt gondoltam, nem tudok olyan érdekes dolgokat mondani, ami az olvasókat érdekelné. Ha mégis, akkor tévedtem, aminek természetesen örülök. Szegeden születtem, a szüleim ugyanis odajártak egyetemre, s annyira „siettem", hogy nem volt idő hazajönni Szekszárdra. A nevemet anyukámtól kaptam, kezdetben nem tetszett, ugyanis sokszor fiúnak hittek - kiskoromban egyébként is fiús alkat voltam - ma már nagyon szeretem. A testvéreimnek is szép nevük van, a nővérem Ágnes, az öcsém Előd. A szüleim biológusok, s mindketten a szekszárdi kórházban d^oznak. Wikolák... -A IV. Sz. Általános Iskolába jártam, majd a Garay Gimnáziumban érettségiztem 1997-ben. Már az általánosban sportoltam, kosaraztam, amit a gimiben folytattam, sőt a KSC-ben játszottam, ami jó volt, a mozgáson és a csapatjátékon túl, az a sok utazás. - Milyen terveid voltak a továbbtanulást illetően? - Semmi konkrét elképzelésem nem volt, a kínálkozó lehetőségek közül kiválasztottam egyet, amely tetszett. Buddhista főiskola a fővárosban, a IX. kerületben, ahová felvettek. Az aikidó, karate, keleti nyelvek, valamint a vallásfilozófia szakokból, a keleti nyelveket választottam, abból is a kínait. Fő és kötelező tantárgya a klasszikus és a modern kínai nyelv volt, amiből természetesen a klasszikus nehezebb volt, a sok írásjel miatt, viszont nagyon megszerettem, s az én várakozásomnál sokkal könynyebben tanultam meg. - Mikor és miért szakítottad meg a főiskolai tanulmányaidat? - Pályázat útján 2000-ben elnyertem egy egyéves ösztöndíjat Kínába. Sajnos nem Pekingbe, nem is Sanghajba, ahová szerettem volna, ez a kis város - egyébként 1 millió lakossal - Sanghajtól 400 km-re nyugatra fekszik, a Jangce déli partján, Wuhu. A főiskoláról ketten mentünk, s az ottani egyébként jó hírű főiskola kollégiumában laktunk, ahol a 30-40 külföldi között nem is volt más magyar, mint mi a barátnőmmel. A kollégiumi elhelyezés nagyon korrekt volt - mint egy szálloda, kétágyas szoba -, a Pekingbe került diákokénál sokkal jobb. - Milyen volt elsőre a benyomásod a kínai fiatalokról? - Annak ellenére, hogy mi kívülről mindig azt látjuk, hogy mennyire udvariasak, inkább magukkal foglalkoznak. Vagy ettek, vagy tanultak, vagy interneteztek. Egyébként a fegyelmezettség csak külsőség, ugyanis nagyon szeleburdiak. A felnőtteknél is megtapasztalható, hogy mennyire ellentmondásosak, egyrészt távölságtartóak, másrészt néha túlzottan is kíváncsiak. A szeleburdiságuk egyébként a közlekedésben mutatkozik meg a legjobban. - Miért, milyen a közlekedésük? - Káosz. Kevés magánautó van. Taxijuk sok van és viszonylag olcsó. Gyakran járnak biciklivel, de nagyon fegyelmezetlenül közlekednek. A vonat és a távolsági buszok zsúfoltak, lassúak és piszkosak. Talán itt említeném meg, hogy a férfiak szinte mind dohányoznak, s mindenhol, a nők közül kevesen - mondják a gyerekek miatt - viszont amin nagyon megdöbbentem, teljesen mindegy hol vannak, köpködnek. - Miután nálunk is kezdenek elterjedni - és nagyon sokan szeretik - a kínai ételeket, neked mennyire sikerült megbarátkoznod velük? - Először is teljesen más, mint amit itt lehet kapni nálunk. Ez már egy kicsit az európai gyomorhoz van igazítva. Ritkán mentünk étterembe, inkább az utcai árusoktól, a piacról étkeztünk, azt ugyanis a kollégium nem biztosított a számunkra. Ami jó volt, az a rengeteg gyümölcs. Az ananász nagyon finom, aztán a banán, szilva, körte, alma, pomeló, ami olyan mint a grapefruit. Imádják az aszalt gyümölcsöket, valamint a mogyorót, amit ezerféleképpen tudnak elkészíteni. Néha az volt az érzésem, hogy a kínaiak mindig és mindent megesznek. Csirke, sertés, hal, s mindenféle, amire gondolni is rossz. Egyszer voltunk egy étteremben, láttam kutyát feldarabolva... A kedvencem a mogyorós csirke volt, ez az egy igazán ízlett és a piacon volt egy öreg bácsi, tőle vettük az almát, jól megértettük egymást. - A nálunk nyitott kínai üzleteken keresztül, már kaptunk némi ízelítőt az ottani divatból. Te hogy láttad közvetlen közelről? - Általános és középiskolában, valamint a munkahelyeken kötelező az egyenruha. Egyébként az utca emberének az öltözködése nagyon változó. A férfiak az egyen öltönyükben, egyáltalán nem tetszettek, néha ápolatlannak is láttam őket. A nők igényesebbek, színesebben öltöznek, ott viszont az ízléssel vannak gondok, szinte minden ruhához felveszik a térd-, illetve bokazoknit. A legmegdöbbentőbb volt viszont a gyerekek öltözéke, télen a legmelegebb ruhába öltöztetik őket, ugyanakkor kb. 4 éves korig a nadrágjukon hátul van egy lyuk, s amikor szükségük van, bárhol is legyenek, akkor... Pizsamában egyébként úgy sétálnak az utcán, mint mi a szabadidő ruhában. - Visszatérve a gyerekekhez, a „gyorslövő" nadrág kicsit spártainak tűnik, egyébként mennyire gyerekszeretők? - Miután Kínában a népesség száma nagy gondot jelent, s a gyerekek száma után adózik a család, a gazdagok megengedhetik maguknak a két esetleg több gyereket is. Az átlag kínai családban egy gyerek van, s éppen ezért, illetve egyébként is, mivel gyerekszeretők, nagyon elkényeztetik a gyerekeket. - Mennyit tudnak rólunk, magyarokról? - Sokan semmit, páran viszont sokat. Tudták hol van az ország, hogy a főváros Budapest, hogy itt jó a bor. Ismerték, sőt tanítják az általános iskolákban Petőfi verseit, azok közül a legnépszerűbb a Szabadság szerelem. Ismerik Bartókot és Lisztet. - Csenge! Azt mondtad, újabban visszavágysz, s tenni is fogsz azért, hogy visszalátogathass. Mi volt az, ami megkapott ebben az országban? - Szép a táj, gyönyörűek a műemlékek, az előző korok építészeti remekei megérintik az embert, s bevallom én a nyelvüket is szeretem. Az emberekkel kevésbé vagyok „kibékülve", de hát más ország, s bármilyen érdekes, számunkra nagyon idegen és furcsa szokásokkal, kultúrával. - A diplomád már „érik", milyen terveid vannak utána? - Jövő tavasszal kapom meg a diplomámat, utána szeretnék az ELTE kínai-spanyol szakára jelentkezni, - koreaira még nem tudom - s akkor újabb pályázattal szeretnék visszatérni Kínába. Remélem szerencsém lesz, mert minden vágyam, hogy Pekingbe kerüljek, esetleg Sanghajba. Életminőségét megváltoztathatja! • Terveit, álmait megvalósíthatja! • Jól abar beresni és jól abar élni? • Kiváló terméket értébesíteni? • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST! • Pályakezdő, karrierre vágyó fiatalok! • Agilis, aktív és empatikus nyugdíjasok! • Világhírű cég értébesítési munkatársakat keres! • Kétszer egyhetes kereskedői képzés, oktatás ingyenes! • HOZZON EGY IÓ DÖNTÉST!* Jól abar keresni és jól abar élni? • Kiváló terméket értékesíteni? • A döntést sokáig ne halogassa! • Munkatársunkat e számon hívhatja: 74/511-910. 74/511-911. 06-30/9945-898 Hozzon egy jó döntést!