Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-29 / 34. szám

2002. SZEPTEMBER 22. , SZEKSZÁRDI VASárnAP M Vasárnapi vendég i<áy£ÜÁ2J MtDHfjl Vendégem a Gemenc presszóban, Szameth Piroska Frida, foglalkozását tekintve angol nyelv óraadó oktató, sokoldalúsága pedig a beszélgetésből derül ki. A legkülönfélébb iskolákba járt, ahol bizonyítványokat szerzett, s amelyek ha nem is szolgálnak most számára megélhetésül, mindenesetre az ott tanultakat, sosem lehet tudni, mikor és hol használhatja majd fel az életben. - Úgy tudom, s te is megerősítettél ebben, hogy azt szereted,-ha barátaid és ismerőseid mindkét utóneveden szólítanak, mégpedig úgy, hogy Pirifrida. Mesélj valamit a családodról, valamint az első olyan bizonyítványodról, amely már kmát is adott... Szekszárdi vagyok, egy nővérem van, akinek nagyon sokat köszönhetek. A II. Sz. Altalános Iskola után a Garay Gimnázium következett, ahol az idegenvezetői szakra jártam, s ebből is érettségiztem. Az általános iskolára visszatérnék egy kicsit, ugyanis a rajz iránti nagy vonzalmam ott kezdődött, s a képzőművészet iránti rajongásom volt az, ami arra indított, hogy az iparművészetire jelentkezzem. Abban az évben tizenegyszeres volt a túljelentkezés, mondanom sem kell, hogy nem sikerült. - Meddig keseregtél a kudarcon? - Elhelyezkedtem életem első munkahelyére a SOL TRAVEL-hez és azonnal beiratkoztam egy iskolába a KIT-nél, így szereztem meg az idegenforgalmi és szállodai szakember oklevelemet. - Pirifrida! Tanulni és dolgozni ^műszerre nem volt kicsit sok? Annál is inkább, mert a fenti iskolával párhuzamosan egy felsőfokú vendéglátó menedzser szakon diplomát is szereztem. - Ehhez képest a következő munkahelyednek semmi köze nem volt a fent megszerzett ismeretekhez... - Itt, Szekszárdon valóban nem tudtam elhelyezkedni, ezért a VIDEÓVILÁG kölcsönzőben dolgoztam 2 évig. Közben Budapesten a Pannónia Filmstúdióban animációs rajzot tanultam. - Mindezek után pedig gondoltál egy nagyot... - Az az igazság, hogy ez a vágy régóta élt bennem. Pontosabban 17 éves korom óta, amikor középiskolásként Ausztriában - nyári szabadság helyett - bébiszitterként dolgoztam két hónapot. Egy közvetítő irodán keresztül kerültem ki Angliába - s miután a gimiben németet és oroszt tanultam - fő célom a nyelvtanulás volt. - Hová kerültél, s melyek voltak az első benyomásaid? - Először egy pici faluba. A nyelvet persze nem nagyon ismertem kétszeresen hálás voltam a nővéremnek, aki mindig moziba cipelt ezért „ ismerős" volt az angol nyelv - és ott ragadtak rám angol szavak. Az iskola, ahol tanultam a nyelvet, az nagyon jó volt, kitűnő tanerővel, a család viszont, ahová kerültem, nagy melléfogás volt. Miután úgy éreztem, hogy nem bérmunkára mentem ki, Londonban kerestem egy munkaközvetítő irodát, ahol kaptam egy másik címet. A család London belvárosában lakott, egy sarokra, Tony Blair valamikori otthonától, a férj a BBC rádiónál dolgozott, a feleség a Readers Digestnél szerkesztőként. Aranyosak voltak, műveltek segítőkészek. Egy fiúk és egy lányuk volt, 8 és 13 évesek. A gyerekek jól neveltek, intelligensek és műveltek voltak. Ma is úgy érzem nagy szerencsém volt, hogy ehhez a családhoz kerültem. - Hogy teltek a napjaid, mi volt a konkrét elvárás feléd, s mennyire sikerült az eredeti célodat, a nyelvtanulást megvalósítanod? - A legfontosabb feladatom a gyerekekkel való foglalkozás volt. Nagyon jó viszonyt sikerült kialakítanom, s nemcsak velük, hanem barátaikkal, osztálytársaikkal is. Ebből következett, hogy azok szüleit is megismertem, s sokszor „kértek kölcsön" a családtól, ha ők csináltak programot. A keresetemet elköltöttem, nem sokat tettem félre, de nem is ez volt a célom. Elutaztam, ajándékokat vettem rajta, végül is szerencsésnek éreztem magam, ugyanis lehet, hogy egy másik családnál többet kerestem volna, viszont fontos volt számomra, hogy egy ilyen intelligens családnál tanulással, s értelmesen tölthettem el a kint lévő két esztendőt. - A gyerekeket hogy sikerült „meghódítanod"? - Már az első percben jó pontot szereztem azzal, hogy a Csillagok háborúja képével díszített sapkában láttak meg. Aztán a rajzzal, a sok kirándulással, a kitalált játékokkal. Miután a szülők sokat voltak távol, a gyerekek sok időt töltöttek velem, érzelmileg kötődtek hozzám. - Azt mondtad, sokat utaztál, sok mindent láttál. A legnagyobb élményekből párat felsorolnál? - Már a kiutazásomat követő első napokban volt egy megdöbbentő élményem. Diána hercegnő temetése. Nagyon hatott rám az az óriási tömeg, a néma csend, az emberek mérhetetlen szomorúsága. Nagy vágyam volt, hogy lássam a Lock Ness-i tavat. Hárman utaztunk oda, egy másik magyar lány és egy német. Aztán egy filmforgatáson egész „közel" kerültem a nők bálványához Hugh Grant-hez. Minden nagy élményemet őrzik a fotók, s velük könnyebb az emlékezés. Sokat jártam moziba, bemutatókra, így találkozhattam, láthattam azokat a sztárokat, aldket addig csak filmekről csodálhattam. - Az induláskor volt egy középfokú német nyelvvizsgád, s némi orosz nyelvtudásod, azonkívül? Kíváncsiság, s magad kipróbálásának a vágya? Mivel tértél haza? - Az első cél számomra a nyelvtanulás volt, s valóban az is, hogy mire vagyok képes egyedül. Úgy éreztem, levegőváltozásra van szükségem, gondolkodási időre, hogy eldöntsem, mit is szeretnék a továbbiakban az életemben. Letettem Londonban a CAE felsőfokú angol nyelvvizsgát, ez volt a legfontosabb. Ragyogó tanároktól tanulhattam meg a nyelvet, egy nagyon jó közösségben, akikkel nemcsak az iskolában, hanem azon kívül is sokat voltam együtt, sok barátot szereztem közülük. Amióta hazajöttem mindent másként látok. Megismerkedtem egy más kultúrával, emberi kapcsolatokat teremtettem, beleláttam egy másik ország életébe. A velem hasonló célért kint dolgozó és tanuló fiatalokkal olyan szoros, baráti kapcsolatba kerültem, amely barátságok a mai napig tartanak, hiszen nemcsak a cél volt közös, de a sorsunk is. - Pirifrida! Ha három dolgot kellene megnevezned, ami miatt nem szeretnél ott élni, mi lenne az? - Az egyik, amit olyan sokszor hallottunk, az angol hidegvér, amit én úgy fordítanék le, hogy az angolok eléggé befelé fordulók. Kevés az érzelmi kötődés, még családon belül is. A nők általában nem dolgoznak, ennek ellenére mással neveltetik gyermekeiket. Sem a házastárs, sem a gyermekek felé semmi olyan érzelmi megnyilvánulást nem vettem észre - pedig több család életébe beleláttam - ami nálunk természetes. A másik, hogy állandó honvágyam lenne, a két év alatti karácsonyi ünnepekre is hazajöttem. A harmadik, ami nagyon nem tetszett, az állandó szél. Természetesen vendégségbe, turistaként bármikor nagyon szívesen mennék, illetve a nyáron voltam is. Egy kinti magyar barátnőm férjhez ment és meghívott az esküvőjére. - Jelenleg mit csinálsz? A levegőváltozás meghozta-e a döntést, hogyan tovább az életedben? - Félig-meddig. Az egri főiskola művelődésszervező szakán III. éves vagyok. Amikor hazajöttem megkeresett több barátom, hogy őket vagy a gyermekeiket tanítsam angolra. Ez jól jött, mert tanítás közben még jobban elmélyül az angol nyelvtudásom. A Grammaticus nyelviskolában angol nyelvórákat adok. - Ez gondolom az egyik fele, s a másik? - Az igazi vágyam és célom, hogy valamelyik művészeti ág segítségével bekerülni a filmiparba. Ami nagyon érdekel, az a rajzfilmrendezés. Fotó: Nagy Ágnes A VILÁGHÍRŰ ZEPTER CEG ÓRIÁSI NYEREMÉNYJÁTÉK AKCIÓT HIRDET, AMELYNEK FŐDÍJA: EGY FIAT STILO AUTÓ. Hozzon egy jó döntést és keresse fel a ZEPTER Tolna Megyei feépviseletét személyesen vagy telefonon, illetve levélben. 7100 Szekszárd. Augusz I. utca 9-11., Szakszervezeti Székház, telefon: 74/528-578. Hozzon egy jó döntést!