Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-08 / 31. szám

SZEKSZÁRDI 2002. SZEPTEMBER 8. 'VASÁRKAP SZEKSZÁRDI 7 .Összkéz - összkép - összhang' Az ÖSSZKÉZ EGYESÜLET tagjainak alkotói és szervezőinek önvallomás

a Beszélgetés Leposa Dezsővel a múltról és jövőről A kerek asztal körül négy ifjú hölgy képez koszorút: Farkas Linda, Biliig Kriszta, Halász Tímea, Hajdú Kinga (képünkön), ök azok, akiknek a fejében a szervezés szálai most éppen összefutnak - ezt megengedik - mondják, „mert azért szerveznek a többiek is". Ők négyen szólnak most a többiek, a közösség nevében is. - Az egyesület „apukája": Leposa Dezső. Az első két szimpozion az ő munkájuk volt Sudár Judittal. Városi szinten ezek elismertek, nívósak voltak. Aztán mi, Dezső „gyermekei" folytattuk ezt a munkát, és megterveztünk egy harmadik szimpoziont, amit Lakomának neveztünk el, s ezzel a „gyermekek" (az új nemzedék) először csinálnak valamit, és sokak támogatásával megkaptuk a lehetőséget, hogy kipróbálhassuk magunkat. Mi vagyunk az a generáció, akik még látják a múlt értékeit, s látjuk az utánunk jövőket is, a még fiatalabbakat, hát a kettő között akarunk egy hidat, ami a tudást továbbadja, hogy az utánunk jövők is ugyanígy felfoghassák. - Mert úgy látjuk, hogy a fogyasztói társadalomban felnövő fiatalok, akik utánunk jönnek, nagy veszélynek vannak kitéve, és nekünk most kell magunkat megépíteni, megerősíteni, megcsinálni a dolgainkat - magunk miatt is, de nemcsak, hanem már az utánunk jövők érdekében is. - Ehhez kérjük a támogatást az idősebbektől, ahhoz, hogy megerősödjünk annyira és legyünk közel olyan szinten, mint az idősebbek, akkor már tudunk mi is segíteni az utánunk jövőknek, akiket nagy veszélyben látunk: próbálják elárasztani őket szeméttel... Mi szeretnénk azt a kultúrát megtanulni és átadni, amit kapunk Dezsőtől, tőletek, az „Idősebbektől". Ez az végül is, ami motiválja a LAKOMA programját. - Igazából csak a példaértéket értéknek megtartani és azt átadni - kommunikációs csatornának használhatja bárki, felfogva azt, hogy e csatorna közvetíti a jó tapasztalatot és a példát. Ezt kell értékként megőrizni a magunkét hozzáadni és azzal továbbadni. Sok családon belül sajnos nem tudnak jó példát mutatni, mert „nem érnek rá": napi 8-10 órában dolgoznak... - Nem arról van szó inkább, hogy a szülőnemzedék bizonyos rétegei, csoportjai, egyéniségei vonzanak benneteket? - De igen, éppen ezt akartuk mondani. Mert mi a saját generációnkban sajnos szintén csak egy réteg vagyunk, de az utánunk jövő generációban nincsen már réteg sem, mert a nyájelmélet iszonyú erősen működik, iszonyúan töröl és porol, szóval ott már mintha nem lenne réteg, mert nem születik eleve a gyerek úgy, hogy egy réteghez tartozhasson: tömeghez inkább, aminek sorsa a tömeghipnózis... Mindenki ugyanazt értékeli, tartja értéknek, mégis azt látjuk, hogy nekünk egyéniségekként kiforrni-kiteljesedni baromi nehéz ebben a világban - ez az egyik, ami motivál minket. Csináljunk valamit - saját érdekünkben -, de ha nekünk most ilyen nehéz kiteljesedni, akkor mire számítson a 1516 éves, aki úgy nőtt föl, hogy berakták a tv elé - valószínűleg lehetősége sem nyílik arra, hogy egy alkotó réteghez tartozzon, esetleg egyéniséggé kiforrjon és később egy ugyanilyen csoportban vigye tovább a stafétát. Ez volna a dolga végül is az egyénnek, a csoportnak és az egyesületnek, hogy felfedezze azokat a csatornákat, amik még megvannak a világban. - Dezső, a LAKOMA fő szervezői egyesületük „apukájának" neveztek téged. Engedd meg, hogy megkérjelek: foglald össze, mennyiben jelentett újat és mennyiben folytatást az idei LAKOMA az általad korábban szervezett SZIMPÓZIUMOKhoz képest? - A '90-es években ART CONTACT-HOLLÓ NAPOK címmel kortárs művészeti fesztiválokat rendeztünk, az is csapatmunka volt: ifj. Sárvári János szervezte a színházi részt, aminek köszönhetően olyan színházak jelenhettek meg végre Szekszárdon, mint az ARTUS és Méhes Csabáék. Nemzetközi programokkal is színesült, egy-egy előadót Amerikából, Hollandiából is meghívtak, akik kurzust tartottak, és ebből közös előadások is lettek. Ez a programnak nagyon erős része volt. Nagyon finom kis kiállításokat is sikerült rendezni, volt, mikor hármat-négyet is egyszerre. Rendkívül színes volt a zenei program: az ifj. Szabadi Mihály hozta a népzenét: Berecz András, Kolompos - „EGYSZÓLAM" volt a felállás neve - az ország népzenészeinek java volt itt. Hiánypótló jellegű volt ez: addig nemigen volt ilyen a városban. Erősre sikerült a jazz és az igényes rockprogram is... Szentpétervárról a NOM Zenekar, aztán BARBARO Pestről, Cseh Tamás és Komjáthy Tamás szervezték ezeket, Kemp Zsuzsa a kiállításokat. Pintér Valit meg kell említenem, aki akkoriban a ZUG mindenese volt - a programok szervezésében és lebonyolításában is nagyon sokat segített. Nagyjából ezzel a csapattal csináltunk három ilyen találkozót: tehát az akkori ART CONTACT EGYESÜLET és az akkori HOLLÓ KLUB fogott össze a megvalósításra - két évenként, a '90-es évek elején, közepén. - Hadd kérdezzem meg, hogy városunk észrevette-e a nyitó napot? - Megtelt a Művészetek Háza! A délutáni beszélgetés alatt s a ház munkatársai szerint egy ilyen kerekasztal-beszélgetésen még soha nem voltak ilyen sokan. Korábban ennyi vendégünk nem volt. Most nagyon sokan voltak Budapestről, Pécsről, Békéscsabáról - kedves emberek, akikkel jókat lehetett beszélgetni a finom programok között. Egy kicsit talán kevesebben voltak szekszárdiak. Ez talán amiatt volt, hogy ez az idei LAKOMA inkább műhelytalálkozó volt, a föllépők, szervezők és a baráti körük jött össze, aminek nagyon nagy jövője van és nagyon jó, hogy volt egy ilyen jellegű rendezvény. Leszögezném, hogy én nagyszerűen éreztem magam: egyrészt mert nagyon jók voltak a programok. Másrészt - s amit most mondok, csak az tudja átérezni igazán, aki már szervezett ilyet -, hogy amíg zajlik a rendezvény, addig mindenkinek felelőssége van, s emiatt lehet, hogy a szervezők 1 nem tudják igazán felhőtlenül érezni magukat... Örülök, hogy ez a kedves, igazán tehetséges fiatal gárda összehozta a LAKOMÁt. Látszik, hogy van erre igény. De hogy miért is örülök ennyire annak, hogy ilyen szépen összeállt ez a csapat és a LAKOMA? S hogy mennyiben is adtam át a stafétabotot? Részben igen, részben nem. Tehát: a SZIMPÓZIUMOKnak biztosan lesz folytatása. Kiss Albert nevét szeretném hangsúlyosan kiemelni. Nagyon sokat tett azért, hogy a rendezvény sikerüljön, sok időt, energiát fordít arra, hogy céljaik megvalósulhassanak. Volt néhány program amit szubjektíven kiemelnék, amik nekem nagyon tetszettek: jó volt, hogy a Vén Miki szervezésében egy teljes prímás-brácsa-bőgős magyar népzenei társaság összejött. A szintén nagyon finom rock- és jazzrockprogramok között nagyon üdítően hatott. Kiemelném még, ami a zárónapon éjfélkor történt, amire nem is készültek: Linda és Reni egy gyönyörű tűzforgatásos bemutatót tartott, bűvészkedtek a tűzzel abban a gyönyörű környezetben a Vadászháznál, amit a város biztosított, nagyon szép volt ez a tűzünnep! Először kongadobbal indult a kíséret, aztán beszállt a három népzenész, aztán két szaxofonos is... gyönyörű improvizációk voltak. Zenei csúcspont született és a zene mindig is sajátja volt ezeknek a rendezvényeknek... Mert lehet, hogy meghirdetett 10-15 programból 1-2 elmarad, de mindig jön helyettük három olyan, ami kárpótolva gazdagítja az összképet. Hadd emeljem még ki a sötétvölgyi első nap eseményei közül Németh Judit gyönyörű és odaillő versválogatását és előadását, ami ott és akkor abban a környezetben nagyon „ült". Nagyon örültem Hosy ismert és új verseinek, nagyon szépen hangzottak el, jó visszhangot keltettek, jó volt, hogy ő maga olvasta föl. Összegezve a dolgokat: bizakodó vagyok a jövőt illetően és örülök, hogy minél többen vagyunk, akik csinálják. Megőrizni és megújítani - talán mondtam is a megnyitón - ez két kulcsszó, úgy érzem s itt most mindkettő életre kelt az 1. SZEKSZÁRDI LAKOMA négy napjában. Nagyon fontos, és szerencsére már egyre többen beszélnek arról, hogy legyen meg újra a városnak a megtartó ereje, hogy a fiatalok visszajöjjenek, ha befejezték tanulmányaikat. Éppen ehhez kell ilyen programokat kínálnunk nekik - s ebből a szempontból úgy érzem, hiánypótlóak voltak a mostani és a korábbi rendezvények is, úgyhogy még egyszer megköszönve minden támogatást: úgy érzem, hogy nem lenne fölösleges erre akár többet is áldozni, pontosan a „megtartás" érdekében... Samu Attila t