Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-01 / 30. szám

SZEKSZÁRDI 2002. SZEPTEMBER 459. VASÁRNAP 3 Egy nevezetes szekszárdi nap XLVII. Nem tudom, akad-e olyan város, főképp megyeszékhely, amely megfeledkezett első irodalmár szülöttéről, s róla legalább egy utcát el ne nevezett volna. Nálunk van ilyen csoda, hiszen a tévhittel ellentétben nem Garay János volt az első olyan alkotónk, aki halhatatlanná tette nevét, miközben újabb szállal kötött bennünket a művelt Nyugathoz. A XVIII. század derekának magyar irodalma alig mutat föl valami olyat, ami haladását, útkeresését jelzi: 1772 előtt a megfáradt barokk nagy művekre már nem képes, a felvilágosodás pedig még nem indíttatta útnak Bessenyeit és társait. ^Hán ezért is olyan jelentős, ha ^gy példa mégis kivételül kínálkozik, Gerő György jezsuitáé. Szinnyey József Magyar írók élete és munkái című könyve szerint az alkotó Szekszárdon született 1732. augusztus 12-én, harmincévesen lépett a Jézus-társaságba, azaz a jezsuita rendbe, 1765-ben szentelték misés pappá. Sorsa a Kárpátok lábaihoz vitte, Ungvárott tanította a gimnáziumban a humán tudományokat, de „sorvasztó láz 1768. augusztus 28-án halálát okozta". A szerény és rövid életnek azonban volt egy olyan terméke, amely mind a kortársak, mind az utókor figyelmét és tiszteletét meghozta az ifjú paptanár számára, s ez égy kétkötetes latin regény magyar fordításának elvégzése. Talán nem véletlen, hogy a fordító és a főhős is Szekszárdhoz kapcsolódik, de erről bizonyosat nem mondhatunk. A főhős Bouilloni Gottfried alsólotaringiai herceg, aki a pápa utasítására 1096. augusztus 15-én indult seregével az első keresztes hadjáratba, s a mintegy 40000 főnyi had októberben békésen átvonult hazánkon, útba ejtve a pihenőül szolgáló szekszárdi apátságot is. Egy luxemburgi jezsuita, Guillaume de Waha-Baillonville nemcsak erről, hanem főhőse egész életéről írta 1673-ban megjelent regényét. A mű nálunk is igen népszerű lett, 1746-ban és 1749ben is kiadták latinul, de a szélesebb olvasóközönség épp ezért még nem élvezhette. Gerő György tudósi alapossággal és kegyes szándékkal lefordította, és Haller Sámuelnek ajánlva meg is jelentette, mondván, így „előáll bajnoki erővel, új fényben, új időben az új Keresztény Herkules, mennél vitéz téteményekkel méltóságosb, annál nyelvünken kívánatosb". Mindez a „nagy vitéznek és nagy magyarnak" nevezett Hallernek is kedves. PERFEKT Gazdasági Tanácsadó Oktató és Kiadó Rt. tanfolyami ajánlata 2002/2003-as tanévre A fenti képzéseket megfelelő létszám esetén Szekszárdon kívül Tamásiban • Pénzügyi és számviteli szakellenőr (mérlegképes könyvelő, adótanácsadó és pénzügyi tanácsadó végzettséggel rendelkezőknek) • Ingatlanközvetítő • Társasházkezelő ' is indítjuk. • Pénzügyi-számviteli ügyintéző • Mérlegképes könyvelő (új teltételek szerint) • Társadalombiztosítási ügyintéző • Társadalombiztosítási szakelőadó • Személyügyi ügyintéző • Személyügyi gazdálkodó ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK A KAPCSOLT KÉPZÉSEK SZERVEZÉSE. Intenzív formában egymásra építve szervezzük: • TB-ügyintéző (középfokú) + TB-szakelőadó (emeltszintű) • Személyügyi ügyintéző (középfokú) + Személyügyi gazdálkodó (emeltszintű) • Vállalkozási ügyintéző (középszintű) + Mérlegképes könyvelő (emeltszintű) a i/f*tr\l Amennyiben Ön bármely emeltszintű képzésünkhöz szükséges UJ | középfokú képesítést a Perlekt Rt.-nél szerezte, a jelenleg választott képzés dijából 10% kedvezményt adunk! Munkanélküliek a helyileg illetékes munkaügyi kirendeltségein központi támogatást igényelhetnek. További információk: PERFEKT Rt. Tolna Megyei Igazgatósága perfekt 710

0 Szekszárd, Széchenyi u. 54-58. Telefon/fax: 74/410-185, 0630/474-34-06 • E-mail: perf17@mail.matav.hu A kiadás költségeit fedező megajánlott mellett Gerő szól kora keresztény magyar főrendjeihez is, nekik mint a török elleni küzdelem (aktuális) hősét mutatja be Gottfriedet: „Most ismét visszatérni és fegyverben láttatni nem inkább más segétségekkel akar, mint tietekkel, valakik nevezeteket az ő követői közé számláltatni akarjátok. A Ditsőséges bajnok már mintegy negyedszer világra jővén, Bennetek láttatik magának hadat vezérelni, ha a hívót hallani, az Elöljárót követni fogjátok. Ő Titeket az Anyaszentegyházhoz, együtt a Hazához való szeretetre hol vitéz, hol buzgó szívvel indít." Ezért „erősségének ne tsak tsudálói, hanem követői, és ditsőségének örökösi is mennél többen legyenek". Ebben kíván segíteni ez a könyv, „mint örökös vagy példa, vagy tsuda erő tétetvén, buzgóságtokat indítani, fáradságtokat könnyebbíteni láttassék". A nemes szándék tudósi alapossággal párosul, mert Gerő György nem szolgai módon fordított. Intés a Kegyes Olvasóhoz című bevezetőjében megismétli a Tinódi Sebestyén Krónikájában hangoztatott elvet: „Én a vitéz hartzokat azon írók után, kik azokon jelen voltak, igazán írtam, sem azokat nem költvén, amiket ők nem írtak, sem azokat ki nem hagyván, amiket írtak." Változtatott a szerkezeten is. „A Deák író a külömbféle dolgokat összve keverve hét könyvekben (fejezetekben), én elválasztva tizennyoltzban írtam, az Olvasónak bővebb értelmére is, pihenésre is. A szólást is a Deákhoz (latinhoz), melly kiváltképpen tetszetes, amint közelebb, úgy nyelvünk tulajdonán ejteni igyekeztem..." Szinte megható tíz emberöltő távolából a fordító üzenete: „Éllyen a Kegyes Olvasó, és olly Haza szerető szívvel vegye fel azoknak, amiket írtam, Olvasását, aminemű szívvel vettem azoknak, miket olvas, leírását." Nem' véletlen, hogy a korszak egyik legértőbb kutatója, TurócziTrostler József így dicséri: „Akad példa, hogy ráfeledkezik az élő, beszélt, rögzített nyelvre. Ilyenkor frissen, közvetlenül hat. Mintha nem is választana el bennünket másfélszáz év az időpontjától..., az érett barokk történetszemléletének, érzületi, gondolati tartalmának leggazdagabb magyar kifejezése..., emberközelbe hozza az elbeszélés csodáit, rajtaütéseit, várostromait, borzalmait, szinte látni és hallani őket..., ott van a helye a magyar regény előcsarnokában". Dr. Töttős Gábor ^ ÓDON DERŰ 147. Mór megtette kötelességét Nem véletlen, hogy Babits Mihály Halálfiai című regényében szelíd gúnnyal Tudós Cyrillnek nevezi Szekszárd egykori plébánosát, Wosinsky Mórt. A kiváló régész, múzeumigazgató a keleti népek és nyelvek nagy ismerője is volt, ennek aztán többször hasznát vette. A Tolnamegyei Közlöny 1897. augusztus 8-án arra emlékeztetett, hogy átlagosan kétévenként Szekszárdon is megtehette ezt... Két évvel előbb egy, ekkor két csaló örmény álpapot leplezett le. Nem csoda, hogy „ez az eset általános szenzációt keltett", mert az álpapok, „kik már három év óta járják Európa különböző országait, hamis okmányokkal ezreket gyűjtöttek öszsze, állítólag örnjény templomokra és iskolákra". Ebből az derül ki, hogy amerre jártak, senki nem tudott örményül, de az ottani viszonyokról sem. Szekszárdra két szakállas, örmény papnak álcázott férfiú érkezett, akik - miután az alispántól gyűjtési engedélyt kértek két városi őrt maguk mellé véve, meg is kezdték buzgó munkálkodásukat. Vesztükre az egyikük betévedt a plébániára. Éliás testvér aligha gondolta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia eldugott nagyközségi rangú megyeszékhelyén emberére akad. Pedig így történt. „Wosinsky Mór esperes-plébános fogadta, aki az előmutatott gyűjtőkönyvbe fűzött okmányokat átvizsgálva csakhamar tisztában volt vele, hogy közönséges csalóval van dolga. A könyvben ugyanis az örmény érsek levele volt, melyben mindenkit felhív arra, hogy miután a kurdok az örményeket üldözték, köztük hét papot is legyilkoltak, templomaikat, iskoláikat is lerombolták, adjanak könyöradományokat az üldözött örményeknek." A francia, német és orosz nyelvű iraton azonban hamis volt a pecsét. Wosinsky nemcsak ezt tudta, hanem saját képei segítségével azt is leleplezte, hogy az álpapok a Közel-Kelet közelében sem jártak, noha előbb ezt állították. Éliás „többek közt azt mondotta, hogy Betlehem félórányira van Jeruzsálemhez, holott hét órányira fekszik". Nyelvi problémák is adódtak. Wosinsky átkísérte Éliást az alispánhoz, ahol motozás után hamis pecsét és okmánypapír is előkerült, akárcsak Georgius, Éliás társa. Mór ismét megtette kötelessé. gét... Lanius Excubitor