Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-07-14 / 26. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JULIUS 14. vasárnap M Egy nevezetes szekszárdi nap XLVI. IJi IIMIMIly ilWllliliriMWaiMWWMIIMMM Alighanem sokat próbált helytörténészeket is meg lehetne nyaggatni azzal a kérdéssel: Mikor játszott vezető szerepet megyénk a magyar ipar történetében? A válasz vagy az lenne, hogy soha, vagy a nem tudom. Pedig - bármilyen hihetetlen - volt ilyen pillanat. Megyei ipartörténetünk dicsőséges furcsaságai közé tartozik, hogy a fővárost is megelőzve, 1732-ben K

dött már itt posztómanufakmégpedig Hőgyészen. Micsoda érv lehetett volna ez a reformkor Szekszárdon összegyűlt helyi nemeseinek 110 év múlva, amikor s^Bos törekvésükkel éppen a honi ipar gyámolításán fáradoztak?! Igaz, .enélkül is volt mivel dicsekedniük abban az évben, mert az országban az elsők között itt mutatták be a gőzekét, s a Tolnai Szeder-Selyem-Egylet május 8-án Szekszárdon tartott közgyűlésén Bezerédj István választmányi elnök egy évi eredményes munkáról számolhatott be. Bezerédj alig egy hónap múlva nemcsak a helyi bizalmat élvezte, hiszen az Országos Iparegyesület első közgyűlésén, június 4-én ideiglenesen elnökké is választották, s helyét annak a Batthyánynak adta át, aki négy év múlva hazánk első felelős kormányának miniszterelnöke lett. Ez a nev^ftes gyűlés mondta ki az első m^yar iparműkiállítás megszervezésének határozatát is. Kossuth ez idő tájt a Pesti Hírlapban egyremásra írta cikkeit, amelyekben a hazai ipar megteremtésére, pártolására, majd vámvédelmére sarkall. Tolna megyei elődeink ez utóbbi megvalósulásában nemigen bíztak - az idő őket igazolta -, ezért június 17-ére egy előzetes megbeszélést, majd július 4-ére alakuló közgyűlést hívtak egybe Szekszárdra, ahol kimondották a Tolnai VédEgylet, vagy más néven a Honi Gyapjú Szövetet Viselő Egyesület létrejöttét. Ennek első két pontja így szólt: „1. Czélja a honi munkásság, ipar és szorgalomnak, belföldi posztó gyárak felsegélése általi tetleges előmozdítása, és e végből a védvámok nélkülözésével származó kereskedési hijány, s hátramaradás pótolása. 2. Tagja lehet minden aláíró, s ezáltal magát a társaságnak írott, változhatlan szabályaira kötelező." A látszólag egyszerű kijelentések mögött világos gazdasági okfejtésként állt a program, amely önzetlen cselekvésre késztette elődeinket. Ma is elgondolkodtató: „szégyen és kárteljes körülmény"-nek érzi, hogy „a MaMagyaros viselet (Jankó János rajza) gyarországban termesztett gyapjú legnagyobb mennyiségére, sokszor igen olcsó pénzen lezsarolt a juhászgazdáktul, külföldre vándorol, ott posztó, s más szövetekké alakul, s mi ismét kénszerülve vagyunk belföldi konkurenciát nélkülözők azt megvásárlani". A program nemcsak a posztógyárak létesítését, s védvámok megvalósítását sürgette, mint amelyekkel „a belipart virágzásra emelni" lehet, hanem ennél sokkal többet is sejtetett. Kossuth ekkoriban írta le - List osztrák közgazdász művén okulva -, hogy a nemzet ipar nélkül félkarú óriás, megyénk fiai feltűnően nyíltan szóltak az ipar és a nemzeti önállóság kapcsolatáról is. „Északamaerikai szabad statusok állanak élő példakint előttünk. Nékik az angol fukar kormányzása idejében alig volt gyáruk, kényszerítve valának zsarnoki elzárás s monopolizált kereskedői rendszer által csupán angol gyártmányokat vásárolni s használni. Fellelkesült azonban nyomorjában a nép, tengerbe hányá, vagy szétrombolá s kitiltá a külföldi készítményeket, s bár elején darócban járt, csak nagy hamar vetélkedője lőn hajdani zsarnokának." Majd Franklin példázatos szavait idézik. Szinte költői hevületű látomásként képzelték a jövőt: „Eme tartalomdús szavak találjanak visszhangra, és mintegy lábtoppanásra varázslólag támadjanak gyárok. Felbuzdulva s átihletve az általok ébresztett érzetek által siettek többen egy olyan egyesület létrehozását eszközleni, melynek tagjai magukat egyedül honi gyárakban készült gyapjúszövetek viselésére kötelezik. Minek bár lassú, de a tagok szaporodtával mindinkább biztosabban bekövetkezendő és honunk jövőjére nézve ledüdvösb eredménye lészen." Részben így lett, részben nem. Sikerült néhány napon belül kinyomtatni a programot és az alapszabályokat, a nagyobb helységekben a megbízottak szorgalmasan gyűjtögették a tagokat. (Szekszárdon Krenmüller - Tormay - Károly megyei főorvos és Babits Mihály anyai dédapja, Rácz József voltak a megbízottak: ők a szederegylet tagjai is.) Az országban több helyütt alakultak védegyletek, amelyek bátorították gazdaságilag és politikailag a reformkorból a forradalomba igyekvő hazafiakat. S mindez akkoriban vezető szerepet adott megyénknek és székhelyének. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 146. Hőbeli hírcsokor Ha a Tisztelt Olvasó a szívére teszi a kezét, bizonyosan érezni fogja a jól bevált szerkezet dobogásán kívül azt is, hogy ő is legszívesebben elhúzódna ilyenkor valami csendes, hűvös helyre, ahol aztán békén ülhetné meg Szent Heverdel hőgutás napjait. Régen sem volt másként: aki ezt nem tette vagy tehette, ugyancsak gondoskodott a helyi lapok ki színes anyagának szaporításáról. Most ebből közlünk szerény válogatást. A központi járás főszolgabírója 1882. július 8-án egy 70 tagból álló teknővájó cigánycsapatot kísértetett be, s meglepetve tapasztalta, hogy születési helyüket kérdezve valamennyien erdőket, határfákat, dűlőutakat, faluszélét mondtak. A bekísérésnek persze nem statisztikakészítés volt az oka, hanem az, hogy előzőleg a csapat mellett hajtatott el hintaján az alispán, de a teknővájók kutyái az árokba hajszolták a lovakat, s a méltóságos úr akaratán kívül közelebbi érintkezésbe jött az áldott anyafölddel... Ezt a korabeli vizsgálat szerint bátran lemoshatta volna a Csörge-tó vízével, amelynek fehérítő hatását éppen akkor mutatták ki. Huszonöt év múlva, július 11én éjszaka a sétakertben Boga Bálint csíktormási cipész ruhátlanul füvet szedett, amit virágként kínált a járókelőknek. Ehhez nem kell kommentár, ha csak az nem, hogy mostanában nemigen találna füvet a sétakertben... Újabb tíz év múlva, 1917-ben gróf Batthyány Tivadar, Szekszárd képviselője, frissen kinevezett miniszter Zsófia főhercegnőn érkezett megyénk székhelyére. Mielőtt bárki rosszra gondolna, eláruljuk, hogy így hívták a Magyar Folyamhajózási Társaság által rendelkezésre bocsátott hajót. Batthyány nem volt fukar ember: elődeihez hasonlóan megígérte, hogy a Siót egészen a vasúti állomásig fogja bevezettetni. Talán ez a fényes ígéret már hozzátartozott választási korteshadjáratához, amelyre éppen miniszteri kinevezése miatt került sor. A honatya úgy vélte, nem tisztességes, ha választóit nem kérdezi meg újra bizalmukról. Az pedig töretlen volt: két nap múlva 24 választópolgár részvételével (nem tévedés, öszszesen ennyivel!) újraválasztották. Nem is kellett újraszámolni... Lanius Excubitor y