Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-23 / 24. szám

SZEKSZÁRD! 2002. JUNIUS 23. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XLIV. Bárkit könnyen zavarba lehetne hozni azzal a kérdéssel: Hány drámai költemény jelent meg Szekszárdon? Valószínű válasz vagy a nem tudom, vagy az egy sem. Pedig ez utóbbi nem igaz, hiszen 1922-ben a Molnár-féle Nyomdai Műintézet Rt. egy 128 oldalas ilyen művet adott ki. Ha túlzás is lenne Madách halhatatlan művével egy sorba állítanunk, műfajában, jeleneteinek céljában mégis hasonlít a nagy elődhöz. A címoldalon ezt olvassuk: „Egység nagyon szomorú, t

izben szatirikus, prózával vees drámai költemény egy szelíd előjáték- és tizenöt képben (De ne tessék félni, mégsem nagyon hosszú és nem mindig unalmas)". Akit még ez sem bátorít fel, annak ott a titokzatos szerző, mégpedig így: „Irta VALAKI, akinek ősei nem Keletről, lóháton és fegyveresen, Árpáddal jöttek az országba, hanem Nyugatról, valami kulturáramlat hulláma sodorta őket ide": Ennyiből persze aligha akadna széles Szekszárdon, aki meg tudná mondani, ki is az a VALAKI, s e sorok írója bevallja, hogy ő sem tartozna közéjük. Szerencsé, re azonban az amúgy is könyvritkaságnak számító elnyűtt kötetet közel húsz éve kapta Debulay Antaltól, aki előbb ceruzával, majd gondosan tintával megírta a név ^jiegfejtését: „dr. Kramolin Gyula ^Pblna vármegyei tisztifőorvos 1925-1935 körül", ami elég meglepő ahhoz, hogy figyelmünket fölkeltse. Dr. Kramolin Gyula önérzete nem volt alaptalan: szűkebb körében kevés ismertebb és tiszteltebb ember akadt nála. Ezt részben családjának köszönhette. Atyja már 1848 előtt ügyvéd, a forradalom idején a völgységi járás főszolgabírója, majd a szekszárdi polgárok jogi képviselője a szőlődézsmaváltság és a legelő-elkülönítés pereiben: neki köszönhető, hogy a megyeszékhelyen még a legszegényebb zsellér is földhöz jutott. Ő adta el híres kertjét az Auguszárvaház céljaira, s végül 1902-ben fejezte be tartalmas életét. Felesége, Albanich Emilia Szekszárd egy legtehetősebb kereskedőcsaládjának sarja. Maga Kramolin Gyula a város tisztifőorvosa, a börtön orvosa, atyja után a Szegzárdi Takarékpénztár főrészvényese, a Molnár Rt. felügyelő bizottságának tagja. Még az első világháború előtt - mondvacsinált üggyel - elbocsátották a város szolgálatából, de a megyénél folytatta, s 1914ben az ő vezetésével kezdte meg működését az 50 ágyas vöröskeresztes kórház. Debulay Antal hajdanán, de már csak hallomásból, szónoki képességeiről is legendákat mesélt: ha alkalom volt rá, félórás-órás klasszikus beszédeket tartott, annak rendje-módja szerint latin, német és francia idézetekkel - s persze papír nélkül... A helyi sajtóban is többször írt, fontos tanulmánya maradt ránk az alkoholról is. Ilyen előzmények után talán Történelmi parabola (Zichy Mihály metszete) szerénynek tűnhetnek szavai, melyeket műve utószavában Az olvasóhoz intézett: Kérem az olvasót, ne mérje e művet dramaturgiai mértékkel! Szerző tisztában van fogyatékosságaival úgy szerkezet-, mint színszerűség szempontjából. A drámai keretet csak azért választotta, hogy gondolatait szemléltetőbbé tegye, de szerényen beéri azzal, ha elolvassák..." Rövid előjátéka „csak bizonyos hangulatot akar teremteni a nyugodt, szemlélődő gondolkodásra, mellyel a művet fogadva látni óhajtaná s mintegy programját adja a mű lényegének - a nemzeti beolvadás és egység nemzeti öszszeforrás gondolatának - amelyet mindvégig szolgálni kíván s melynek természetességét és szükségességét részben költői - részben szatirikus s itt-ott az elkeseredett kitörés eszközeivel bizonyítani igyekszik". Érdemes a szerző leírásában a cselekmény lényegébe is bepillantanunk. „Az első kép beállítja a magyarságot az európai történelembe s a másodikban kezdődik a rövid és egyszerű cselekmény: Hunt, a magyarrá vált német lovag meginog hitében, hogy az utódait (s egyáltalában az idegen származású honpolgárokat) igazán magyarnak fogják-e tekinteni? Bizonyosságot, megnyugvást keresve, a felvilágosítást két irányból kapja meg: az Ahriman-Táltos által rábocsátott álom képeiből (III-XIV. kép), melyek azonban mind ördögi rosszakarattal csak pessimistikus csüggedés és elkeseredés ébresztésére alkalmasak, aztán pedig (álmából felébredve) magától az Úrtól, aki ... talpra állítja optimista hitét". Nem nehéz fölfedeznünk Madách ihletését, de ne ítéljünk korán, mert az utolsó rész 1922 tavaszi eseményei figyelemreméltó egykori politikai kérdéseket is feszegetnek - sajátosan a szekszárdi értelmiségi szemszögéből. Dr. Töttős Gábor ^ ÓDON DERŰ 144. ^ Kramolini intelmek Rég megboldogult dr. Kramolin Gyula városi tisztifőorvos korában honosította meg azt a szellemet, amelyet aztán utóda, dr. Kelemen József is követett: a szegény betegtől csak ritkán kért pénzt, de ha sürgősen gyógyszerre szorult az ágrólszakadt, még adott is neki. Gyógymódjáról még Bodnár István is megemlékezett Mesemondás című gyűjteményében. Jól ismerte a borivó szekszárdiakat, akik hittek kedvelt nedűjük gyógyító erejében, a vizet viszont semmire nem becsülték. Előfordult ezért, hogy zúzódásokra borogatásul vörösboros kötést rendelt a jó doktor. Amikor aztán egy újdonsült kolléga szóvá tette neki, hogy erről a szakirodalomban sehol nem olvasott, nem cáfolta meg az észrevételt. Azt viszont kifejtette, hogy a szekszárdiaknak mégis ezt rendeli, mert ők a borban hisznek, noha ez esetben a nemes nedűből éppen a benne lévő víz hat... Egység című drámai költeményében mesélte el azt a helyi hagyományt, amely szerint az itteni lelkes forradalmárok eltettek az első (és sokáig utolsó) szabad termésből, a '48 ősziből egy kis hordóra valót, emlékezéskor elővették, ittak a nagy időkre, a hazafiakra, majd feltöltötték a legfinomabb borral. A műben szereplő Deák Ferenc erre azt hozza fel, hogy miként lehetséges ez, hiszen a nevezetes év bora így már rég elfogyott volna. Erre Deák vendéglátója, Kramolin apja, aki azzal járult hozzá a kiegyezés létrejöttéhez, hogy a jövendő haza bölcsét még ifjú korában, fürdőzés közben kimentette a folyóból, azt válaszolja, hogy mégis '48-as bor az, mert a lelke átjárja a feltöltést is... Gyula doktort műve megírására alighanem az 1922-es tavaszi egyetemi verekedéssorozat ösztönözte: a zsidó diákokat verték a Gólyavárban az ébredő magyarok. Kramolin főhősét (szent István lovagját, Huntot, aki a nyugatról bejöttek és asszimilálódottak képviselője) meteorológusként küldi oda, s imígyen szól: „- Az esővíz verejtéktartalmából képes vagyok immár különválasztani a tiszta magyar faj verejtékanyagát az idegen lakosságtól..., Az idegen vagy kevert származású verejtékanyag mennyiségre jelentékenyen túlhaladja a tiszta magyar anyagét!" Ez pedig csak munkaverejték lehet - szűri le a szerző. Kár, hogy olyan sokszor elfelejtették ezt utána... . „ ... Lanius Exciibitor V 1