Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-23 / 24. szám

Dúl Antal és Lőrincz Gabriella röviden bemutatták a Hamvas-életművet „A könyvhét színes megyei rendezvényinek sorában is kiemelkedően üde foltot jelentett a Hamvas Béla életét és munkásságát dióhéjban bemutató előadás. Dúl Antal, a Hamvas-életmű kiadásának szerkesztője (az eseményen mint előadó) és Lőrincz Gabriella, az MTV munkatársa (szemelvények felolvasásával) ismertette meg az Illyés Gyula Megyei Könyvtár olvasótermét a zsúfolásig megtöltő érdeklődőket az író és filozófus gondolataival és életének történetével. Hamvas Béla afféle kaszton kívüli kasztot hozott létre; mára Németés Olaszországban éppúgy lelkes kör foglalkozik az ő műveivel és munkásságával, mint Csehországban, Szlovéniában vagy Romániáján - és természetesen Magyarorzágon. Erre Dúl Antal, Hamvas életműve kiadásának szerkesztője matatott rá, aki a nyolcvanas évek végén kezdte el megjelentetni a filozófus írásait. Mint elmondta, 1968-ban, Hamvas halálakor csupán néhány hónapja ismerte az írót, ám elhunyta után fogadalmat tett: ő világra segíti ezt az életművet. Hamvas nem egyszerűen író volt, hangsúlyozta az előadó, és nem etnográfus, nem kultúrtörténész, nem filozófus - hanem nagy szellemi tanító volt, aki fantasztikus perspektívát nyitott. Ehhez persze az irodalmat használta, de csak „ürügyként", szellemi tartalmat adva írásainak; ami a huszadik század végén, mikorra az irodalom belterjessé, úgymond magánüggyé vált, csak a legnagyobbaknak tette lehetővé, hogy vátesszé legyenek, hogy szakrálisnak mutatkozzanak. Az írásbeliség kezdetén először különféle szent könyvek jelentek meg, a határhelyzetekben a valláshoz való kapcsolódás volt fontos. Hamvas, emelte ki Dúl, hamar rátalált erre a transzcendens vonalra; talán azért, mert önként bevonulva az első világháború idején, a front poklában találta magát. Apja hazafias verseket küldött nekik a lövészárkok mocskába, miközben Hamvas Béla azon gondolkozott, miért is kell a velük szemben puskát szorongató ukrán fiatalemberekkel egymás vérét kiontaniuk. Kevéssel később bombatalálat következtében egyensúly- és idegzavarokkal hazaküldték lábadozni. Hazatérése után ismerkedett meg Hamvas Nietzsche és Kierkegaard műveivel. A morál és a vallás ellen fellépő német és az egyenesen a kereszténység nemlétét hirdető dán filozófus nagy hatással volt az ifjú Hamvasra, aki ekkor indult el azon a metafizikai válságúton, melyen előbb-utóbb mindannyian végigmegyünk, bár néha öntudatlanul. Érezte, hogy „bele van dobva" a létbe, és tudta, hogy krízisbe került. Kiutat keresett, s hogy megtalálja, a középkorig ment vissza, majd a klasszikus görögökig, utóbb az archaikus korig; és nem találta a megoldást. Végül az írásbeliség kezdetein fedez fel erre vonatkozó írásokat, és rádöbben, hogy mindenki, aki eddig élt, megélte a maga válságát - nem tudták azonban, hogy az általános és mindenkire jellemző. Vallási válságnak nevezi ezt el Hamvas, felfedezve az emberekben jelen lévő törést: a valós emberi lét és fölötte elhelyezkedő áldott lét kettőssége okozta szétszakítottságot. Ötezer éve az emberiség ugyanott állt, ahol most - sohasem állt vagy fog állni másutt. Az egész nagy szimfónia 2002. JUNIUS 23. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A sárközi jegyespár igaziból nem most esküszik Hamvas Béla élete és munkássága Kéz a kézben állt a fiatal pár a decsi Tájház udvarán, s ha éppen nem fényképezték őket, meghitten beszélgettek. Az idegen is látta, hogy összetartoznak. Mint az előző számunkban ígértük, bemutatjuk olvasóinknak a július 18-án, 19-én és 20-án tartandó falusi népünnepély, a XVI. Sárközi lakodalom két főszereplőjét, a húsz esztendős Csobor Juditot, a menyasszonyt, és vőlegényét, a 23 éves Ács Andrást, akik több éve együtt is laknak Sárpilisen, a fiatalember szüleinek házában. Judit még középiskolás, András «

;pésztechnikus, bár lehet, hogy sajtótájékoztató óta túl van azon a vizsgán, ami a programozói oklevelet jelenti számára. Mindketten évtizede táncolnak a Csillagrózsa népi együttesben, s boldogok, hogy őket választották a menyaszszony és a vőlegény szerepére. Farkas Lászlóné Pál Bözsi, a decsi Babamúzeum tulajdonosa, a sárközi hagyományokat tisztelő és ismerő, s a népművészet különböző ágaiban jártas, bútort és tojást festő, babakészítő, szövő, hímző, s a menyasszonyt öltöztetők egyike, a roppant élénk asszony segítségével írjuk le a pár lakodalomi pompás öltözetét. Judit, azaz sárköziesen Judi fejére homlokbársony, tornyosbársony és a mirtuszkoszorú kerül, a fej díszen hátpántlika pompázik. Egyébként a tornyosbársonyt úgy teszik az ifjú ara fejére, hogy „egy ujjnyit kihagynak a hajából, mert oda várja a mirtuszkoszorút". A $ nyakbodor alatt van a nyakbadobó gyöngy, a vállán a cifra bársony virágú peremes röpike, majd a fekete rostos (rojtos) nagy keszkenyő következik, rajta a bécsi rózsás selyem keszkenyővel. A két sor pántlikás szoknya alatt öt slingölt, vasalt rokolyát és két vászon pöndőt visel a menyasszony. A szoknya fölé kerül a szíves-rostos kötő, a leány kezében tartja a jegykendőt, amire flitterrel hímezték a pár nevét, valamint két szívet. A menyasszony lábára kapcát (fehér harisnyát) húznak, majd rá kerül a félre csatos cipő. András a fején pántlikás, bokrétás kalapot visel, öltönye - csizmanadrág és kabát - vitézkötéses, rostos sárközi nyakkendőjét makkos rózsás hímzés díszíti, mellére bokrétát erősítenek, nadrágjára pedig jegypántlikát. Lábára hoszszú szárú rámás csizmát húz. Végezetül Farkas Lászlóné hozzátette, hogy Judi ruhája 80 éves. V. H. M. - N. A. (az élet) arról szól, hogy embernek kell lenni. Erről szól Hamvas teljes életműve is végső soron, vélekedett Dúl. Aki élete során elérkezik a krízishez, és felismeri azt; kell, hogy tudjon valamit az egységről, kell, hogy valamilyen módon emlékezzen a töretlen létállapotra. Hamvas annál is inkább kénytelen volt ráébredni erre, hogy második nagy krízise, az ún. „jóbi krízisállapot" is utoléri, mégpedig a második világháború alatt, ahová ötször hívták be, és ahonnan ugyanénnyiszer tért vissza. Egyik ilyen hazatérésekor történt, hogy házát, hatalmas könyvtárával és kézirataival együtt szétlőtték az oroszok. Mélységesen kétségbe esett, majd megvilágosodott: felismerte, hogy levették a válláról a birtoklás terhét, első, gőgös korszakával együtt. A hagyományt, „a létről szóló hiteles, egyetemes információt" akarja Hamvas ettől fogva megtalálni. Karneválhoz hasonlítja a létet, és azt állítja, hogy annak mind a tízezernyi álarca mi magunk vagyunk: le kell vetkőznünk maszkjainkat, hogy önmagunkat felfedezzük. Hamvas másik problémája az idő kérdése, jelentette ki az előadó. A jelen mindig felfalja a jövőt: a múlt csak a fejünkben létezik, a jövő pedig nem egyéb, mint valami, ami felé irányulhatunk - az idő egyfajta megelevenedett térállapot. Erre azonban csakis az döbbenhet rá, aki gondolkozik, aki igyekszik mesterré válni. Nyugaton, vélte Hamvas Béla, kevés a mester: az, aki megteszi, amit mond, aki már ott van, ahová érkezni akart. Talán nem túlzás azt állítanunk: Hamvas sokunk mestere lehet. Kosztolányi Fotó: Nagy Ágnes » * t