Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-16 / 23. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 16. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XLIII. Bizonyára igazságtalanok vagyunk a sajtó mai érdemes munkásaival, amikor azt állapítjuk meg, hogy a száz évvel ezelőtti helyi lapok érde­kesebbek, izgalmasabbak a maiaknál. A vita ma eldönthetetlen: való­színűleg száz év múlva ugyanezt fogják mondani utódaink, azzal a kü­lönbséggel, hogy akkor már nem lesz újság... A Tolnavármegye 1902. június 15-én vezércikkében (akkor még volt ilyen!) a Duna-híd ügyével fog­lalkozott, persze, nem a szekszár­di, hanem a baja-bátaszéki, nehe­zen létesülő áthidalással. A korabe­li kereskedelemügyi miniszter, Láng Lajos parlamenti felszólalását idézte a lap, majd egy hét múlva Kölesd és környéke honatyájának, az ország legcsúfabb emberének tartott Pichler Győzőnek szavait ar­r£L hogy Baranya szenét mennyi­Mcsóbban lehetne így szállítani ; megyébe, ahol „trágyát s min­den egyebet használnak fűtési anyagul". A 30 évig húzódó kérdés 1909-ben oldódott meg... Az önérzetes megyeszékhely magára nézve elszomorító statiszti­káját közölték a népszámlálás hiva­talos eredményeiből. Szekszárd te­rülete 13 061 katasztrális hold, la­kosainak száma 13 895, akik közül 7222 nő, 6673 férfi. A teljes lakos­ságból csak 21 elvált. Összeírtak 400 német anyanyelvűt, 25 szlová­kot, egy románt, öt horvátot, hét szerbet és 40 „egyéb anyanyelvűt", azaz cigányt. Katolikusnak 10793-a vallották magukat, reformátusnak 2036-an, izraelitának 801-en, de volt görög katolikus, görög keleti, 212 evangélikus, sőt néhány unitá­rius vallású is. „Lakóház összesen van, ezek közül kőből épített kőalappal, vályog vagy földből 281, csak vályogból vagy földből 1710, cserép vagy bádog tetejű 801, zsindely vagy deszka tetejű 342, nád vagy zsúp tetejű 1007." Szomo­rúan tapasztalták, hogy Szekszárd lakosságszáma tíz év alatt 441 lé­lekkel csökkent, s azt is hogy „írni olvasni tudó 10 030, tehát majd­nem négyezer analfabéta, ami bi­zony a vármegye székhelyén föltű­nő jelenség". Ez utóbbi adat azon­ban részben tévedés, mert a nagy számban ott vannak a hét éven alu­li gyermekek is. így már jobb az arány... A helyi hírek között szerepelt, hogy a királyi törvényszék elnöke, dr. Selcz József titokban jogtudori címet szerzett. Kitűzték (majd többször elhalasztották) az új mú­zeumi épület ünnepélyes megnyi­tását. Június 10-től a vállalkozók nekiláttak az 56-os út elődjének ki­kövezéséhez. Parázs vitát gerjesz­tett az ügy, mert a helybéliek nem bíztak abban a kiskockakőben, amely a Garay térről a Béla térre tartóknak még ma is jótékonyan ki­rázza a veseköveit. Akkoriban, a lo­vas kocsik korában ez az út a leg­korszerűbbek közé tartozott, „így aztán a nagy por és sár a város főbb utcáin legalább némileg csökkenni fog" a Tolnavármegye szerint. Beszámoltak az újvárosi kántor, Ketskés Elek Üdvözlégy Mária! cí­mű ének- és imakönyve elkészülté­ről, az új nőegyleti tagokról, a hit­községi és iskolaszéki gyűlésről, a viharágyúzásról (amitől tévesen re­mélték a szőlők jég elleni védel­mét), gimnáziumtól magán elemi tanodáig invitáltak az év végi nyil­vános vizsgákra, méhészeti tanfo­mm lyamra, megpályázható vármegyei útépítésekre, a közszemlére kitett „földadósorozati munkálatok" vé­leményezésére, de legfőképpen „a csörgetói uszodára", amelyet ép­pen e napon nyitott meg tulajdono­sa. Előtte két hétig nem úszkálhat­tak déd- és ükszüleink, mert a gőz­fürdő medencéi ugyan elkészültek, de a víz kevésnek bizonyult, a Csörge-tó vendéglőjét pedig épp ekkoriban vette át „Haspel József, a Szegzárd Szálló társbérlője", akivel összefogva „a társaskocsi közleke­désről a bérkocsi-tulajdonosok gondoskodtak". Épp e napon te­mették a városi főjegyző, a későbbi első polgármester, dr. Hirling Ádám nővérét, Declevánét, aki bel­városi tanítónő volt. Pakstól Pécsig, Dunaföldvártól Dombóvárig szá­mos vidéki hírt hoztak, a fennma­radó helyet bűnügyi esetekkel, ér­dekességekkel, orvosi és jogi taná­csokkal, valamint humorral töltöt­ték ki. A hirdetések között a Molnár Nyomda, a Müller-testvérek varró­gép- és kerékpárreklámja, valamint a „chigagói aratógépgyár" és egy rovarirtó cég rajzai jelentették a ké­peket. Emellett kínáltak sós­borsszeszt, szőlőpermetező és szénkénező gépeket, de közölték az új vasúti menetrendet is. Nem kapkodtak: aki reggel hétkor elin­dult Bátaszékről, 8 óra 10 percre volt Szekszárdon, este negyed hét­re Budapesten, az út valóságos kis expedíció. Csoda-e, ha inkább ma­radtak? Dr. Töttős Gábor (Be Cormick Harvesting lílachine-Coirpany. fClilCBefSI •raMc«p;>'ir.) :xg „Itaiay" narokraktí urnniíi'ji, Saítncyöjlíl R.n-tüy,- m Kévek«Uir<>nal Kéyrkmft aratókéit, KOiuflrBkéutllék gyártmányai. Se.íakroljon. IWU Ké|>irlnkrt ltom látta a árainkat iirm kfrilfitc. ylf'áí tarUli*kr**Mk értáal raktára. Tcaaík minták Itiiy vvl karolt WtUIAM 1. STtlLMAN Évi tar-alt, : IUDAPCST. bcZX Csak üvegben Icell -v-ékBArolni 1 Szegzárd: A kfivetkezA helyeken kaphatók : SiL-Ltrlncz: Korabeli rajzos reklámok Ferdinánd Antal él fiai, Fisehof Már, Gerófi Lipót, Salamon Testvérek, Seiner Lipót, Mchrwerlh Ferenci. Bittatiék: Eichard József, GóczyN János, Mayer Gusztáv. , Bonyhád :' • -'.' Erntel Adolf, Straicher B.n«, Wiber Gyórgy. j 0| n l. Isgiim Frigyes, Tntúer S. é. Tátaa Duna-Szant-Győrfly: Szabó Kál-án.^ S,einb»ch FkStis, ,Gebauer Tivadar, Engel Viltoot. H4jy4u: Táry Imre. Slmontornyl: Lówy Mór lial. Paks: Kisa PfU. Tamási :• Spitzer József. ÓDON DERŰ 143. Érettségi riogatás A Tolnavármegye egykori törzsolvasóinak ugyan helyben még nem lehetett részük a fel­nőttkor küszöbét jelentő próbá­ban, hiszen Szekszárdon csak 1903-ban volt először érettségi, de sebaj, az 1902. június 15-i számban idézték a Magyar Nem­zet humoros dörgedelmeit. íme: „Szorri! A nemzetközi drukk­nak nyilván ez a sportszerű indu­latszó a legmagyarabb hasonmá­sa vagy egyenértékűje... Ámde versenyen kívül áll minden el­képzelhető, emberi erővel és in­dulattal kifejthető drukkok kö­zött az érettségi vizsgáé. Szegény gyerekek, a jövő reményei or­szágszerte ma kezdték meg a boldogemlékezetű szent inkvizí­ció ezen hátrahagyott válogatott tortúrájának átdrukkolását. A tanári kar, a kormánybiztos mindmegannyi Torquemada és Arbuez Péter (egykori hírhedt inkvizítorok) hüvelykszorítóval, spanyolcsizmával s egyéb rafi­nált kínzószerszámokkal szorítja ki belőlük, tegyenek őszinte val­lomást afelől, mit eleddig életük­ben tanultak és tudnak. Sok ki­vallja, sok nem. Ez utóbbi állha­tatos lelkek aztán éretlennek ta­láltatódnak az úr színe előtt. A Jehova jobban tudja, nem-e (!) a legnagyobb pedagógiai éretlen­ség maga az érettségi vizsga? Mint minden lelhetetlenségen alapuló intézménynél, itt is töb­bet ér egy kis lélekjelenlét, vak­merő eltököltség (!), mint tömér­dek átvirrasztott éjszaka, össze­biflált könyvtudás. A mai állapotban az érettségi­hez leginkább pofa kell. Ennek a segítségévei számtalan lusta ne­buló baj nélkül átcsusszan rajta, holott viszonylag sok szorgal­mas, jó diák menthetetlenül elha­sal. Elérkezettnek látszik az ideje annak, hogy ez az alapvető kul­túrintézmény gyökeres reform­nak vettessék alá. Előkelő, tudós és lelkiismeretes professzorok körében mind nagyobb tért hódít a Catók pártja ezen klasszikus jelszóval: Denique: maturam delendam esse censeo." Ez per­sze a korabeliekben még fölidéz­te a jeles Marcus Pollius Cato minden beszéde végén hangozta­tott mondását: - Egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani. Az aktualizált vál­tozatban: az érettségit el kell tö­rölni. Azóta már hányszor mond­ták ezt, de alighanem az érettsé­git még unokáink is látni fogják. De hogy leteszik-e, az majd klderü L •' Lanius Excubitor . \ /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom