Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-02 / 21. szám

SZEKSZÁRDI MVASÁRNAP 2002. JUNIUS 2. AZ IFJÚSÁG Mint az aranykornak boldog századja virágzó Képe, szelíd tündér Fiatalság! visszanevetsz rám; Felfeded ártatlan kebelednek rózsaalakját, S szívemet a múltnak gyönyörű örömébe meríted. A te fejednek aranyfürtjén mosolyogva virítnak A tavasz illatozó zsengéi vegyes koszorúkban, Pázsitos ösvényed violák közt tévedez és foly, Mint a csergedező Arethusa s tiszta Meander. Társaid, a mindig nevető Kedv, Tréfa, Barátság, Édes enyelgéssel repdeznek játszva körülted, A szerelem mennyét feltárja Dióne előtted, S karjain andalgó örömében renget az égnek. A te vidám orcád, valamint egy hajnali csillag, A repülő élet napját felnyitja, bezáija; Míg te az élet egét ragyogó lángszínbe' fereszted, Elysium myrtusligetévé változik e föld, Hol minden kiderült, hol minden szép s nagy előttünk. Álmodozó lelkünk nem sejt ily puszta jövendőt, Melyben az életnek volt kedvesi mind elenyésznek, S csak szomorún egyedül bujdossa világi futását, Mint az alélt utazó az oroszlán durva hazáját. Légy bölcs, légy te vitéz, kardod villáma hasítson A földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl, Homlokodon híred csillagkoronája ragyogjon, Tetteidet fél föld leborulva csudálja, imádja, Halmozd kincseidet, dúld, pusztítsd Bengala partját, Ússza körül gályád a földet százszor, ezerszer: Oly szent tiszta öröm nem reszketi szívedet által, Mint mikor a boldog fiatalság rózsavirányin Andalodó lelked legelőszer kezde hevülni, S a gyönyörű álomképet csókolva ölelted.