Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-05-26 / 20. szám
SZEKSZÁRDI 2002. MÁJUS 5. VASÁRNAP •M Jövőre is lesz Pünkösdi Fesztivál Módosítani kell a kisebbségi törvényt Minden szinten indulnak Dr. Józan-Jilling Mihály joggal büszke arra, hogy a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület immár a 12. alkalommal sikeresen bonyolította le a nagyszabású fesztivált. Az sem közömbös számára, hogy a rendezvénysorozat legalább húszezer embert vonzott. Azt meg külön kiemeli, hogy soha, még a legcsekélyebb ügyben sem került sor rendőri intézkedésre. Ismét sikert aratott a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület rendezvénye, a négynapos Pünkösdi Fesztivál, amit idén tizenkettedik alkalommal tartottak. Az egyesület titJdra, dr. Józan-Jilling Mihály, az Orflkgos Német Önkormányzat alelnöke, egyben a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke már beszélgetésünk elején leszögezte, hogy jövőre is megrendezik a nagyszabású fesztivált, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy van rá igény. Az elnök a rendezőkkel együtt már korábban kijelentette, hogy a fesztiválra nemcsak a legnagyobb nemzeti kisebbséghez tartozókat várják, hanem minden szekszárdi polgárt, s azokat a vendégeket, akik az ország különböző pontjairól, sőt külföldről érkeznek. A hívó szó és az érdeklődés idén is húszezer embert vonzott a színes, változatos programsorra, amelyeket esténként svábbállal, illetve hétfőn nosztalgiabállal koronáztak meg. S még egy adat: a négy nap alatt 115 - egyenként ötven literes - hordó sör fogyott. - Két polka és néhány pohár sör között mindent meg lehet beszélni, • ;átkozni, netán kibékülni. Úgy em, ránk fér ez, városunkra, de talán az egész országra is - írta dr. Józan-Jilling Mihály a beköszöntőjében. Sör is volt, polka is volt, barátkozás is folyt. Hogy milyen eredménnyel, az később derülhet ki. - Minden napnak megvolt a maga sármja és sztárja, s igyekszünk minden évben e téren önmagunkon is túltenni. Ezt bizonyítja, hogy 1991es első fesztivált a svábbál és a sör határozta meg. Láttuk, hogy ez már kevés, hogy mást is kell adni és minden korosztálynak. Idén a fiataloknak kedveztünk és mondhatom, sikerrel. A Desperado együttes és a VTech nagy sikert aratott, ám utána sok fiatal még maradt, s ropták a táncot. Szintén nagyon hatásos műsort adott Koós János és Bajor Imre, s külön ki kell emelni a kapcsolódó rendezvényt, a Nemzetközi Kamarazenekari Találkozót. Ennek egyik hangversenyén működött közre a hét esztendős csodagyerek, a hegedű virtuóza, Philippe-Amadé Polyák. A hegedűnél tartva nem felejtkezhetem meg a Princess együttes műsoráról sem - sorolta az elnök, s hozzátette, hogy számára külön öröm, hogy amit ők Szekszárdon elkezdtek, az átvételre és folytatásra került számos olyan településen, ahol jelentősebb számban élnek a német kisebbséghez tartozó polgárok. Folytatás a 9. oldalon. A nagyobb megértés és a teljesebb bizalom erejével Olvasom, „savanyú a szőlő". Állítólag ezt nekem kellene éreznem. Sajnos, nem szolgálhatok vele, örömmel végzem a munkám Szekszárd polgármestereként, tevékenykedve a városért, kiegyensúlyozottan, nagy lelki békével. Olvasom, nyers és kioktató voltam. Pedig Koltai képviselő úr csupán azt kérdezte többek között tőlem, hogy a könnyű drogok bevezetését értem-e az új kormányzati stíluson. Igaz, gondolom, erről a szeretet erejével érdeklődött. Készséggel elismerem, a stílus valóban kioktató volt. Ugyanígy „oktatni" szeretnék 12 éves polgármesteri munkámmal, bemutatva az általam megvalósítandónak tartott politikai kultúrát. Legtöbbször elég a minta, néha pedig meg kell szólalni. Most ez történt. Olvasom, pápai, keszthelyi vagy a mohácsi polgármester kollégám a helybeliek által elismert fejlesztéseket valósított meg. 1990 és 1998 között Szekszárdon a közel 3000 új munkahely teremtése - jelentős részem volt benne - alapozta meg az 1998-tól többségben tevékenykedő városi közgyűlési Fidesz-többség gazdálkodási lehetőségeit. Hány munkahelyet teremtett az elmúlt négyéves időszakban az úgynevezett polgári többség Szekszárdon? Milyen központi költségvetési vagy pályázati támogatást kapott az említett néhány település? Volt-e annyi viszszautasított pályázatuk, mint Szekszárdnak. Gondolom, semmi része nem volt az elnyert támogatások odaítélésében annak a ténynek, hogy polgármesterek a FIDESZ által is támogatott városi vezetők. Csupán annak, hogy az említett néhány kolléga más típus, más lélek, más alkat és habitus mondja Koltai Tamás. Ha ezt a logikát követjük, most, hogy az SZDSZ is kormányzati tényező, a támogatások odaítélésénél én leszek más típus, más lélek, más alkat és habitus. Azt is igen nagy örömmel olvastam, hogy Koltai Tamás elfogadja, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Ez a kijelentés az együttműködésünkre nézve reményekkel kecsegtet. A dolgok nevén nevezése pedig az én gyakorlatommal is találkozik, hiszen ez a cikk is ennek jegyében születik. De mindezeket most félretéve és elfogadva a kéznyújtást - szeretném komolyan venni Koltai Tamás levelében tetten érhető szándékot. Ezért tisztelt Koltai képviselő úr, kedves Tamás, kíméljük meg a Szekszárdi Vasárnap olvasóit az újabb epizódtól, és a nagyobb megértés és a teljesebb bizalom erejével javaslom, hogy a következő napokban, hetekben üljünk le egy értelmes beszélgetésre Szekszárd jövőjéről és a megyével történő együttműködéséről. A találkozó időpontját pedig, hogy ne kelljen a 14 500 példányban a Szekszárdi Vasárnapban kinyomtatni, beszéljük meg gyakori hivatalos találkozásaink egyikén. Addig is kezet nyújtva üdvözöl: Kocsis Imre Antal Meghívó Koltai Tamásnak értelmes beszélgetésre Aligha tartja számon a szekszárdi polgárok emlékezete, hogy miről is folyik a vita Koltai Tamás és köztem, csak azt érzékeli, hogy a helyi politikai szappanopera újabb epizódjában az éles támadás érzelmes piszkálódássá szelídült. Jó érzéssel olvastam én is Koltai Tamás írásának alcímét: Válasz helyett kéznyújtás Kocsis Imre Antalnak. Végigolvasva a levelet már más az összhatás: ha ilyen a barátságos gesztus, a kéznyújtás, milyen az ellenséges? Az írás néhány, békülékeny mondatba bugyolált kitétele megmosolyogtatott.