Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-04-14 / 14. szám
SZEKSZÁRDI 2002. ÁPRILIS 21. VASÁRNAP JUL Egy nevezetes szekszárdi nap XXXIV. Szekszárd és környéke - Tolna, Mözs, Sióagárd, Bátaszék, Várdomb és a Sárköz községei - jelentették hajdanán az 1848 óta állandó választási körzetet, s ha már Vendel István is némi nosztalgiával írt monográfiájában a régi választások hangulatáról, a múlt választásai és választottjai nekünk is szolgálhatnak némi tanúsággal. Egy tényben az akkori 72 vármegyében nem akadt párja Tolna megye székhelyének: ha esett, ha fújt, ha so• n, ha kevesen avaztak, de mindig a Függetlenségi '48-as Párt aratott itt diadalt 1868-tól kerek ötven évig. Mindjárt az első voksoláskor sikerült összeveszniük a mezőváros és a megye vezetőinek, mert az előbbiek ragaszkodtak hozzá, hogy Szluha Benedek nemzeti színű, 1848 feliratú zászlaját kifüggeszszék a városházára, a megyei vezetők viszont elérték: akkor minden párt kié hesse lobogóját, helyzet végül úgy oldódott meg, hogy bár nem tették ki a másik zászlót, mégis egyenlőség kerekedett, mert a Szluha győzelmét megelőlegező jelvényt ismeretlenek éjjel ellopták. Külön korszakot jelentett Boda Vilmos 1884-től 1906-ig tartó képviselősége. Veszprém szülötte 1884-ben már kellő munkássággal szállt a küzdőtérre: volt királyi járásbíró, a Szegzárdi Haladókör vezetője, az önkéntes tornász- és tűzoltóegylet alapító elnöke, az első -.és mindmáig leghosszabb életű - megyei újság, a Tolnamegyei Közlöny vezércikkírója, szerkesztője, de ekkor már tulajdonosa is, emellett a '48-as hagyományokat leginkább ápoló polgári olvasókör elnöke - hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel. Ellenfelei hasztalan erőlködtek, csupán 66 évesen tudta őt legyőzni - akkor ritkaság számba menő - második fordulóban Szabó Károly, aki azonban szintén e párt tagja volt. A vereség hátterében nem is anynyira Boda kora, hanem az előző évben elszenvedett kudarca állt, akkor ugyanis alulmaradt az 1905ben rendezett tanácsúvá lett város polgármesteri székéért vívott küzdelemben dr. Hirling Ádámmal szemben. Az is érdekes, hogy 183 szavazattal veszített, Szekszárdon pedig 181 választó szavazott ellene. Külön izgalmas azt látnunk, hogy mit várt, mit kért a korabeli közvélemény jövendő képviselőjétől Boda bukásának évében. Erről a Közérdek hasábjain olvashatunk Bodnár István 1906. április 21-i vezércikkében. „Voltak e vármegyének igen derék képviselői, tele önzetlenséggel, teljes jóakarattal, tettek is itt-ott egyet-mást, de ha az általuk a köznek okozott hasznot mérlegre tesszük, alig nyom összes tevékenységük egy pár szemernyit, kiábrándulunk egészen, sajogni kezd a hátunk és vállunk, mert érezzük, hogy egyesek lépcsőnek használták fényes karrierjeikhez, másoknak meg ama bizonyos szamárlétra volt, amelyen úgyszólván minden érdem nélkül kapaszkodtak a fejünk fölé..., a képviselői tevékenységet nem látjuk kimerítve egy-egy deputáció felvezetésében, egy-egy koma vagy sógor beprotezsálásában, kineveztetésében..." A korabeli cikkíró azonban elmondja azt is, mit tart köztevékenységnek: „a köz, kulturális intézmények gyarapítása, az általános vagyonosodásnak, jólétnek előmozdítása, céltudatos ipari, gazdasági, kereskedelmi politikának felkarolása, hathatós támogatása, megyénkre kiterjesztése szóval és tettel, utánajárással, kilincseléssel". Ha végiggondoljuk, hogy akkor egy évtizeden belül épült a szekszárd-bátaszéki vasút, a gimnázium, a múzeum, lett telefon és korszerű kövezett állami út, bizony meglep a következő mondat: „Mutasson fel bárki is a képviselőink számlájára évtizedek óta valami maradandót, országos jelentőségű alkotást, pár ilyen nagyobb szabású cselekedetet vagy közbenjárást, azonnal kalapot emelünk előtte. Ellenben mi ujjal mutathatunk reá az okos szomszédokra... rájöttek arra az igazságra, hogy egy jó, befolyásos képviselő voltaképpen evőkanál ama bizonyos húsos fazekakhoz." Szabó Károly sem lett ilyen, 1910-ig ténykedett, helyére gróf Batthyány Tivadart választották meg, majd 1918-ig őt méltatták ismételt bizalomra. Valahogy beteljesedett mégis az 1906-os kívánság, mert akkor azt tanácsolta Bodnár, hogy küzdeni kellene „egy-egy eleven miniszterért, államtitkárért", hiszen a gróf 1917től a király személye körüli miniszter, később e minisztérium felszámolója, majd a munkaügyi és népjóléti minisztérium megalapítója lett, s maradt 1918 végéig. Talán ma is csak minisztériuma nevének valóra váltását várnák tőle - akár függetlenségi '48-as alapon is. Dr. Töttős Gábor ^ ÓDON DERŰ 134. ^ Csak egy szavazat Ha valaki 1906-ban, a választások előtt azt mondta volna Boda Vilmosnak, aki 22 év alatt hatszor repetázott, hogy egyetlen szavazaton múlik az ő képviselősége, nemcsak szájával, hanem különböző színű szemeivel is megmosolyogta volna. Pedig így lett. Az akkori választási szabály szerint az győzött, aki az összes leadott szavazatok abszolút többségét megszerezte, ha nem, újabb fordulón kellett megméretnie magát. Boda ellenfele az alsónyéki református lelkész, szintén függetlenségi '48-as párti Szabó Károly, de nagy nehezen indult egy harmadik jelölt is. A nehézség abból adódott, hogy Európában egyébként a legdemokratikusabban - a lakosság nyolcadának volt szavazati joga, a jelölteknek pedig (akárcsak ma a kopogtató cédulát), tíz ajánló polgár aláírását kellett összegyűjtenie. Kondor Bernátnak, Tolna szociáldemokrata jelöltjének ez csak úgy sikerült, hogy lakóhelyén kilenc, Szekszárdon egy jogosult aláírást mutathatott fel. „Leszavazott 2022 választó, vagyis ennyi még sohasem!" adta hírül a Közérdek, amely hozta az eredményt is: Boda 1011, Szabó Károly 1008, Kondor Bernát 3. Bodának tehát 22 év munkája után egyetlen szavazaton múlt a győzelme, de mivel ez hiányzott, új fordulót írtak ki. Az iménti lap a korteshadjáratot furcsálta: „Mi krónikások vagyunk, s bírák lenni nem akarunk. A két párt igazítsa el egymás ügyét-baját. De egypár dolgot el nem hallgathatunk." Állítólag a szavazatszedő bizottság elnöke nem tudta előre, hogy a (nyílt) szavazáson nincs abszolút többség, ráadásul ő maga nem szavazott, „már valami 30 éve nem élt szavazati jogával". Ez megint csak egy szavazat... Közben kiderült, hogy a szekszárdi ajánlás érvénytelen, mert az apa helyett a fiú írta alá, majd mégis érvényes, mert erre ő kérte meg. Bodáék korteskedéssel vádoltak néhány megyei tisztviselőt. Hogy mik vannak, azaz voltak... Följelentették a bátaszéki uradalmi főtisztet, mert az a választás napjára kaszáló-kiosztást tűzött ki Decsen, hogy oda menjenek, ne Bodára szavazni. Ezt a kiosztást Apponyi Albert semmisítette meg. Aztán szavaztak, és Szabó Károly, az újsütetű jelölt győzött. . Lanius Excubitor/