Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-14 / 14. szám

SZEKSZÁRDI 2002. ÁPRILIS 14. m MIJUIHKUI YAS4RNAP A jövő választása az Európai Unió Martonyi János, a Magyar Köztársaság külügyminisztere és Braun Márton országgyűlési képviselő (az Európa Tanács Közgyűlésének tagja) volt a meghívott vendége és előadója a Szekszárdi Fórum „Magyarország a XXI. század küszöbén" című rendezvénysorozat soron következő eladásán. Az előadáson, amely „A jövő választása az Európai Unió" címet viselte, az Európai Uniós csatlakozással kapcsolatosan felmerülő leggyakoribb kérdésekről/problémákról esett szó. Braun Márton azzal kezdte a beszédét, hogy az Európai Unió lehet a pokol, de lehet a mennyország is. Mennyország lehet abban az esetben, ha az angolok lesznek benne a szakácsok, franciák a szeretők, németek a szerelők és svájci^fca szervezők, azok a svájciak, ^rak Braun Márton szerint közvetlenül Belorusszia után fognak csak csatlakozni az EU-hoz. Hogy milyen szerepe lesz (lehet) a magyaroknak az EU-ban? Ez egyelőre még nem teljesen tisztázott kérdés. Tehetségünk, szakértelmünk, sokoldalúságunk következtében bármelyik szerepre alkalmasak lehetünk, ha felkészülten érkezünk az EU-ba és a külpolitikánk mögött nemzeti összefogás van, mert akkor kedvező feltételekkel versenyképesen csatlakozhatunk az Európai Unióhoz. Martonyi János szerint a külpolitikát szűklátókörűén (már csak ezért sem) nem szabad a pártcsatározások színterévé tenni, mert annak beláthatatlanok lehetnek a következményei. Martonyi János kihangsúlyozta azt, hogy Magyarország minden tekintetben már jelenleg is a világ legnyitottabb •

fágai közé tartozik, és minden nkező híreszteléssel (kampányfogással) szemben versenyképes az iparunk, versenyképesek vagyunk a szolgáltatások területén is, és bármennyire meglepő dolognak tűnik, versenyképes a mezőgazdaságunk is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell tovább fejleszteni/korszerűsíteni a mezőgazdaságot, az ipart, az infrastruktúrát stb., erre „találták ki" az uniós szolidaritási alapot, amely a hátrányos helyzetű régiók támogatására szolgál, így versenyképességük megőrzése - egyenlő feltételek mellett - nem megvalósíthatatlan álom, hanem reális célkitűzés. Az a legfontosabb, hogy „ne lejtsen a pálya", vagyis a hátrányos helyzetű régiókkal szemben ne alkalmazzanak számukra kedvezőtlen kihatásokkal járó megkülönböztetéseket, amelyek olyan helyzetet teremtenek, amit a régió nem képes kompenzálni. (Hegynek felfelé focizni még egy jó csapatnak is reménytelen dolog.) Egyébként is az EU-s alapelvek közé tartozik a minden tagország számára az egyenlő versenyfeltételek biztosítása. Éppen ezért a diplomáciai tárgyalásokon el kell érni azt, hogy az irreálisan hosszú átmeneti időszak lerövidüljön, és azt is - ami az integrációs folyamatnak a legfontosabb eleme -, hogy az átmeneti időszakban is a szolidaritás, az egyenlő elbírálás és támogatás elve maradéktalanul érvényesüljön. A másik fontos eleme az integrációs folyamatnak a termelési kvóták korrekt megállapítása. Ezeket a kvótákat országonként egyedileg állapítják meg. Martonyi János elmondta azt, hogy a választások kimenetele nem befolyásolja az ügymenetet, a csatlakozási folyamatokat, hiszen megkérdőjelezhetetlen dolog az, hogy a felkészülés utolsó szakaszában a politikának a folyamatosságot biztosítania kell. Ugyanis 2003 decemberében lezárul a felkészülés utolsó szakasza és következhet a népszavazás, amit lehet a csatlakozási dokumentumok aláírása előtt és aláírása után is tartani, és egyáltalán nem mindegy hogyan vannak tájékoztatva (esetleg félretájékoztatva) az emberek. - Ezt az országot - mondta végezetül Martonyi János - nem egy bizonyos kormány (vagy párt), nem egy bizonyos politikus, hanem az itt élő emberek összteljesítménye fogja bevinni az Európai Unióba. Bálint György Lajos CIVIL CASINO „Fogjunk össze a szekszárdi borokért!" A Civil Casino rendezvényén a bortermelők részéről jelen volt néhány kiváló sztárborász: Duzsi Tamás, Takler Ferenc, Heimann Zoltán, Vesztergombi Ferenc. A rendezvényen megfogalmazódott az, hogy bár Szekszárd és környéke minden kétséget kizáróan Magyarország legkedvezőbb adottságú történelmi borvidéke, ennek ellenére mégis egyre jobban lemarad Villány, Eget, sőt még Győr mögött is. Szégyenteljes módon az utolsók közt kullog a bormarketing tevékenységet illetően. Ennek sok oka van, kishitűség, tőkeszegénység mert a borászat rendkívül tőkeigényes foglalkozás - vagy egyszerűen csak az a helyzet, hogy senki ^em lehet próféta a saját hazájában. (Szerintem azért talán mégsem ennyire reménytelen a helyzet.) De én persze csak laikus vagyok, és hát a bormarketing is olyan, mint a foci, ahhoz is mindenki ért és belebeszél, ahogy ezt Duzsi Tamás nagyon találóan meg is jegyezte. Szerencsére a rendezvényen nem voltak jelen azok a hatodrangú borászok, akik megsértődhettek volna. De Takler Ferenc azon megjegyzésén is meg lehetett volna sértődni, amely szerint a Szüreti Fesztivál csimbum-cirkusszá sekélyesedett. De az is szóba került, hogy a sztárborászok se biztos, hogy minden esetben előre viszik a borvidéket, vissza is húzhatják azt. Szóval rendkívül bonyolult a helyzet és nehéz, ennek ellenére nem kellene mindig sírni, és a belső bajokat se kellene állandóan kiteregetni, azokat szép csendesen egymás között kellene elintézni, egymással összefogva, pozitívan hozzáállva a dolgokhoz. Az is tarthatatlan állapot, hogy Szekszárdon nincs olyan kulturált borkóstoló hely, borház, ahol barokk zenét hallgatva lehetne inni a finom minőségi borokat, mert Szekszárdnál sokkal kisebb településeken is megtalálhatóak a tájjellegű borokat kínáló/népszerűsítő borkóstoló helyek, vendéglők, amelyek a borok mellett helyi gasztronómiai specialitásokat is kínálnak a turistáknak. A szekszárdi borok magas minőségi színvonalat képviselnek, ennek ellenére szükség van olyan kulturális, sport és sok más egyéb közönség vonzó rendezvényre is, amely megteremti Szekszárd egyedi varázsát, mert csupán csak bort inni nem fognak túl sokan ideutazni messze földről. Takler Ferenc a bajok okait keresve közbevetőleg megemlítette, hogy ő először mindig magában keresi a hibát, és ez szerintem is nagyon rokonszenves hozzáállás. Ezzel én is így vagyok, mert tudom, hogy végül is úgy is másban/másokban fogom megtalálni a hibát, ahogy egy idő után a jelenlévő borászok is a helyi médiában vélték felfedezni/megtalálni a bajok fő forrását. Kocsis Imre Antal Szekszárd polgármestere állandó rovatként felajánlott a borászoknak egy úgynevezett boroldalt a Szekszárdi Vasárnap című hetilapban, amelynek a tervek szerint egy szakavatott borászati szakíró lenne a szerzője. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a lehetőség eddig is adott volt, minden további nélkül élhettek volna vele.) Remélhetőleg az újság szerény eszközeivel valamelyest hozzá tud járulni ahhoz, hogy Szekszárd és környéke még véletlenül se lehessen kiszolgáltatott borvidék, és az EU-csatlakozást követően se fenyegesse a végérvényes leszakadás veszélye. Természetesen ehhez a dologhoz a szekszárdi bortermelők összefogása/egyetértése is szükséges, és ne csak akkor legyen közöttük példás egyetértés, ha valamelyik sajtóterméken (még ha nem létező is!) kell elverni a port. „Fogjunk össze a szekszárdi borokért!" Kistermelők és nagytermelők külön-külön elszigetelődve egymástól (és egymással is hadakozva) nem fogják tudni sikerre vinni a borvidék ügyét. B. Gy. L. 1