Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-31 / 12. szám

Kész regény ,A beszélgetés: fény" - mondja Goethével Vámos „Akik érzékenyek az emberi értékekre..." 400 000 Ft a rákellenes alapítvány javára Kiállítással egybekötött sikeres vásár 2002. március 4-én, a Vállalkozók Háza I. emeleti kiállítótermében egész nap a megnyitóra készültek, a rendezők a „Segítő Kéz" Nőklub tagjai, akik a 35 Tolna megyei képzőművész által a „Thermokezeléssel a Rák Ellen" Alapítvány javára rendezték meg azt a kiállítást, amelyet 17 órakor dr. Hegedűs Éva, a Tolna Megyei Önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságának elnöke nyitott meg. A nagyszámú érdeklődőt először Sas Erzsébet újságíró, a „Segítő Kéz" Nőklub vezetője köszöntötte, azzal, hogy annak a kis, ámde nagyon lelkes gárdának, akik rövid fennállásuk óta már a második ilyen nagyszabású rendezvényt szervezték meg, továbbra is egyetlen célja marad: Segítő Kezet nyújtani mindazok számára, akik erre rászorulnak. A nőklub ezzel a rendezvényével immár közel S millió forintot gyűjtött a „Thermokezeléssel a Rák Ellen" Alapítvány javára szolgálnak. A kiállítást megnyitó dr. Hegedűs Éva nagyon meleg és elismerő szavakkal szólt azokról a művészekről, akik mindig, minden korban, az emberiség fontos dolgaira odafigyelve, átérezve annak fontosságát, művészi érzékenységgel reagálva a hívásra, alkotásaikkal szolgálva, példát mutatnak, s minden embert arra ösztönöznek: ki-ki a saját tehetsége, lehetősége szerint tegye ugyanezt. Köszönet a Művészek az egészségért kiállításért Bazsa Imre, Beda László, Biszák László, Börcsök Zsuzsa, Cseh Gábor, Cvitkovits Márta, Decsi-Kiss János, E. Nagy Mária, Freund Antal, Gáti Mariann, Guld Mihály, Hornok István, Horváth János, Hucker Ferenc, Kalmár Sándor, Kádár Krisztina, K. Spirk Márta, Link József, Mayer Zsófia, MözsiSzabó István, M. Bodó Mária, Nemes András, Nemessányi Gyöngyi, Patkós Mária, Péger József, Puxler Gyuláné, Reisz Tamás, Sckultéty Erzsébet, Stekly Zsuzsa, Sütő Károly, Szabó Mónika, Szabó József, Szili Márta, Zsíros Ari képzőművészeknek, hogy kiállításukkal hozzásegítettek ahhoz a célkitűzéshez, hogy a Tolna Megyei Kórházban, minél előbb Thermokezeléses eljárással is gyógyíthassák a rákos betegeket. „Segítő Kéz" Nőklub Szekszárd „Thermokezeléssel a Rák ellen" Alapítvány M- 2002. MÁRCIUS 3. . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vámos Miklós a tőle már megszokott, nyitott aktatáskával, szerényen lépegetett be a színpadra. Fényeffektek, csinnadratta nélkül. Se nagy ajnározás, se sok hűhó. Semmiért! Sőt: a világért se. Mindezek ellenére a nézőtéren ülők között vélhetőleg senkiben sem merült fel, hogy jobb lett volna Mónikához vagy Claudiához menni. Mert ugyebár ők is „beszélgetnek"... Már-már elszégyellném magam, hogy Vámos mellé idecitálom soraim közé e két kirakatba•

át, de nem véletlenül teszem. [iszen az általuk vezetett műsorokban elképzelhetetlen a vámosi bensőségesség. A régimódi, ráérős történetmesélés közvetlensége, ugye. Hát akkor ez az, csapnánk le: ezért van szükség az effajta „tóksókra"! És minden bizonnyal - Vámos embersége és emberiessége az egyik ok, amiért kell, amiért vevők vagyunk, amiért érdeklődünk. Iránta. És persze a beszélgetőpartnerek iránt is, de a lényeg mégis az, hogy ő mit hoz ki az önként feltárulkozókból, merre irányítja őket és bennünket. Ugyanis egy másik, külső fülelő számára hallhatatlan eszmecsere is folyik. Bennünk, saját egymagunk között. A mások életének eseményeivel párhuzamba vagy ellentétbe állított «

.ját emlékeinkről. Ami a mások etébe leselkedés másutt, az itt önmagunk vizsgálata és helyenként leleplezése. Aztán ne feledjük Vámos többi jellemvonását se. A halk szemlélődést, a hűvös intelligenciát, a kötelező udvariasságot... Valóban. Ez az ötvenkét éves író, aki megjárta már a New York-Budapest metrót is, mára csendes és derült várakozással tekint mások személyiségére, életére. (Ha ugyan nem ilyen volt világéletében.) Tapasztalt és elkötelezett beszélgető és beszéltető; jól hallgat, jól irányít. A kijáró tiszteletet látatlanban, előre megkapja tőle a partner. Aki ezúttal maga jelentkezhetett, kitűzve a piros szalagot, melyet a műsor előtt a Babits művelődési ház munkatársai kínáltak fel mindenkinek. Ez ugyanis egy „közönséges műsor" volt. Akadtak is „közönséges" jelentkezők, Vámos elmondása szerint többen, mint Pesten szoktak, így aztán az elmeséltek után megalapozottan vonhatta le a következtetést: minden ember élete kész regény. (Persze nem mindenki írja meg.) Hogy a műsor címére visszacsatolt és megadta a magyarázatot, nem is maradt soká ez a mi írónk. Összességében kevesebb, mint másfél órát töltött velünk. Vessünk számot! A jegy több egy ezresnél, az időtartam vagy nyolcvan perc. Nem állunk valami jól - ennyiért egy moziban több fényt, hangot meg multit kapunk. Plex, természetesen. És még popkornt is ehetünk, vehetünk kokakólával együtt. Csak fogyasszunk. És tele leszünk élménnyel. Már ameddig bent vagyunk. Utána meg mindegy. Vámosnak viszont nem. Ő nem azt a nyolcvan percet adta, amit adott. Emlékfényképeket adott és kulcsokat. Albumokba és ajtókhoz, amelyeket később kinyithatunk. De csakis mi magunk. Ezúttal nem teszi meg helyettünk se George Lucas, se Steven Spielberg. Nekünk kell megdolgozni ezért is. Megéri. Kosztolányi Péter