Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-24 / 11. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁRCIUS 17. VASÁRNAP ML Vasárnapi vendég BsMato Mini | Vendégem a Gemenc presszóban, Angyal Balázs 25 éves fiatalember, aki abban az országban töltött el majdnem egy évet, ahonnan manapság fájdalmas és szomorú hírek érkeznek. Balázs szerencsére nem azokon a helyeken járt, ahol félnie kellett, s arról a távoli misztikus országról, amiről utazása előtt, csak halvány fogalmai voltak - leginkább a híradásokból kifejezetten jó emlékekkel és tapasztalatokkal tért haza. Ez az ország pedig nem más, mint Izrael. - Túl hosszú életrajzi bevezetőt nem tud mesélni, hiszen nagyon fiatal, azért mondjon néhány mondatot, az Izrael „előtti"'időkről... - A II. Számú Általános Iskolába jártam, majd a Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolában érett-. ^piztem, majd technikusi minősítést szereztem kereskedelmi marketing szakon. Közben Tolnára költözött a család, ahol szüleimnek halüzletük van, egyetlen testvérem az öcsém pedig jelenleg Veszprémben vegyészmérnöknek tanul. - Hol kezdett el dolgozni? - Több lehetőséget latolgattam, majd a vendéglátást választottam, első munkahelyem a Séd Söröző volt. Onnan mentem ki Izraelbe. - Ezt most pontosan el kell mesélnie, mert sokan mondják, hogy egyszer csak ide, majd oda mentem, de mindig homályosak ezek a dolgok, ahogy nekivágnak egy-egy ilyen útnak... - Pedig egyszerű. Szekszárdi barátaim mentek ki Izraelbe dolgozni, rokonokon keresztül sikerült nekik munkát találniuk egy-másfél •

múlva. Jómagam pedig ezeka barátoknak a segítségével. - Mindjárt talált munkát, amikor kiment? - Igen, méghozzá nem is akárhol. Izrael legdélebbi részén, a Vörös-tenger gyöngyszemeként elnevezett Eliat nevű városkában, ami egy üdülőváros, és kifejezetten a turizmusra épült. Minden odaérkezőnek végig kell járnia a ranglétrát ebben az üdülővárosba, ami a takarítással kezdődik, aztán ki-ki tehetsége, ismeretsége, ügyessége révén bármeddig viheti. Szóval takarítással kezdtem, majd szállodai portás szervizi munka, s akkor megismerkedtem egy izraeli lánnyal, akinek a nagybátyja egy rendezvény-lebonyolító irodát vezetett, s ott alkalmazott engem. - Ettől kezdve könnyebb lett az élet? - Természetesen, valamint szabadabb. Ennek a lánynak köszönhetően megismerhettem a várost, és rajta keresztül sok barátot is szereztem. Miután a családjához is bejáratos voltam, képet kaptam az ő életükről. - Melyek voltak azok a szokások, amelyeket illett egy külföldinek is betartani, s mennyire sikerült önnek ezekkel megbarátkoznia? - A zsidó szokások - bár egy részét mi is ismerjük olvasmányainkból - nagyon szigorúak. A hat napos munkahét, szombaton ünnep, a sabat. Nagyon szigorúan tartják a vallási szokásokat, közülük is a legszigorúbban az ortodox zsidók. Az ételeik a kóser ételek, semmi disznó, csak hal, marha. Miután itthon is mindent megeszem, nekem nem jelentettek gondot az ottani szokások, amit elém tettek, megettem. - Amikor kiutazott tudta, hogy mennyi időre, vagy csak azt gondolta, majd meglátjuk... - Tulajdonképpen tavalyelőtt októberben mentem ki azzal, hogy karácsonyra feltétlenül hazajövök, aztán annyira megragadott az ottani élet, hogy maradtam. Hihetetlenül barátságosak, nyíltak, közvetlenek az ottani emberek. Itthon is sok barátom volt és van, de ég és föld a különbség az itthoni és az ott szerzett barátaim között. Hiányzik a rosszindulat, az irigység, a féltékenység, nagyon segítőkészek. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lehet ez így. Aztán rájöttem, hogy ebbe belejátszik az, hogy abban a nyugodt, barátságos légkörben mindenki pozitívan áll hozzá a másikhoz. - A magyarokat általában szeretik a világban. Ön mit tapasztalt? - Ez valóban így van. Találkoztam egy idős nénivel, aki megmutatta a karján a lágerben betetovált számot, s boldog volt, hogy magyarul beszélhetett velem. Mert még ma is ragaszkodik Magyarországhoz, s bár már nem szeretne itt élni, kétévenként iderepül. Ezeknek az embereknek köszönhetjük, hogy a magyarokat szeretik. - Említette, hogy a nyugodt légkörbe talán az időjárás is belejátszik... - Amikor október elején kimentem, itthon esett az eső, ott 40 fok volt. Télen háromszor láttam esőt a 25-27 fokos melegben. Júliusban, amikor hazajöttem 50 fok volt, szerencsére jól bírtam, bár a tengerparti állandó szél nagyon csalóka, kellemes - olyan mintha hajszárító fújná az embert - nagyon kell vigyázni, főleg annak, aki fehérbőrű. - A tengerrel hogy barátkozott meg? Milyen városokban járt? - Gyönyörű, ahol voltam az egy búvárparadicsom, tele van hallal, korallal, le is tettem a búvárvizsgát. Volt egy izraeli barátom, aki sok mindenre megtanított, együtt búvárkodtunk, s neki köszönhetem, hogy eljuthattam a sivatagba is. Láthattam Betlehemet, Názáretet, Jeruzsálemet, jártam TelAvivban, s ezek mind-mind felejthetetlen élmények voltak. - Volt honvágya, s a szülei, hogy viselték a távollétét? - Egyszer volt honvágyam, karácsonykor. Szerencsére elég sok kint lévő magyart megismertem addigra, velük töltöttem az ünnepeket, így nem volt annyira elviselhetetlen. A szüleim féltettek, hiszen az itthoni médiák olyan képest festenek Izraelről, mintha mindig mindenhol történne valami borzalmas. Ahol én voltam, ott béke, csend volt, s a világ minden részéről voltak emberek, akik pihenni, nyaralni mentek oda. - Aztán letelt az idő... - Amikor hazajöttem, úgy gondoltam, hogy 3-4 évig nem megyek vissza. Volt egy tervünk hármunknak, egy spanyol út, ami nem valósult meg, izraeli magyarok lebeszéltek róla. Ahhoz, hogy ott érvényesüljön az ember, spanyolul és angolul is tökéletesen kell tudni. Az az igazság, hogy nagyon vágyom vissza Izraelbe, szeretném az angol nyelvet, valamint a hébert megtanulni, s sok barátot hagytam ott, akikkel szívesen találkoznék újra. A hazajöttek közül már többen visszamentek. - Igazi választ még nem kaptam arra, hogy mi az, amivel jobb távol itthonról, hiszen dolgozni kell, s nem palotában lakik ott sem... - Magam is akkor jöttem rá, amikor hazajöttem. Más világ az! Itthon minden a pénz körül forog. S ez egy paradox dolog, mert annak ellenére van így, hogy mindenki azt gondolja külföldre a pénzkeresés miatt megy az ember. Mégis azt érzem, hogy amíg itt ha megkapják az emberek a fizetést, azon törik a fejüket, hogy hogyan jönnek ki belőle ebben a hónapban, ott azon gondolkodnak, hogy mennyit tudok, akarok, szeretnék félretenni, s mennyit kívánok belőle szórakozásra, utazásra költeni. Igazából nem spóroltam túlságosan, mindent megnéztem, amire kíváncsi voltam, s mégis maradt mit félretenni. Imádom az ottani mentalitást, hogy nem azt nézik, hogy lehet valakinek keresztbe tenni, hanem hogy lehet segíteni. A vadidegennek! - Mi miatt ment ki, s mi miatt kívánkozik újra kimenni? - Először a pénz volt a motiváció. Aztán egy idő után rájön az ember, hogy jól érzi magát. S ha sok mindent látott, akkor rájön, hogy még több mindent szeretne látni, újabb helyekkel, országokkal, emberekkel, kultúrákkal megismerkedni. Kialakul egy újabb látásmód a világról, arról nem is beszélve, hogy kívülről a saját országomat is másképpen látom. A Zepter Tolna Megyei Képviselete az alábbi napokon és időpontokban várja személyre szabott tanáccsal a Bioptron-Iámpa tulajdonosokat, a klubtagokat, valamint minden kedves érdeklődőt Szekszárdon, a Szakszervezeti Székház IV. emeletének 107-es helyiségében (Augusz I. u. 11-13.) Kedden 18-20 óra, vasárnap 16-18 óra- Bemutató • Április 4-én és 18-án 17-19 óra: Bioptron blub