Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-24 / 11. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2002. MÁRCIUS 24. Negyvenhét év kitartás Dr. Béres József önmagáról, munkájáról és a Béres cseppről A Szekszárdi Lélekápítő februári előadása alkalmával dr. Tóth Csaba házigazda dr. Béres Józsefet látta vendégül, aki a Béres cseppek történetét osztotta meg hallgatóságával. Mint azt Béres József professzor elmondta, az egész akkor kezdődött, mikor ő 1955-ben talajkísérletekkel kezdett foglalkozni. Ekkor ismerte fel, hogy amellett, hogy minden élő szervezet fontos alapja a talaj és ezért megbecsülendő, mikro- és makroorganizmusokat is tartalmaz. Rádöbbent, hogy a mikroelemek ugyan csekély mennyiségben vannak csak jelen, mégis igen jelentékenyek, sőt szükségesek az élőlények szempontjából: nélkülük ugyanis nem volna élet. A későbbiekben, mikor kiderült, hogy húgának agydaganata van, munkája mellett az állati és emberi betegségekkel is foglalkozni kezdett. Testvérének, akiről az orvosok már lemondtak, eleinte néhány mikroelemet adott be, majd hamarosan a teljes Béres cseppet. Húga ezt követően még 37 évet élt, daganatmentesen. A kutatóintézetnél, ahol terjedő híre miatt mind többen keresték meg őt a gyógyulás reményében, ultimátumot intéztek hozzá: vagy hagyjon fel a betegek gyógyításával és foglalkozzon azzal, amivel megbízták, vagy hagyja el az intézetet. Mivel szüksége volt munkahelyére, ígéretet tett, hogy nem foglalkozik gyógyítással. Egyre több ismerőse látogatott el azonban hozzá, értelmiségiek, akik a későbbiekben segítettek neki elismertetni a cseppeket is. Végül úgy döntött, emlékszik vissza dr. Béres József, hogy kutatási eredményeinek nem a fiókban a helyük, s állatkísérletekbe kezdett. Lehetősége adódván később emberi daganatos szerveken is végezhetett kutatást, aminek köszönhetően eredményei egyre jelentősebbek lettek, ugyanakkor viszont egyre több támadást is kapott. Végső soron azután a rendőrség és az ügyészség után a Legfelsőbb Bíróságon sikerült kiharcolnia, hogy békén hagyják. Ha tudunk segíteni a másik emberen, akkor azt tegyük is meg - vallja. A későbbiekben már külföldről is egyre több beteg érkezett hozzá, és a gyógyításért senkitől nem fogadott el pénzt. Mikor sor került a Béres Rt. megalapítására, ezektől a külföldi, tehetős betegektől kért és kapott anyagi segítséget. A forgalmazási jogok okán a Herbáriát is be kellett vonniuk az értékesítési folyamatba, amiből azután újabb problémák is adódtak. A lényeg azonban az, mutatott rá Béres, hogy rt-jükben a nyereséget mindig további fejlesztésekre fordítják, és nem rakják zsebre. Az utóbbi idők áremelései ellenére is olcsóbb a Béres cseppeket megvenni, vélekedett az előadó, mint rengeteg gyógyszert beszerezni a megbetegedések után. A cseppek ugyanis elsősorban megelőzésre alkalmazandók. Több ízben is el akarták őt kergetni hazájából, mutatott rá Béres professzor, más országok pedig szívesen befogadták volna - és mégis: immár nyolcvankét évesen még mindig Magyarországon él és tevékenykedik. 0 a kőművest, a bádogost is embernek tekinti, ősei pedig háborúkat, jó és rossz időket éltek itt át; miért kellene hát elmennie? Mindazonáltal van itt elég megoldandó feladat, hangsúlyozta az előadó: a helytelen étrend mellett egyre terjed a i^fe megfelelő lelki táplálkozás is, ^m talán még nagyobb bajokat okoz, mint a rossz biológiai étkezés. pártállástól függetlenül megértették a helyzetüket és lehetőségeik szerint támogatták is elképzeléseiket. így aztán 1994-ben megszülethetett az azóta már több módosításon is átesett 1994/95-ös hadigondozási törvény, amely az ország anyagi helyzetének megfelelően rokkantsági foktól függően törvényileg szabályozza a hadigondozottak különböző juttatásait. Természetesen Horváth Sándor tiszteletbeli elnökként továbbra is szívügyének tekinti a hadigondozottak érdekképviseletét és egészségi állapotától, mozgáskorlátozottságától függetlenül is szik minél jobban figyelemmel^^ sérni az eseményeket, mivel azt szeretné, ha idővel nem csökkennének, hanem bővülnének azok a juttatások (kedvezmények), amelyek a hadigondozottak életfeltételeit jobbá tehetik. Ennek kapcsán megemlíti, hogy nem lehet egyetérteni azzal a 2001. július elsejei rendelettel, amelynek értelmében csak valamelyik lábukat elveszítő hadirokkantak jogosultak a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 65%-át (körülbelül 13 ezer forintot) kitevő havi támogatásra, a valamelyik karjukat elvesztett hadirokkantak viszont nem. Horváth Sándor szeretné, ha a HONSZ el tudná érni ennek a rendeletnek a módosítását, mert nagyon méltánytalannak érzi ezt a megkülönböztetést (kirekesztést) egyik karjukat elveszített sorstársaival szemben. Bálint György Lajos A Honvédelemért cím kitüntetettje: Horváth Sándor Horváth Sándor 75 százalékos hadirokkant (aki 2002-ben tölti be a 82. életévét) közel 10 évig volt a HONSZ, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége Tolna megyei elnöke. Megszervezte Tolna megye városaiban és településein a hadigondozottak érdekvédelmét. Vállalt tevékenységét kitűnően látta el, munkáját minden külön díjazás nélkül önzetlenül bajtársiasságból, szeretetből végezte. A 2000. évi tisztújító közgyűlésen Horváth Sándor bejelentette, hogy egészségi állapotára és súlyosbodó mozgáskorlátozottságára való tekintettel nem tudja tovább vállalni az elnöki tisztséget. Tisztét egyik frontharcos sorstársa, az iregszemcsei illetőségű Kis Lajos vette át. Ezzel egyidejűleg a közgyűlés Horváth Sándort érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnöknek választotta meg. 2001. augusztus 20-a nemzeti ünnepe alkalmából dr. Szabó János honvédelmi miniszter „a honvédelem ügye érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként" a Honvédelemért kitüntető címet adományozta Horváth Sándornak. Ez a legmagasabb miniszteri elismerés polgári személynek. Horváth Sándor a Honvédelmi Minisztérium ünnepségén súlyos egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni, a Honvédelmi Minisztérium illetékes vezetői dr. Padányi Máriust (a HONSZ elnökhelyettesét) bízták meg a kitüntetés átadásával. A kitüntetés alkalmából Kocsis Imre Antal Szekszárd megyei jogú város polgármestere is kifejezte jókívánságait. Méltatásában külön kihangsúlyozta azt, hogy Horváth Sándor tevékenysége során városunk hírnevét tovább öregbítette és önzetlen bajtársiassága, szeretete az utókor elé is példaképül állítható, ezért javasolta kitüntetésének Szekszárd Aranykönyvébe való bejegyzését. Horváth Sándor elmondja, hogy a HONSZ 1991. január 21-én alakult meg újra, ugyanis a II. világháború előtt volt egy ehhez hasonló szervezet, de most mindent a nulláról kellett kezdeni az újjászervezők elképzelései, tapasztalatai és lehetőségei szerint, hogy az újjáalakult szövetség a mai kor viszonyainak és követelményeinek minél jobban meg tudjon felelni. Nem volt ez kis munka még akkor sem, ha a parlamenti pártok f i