Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-10 / 9. szám

W- 2002. MÁRCIUS 31. SZEKSZÁRDI Vendégem a Gemenc presszóban Horváth Ferenc - Babesz - előadóművész, aki évek óta a szórakoztatóiparban dolgozik, más-más országokban, hosszú hónapokra távol a családtól. Élményeiről, különböző országok embereiről jól kialakult véleménye van, az évek alatt nagy emberismeretre tett szert. Viszont ez az interjú róla szól, s rajta keresztül azokról az emberekről, akikről a kívülálló azt hiszi a könnyű műfajban könnyű a pénzkereset is. Babesz - annak ellenére, hogy első osztályú zenész több árnyoldalát villantja fel ennek a véleménynek. - Rengeteg barátod, ismerősöd van, pedig időnként „eltűnsz" s csak hónapok múlva „kerülsz" elő. é

t az ismertséget, sőt mondhatjuk y is népszerűséget, viszont nem az utóbbi időkben szerezted. Kezdjük talán a gyermekkoroddal, s a rád ragadt beceneveddel... - Faddi születésű vagyok, öten vagyunk testvérek négy fiú és egy lány, jómagam a legidősebb. Nagyon jó testvérek voltunk, kevés korkülönbséggel, mint az orgonasípok. Miután Faddon is több Horváth nevű család volt, ránk ez a megkülönböztető név ragadt, amit bevallom a mai napig nagyon szeretek, és kedves számomra, hogy így hívnak. Annak, hogy a legidősebb voltam, sajnos volt hátránya is. A legnagyobb, hogy nem tanulhattam tovább ott, ahol szerettem volna. Tanár szerettem volna lenni, s hiszem a mai napig, hogy jó tanár lettem volna. Faltam a könyveket ez ma sincs másként - a ma|^fcar-történelem, általában, a hullán dolgok álltak közel hozzám. A tanárképző helyett, Zalaegerszegen gépésztechnikusi oklevelet szereztem, s azonnal elkezdtem dolgozni a TÁÉV-nál, először fizikai munkásként, majd művezetőként, hőszigetelő szakmában, amiből mestervizsgát is tettem. A következő munkahelyem a TOTÉV volt, s 1976-tól önálló iparos lettem, a szakmámban. - A zenével mikor találkoztál először, s sorold fel a legfontosabb állomásokat, amely a zenei életedben előre vitt. - Középiskolás koromban elkezdtem gitározni tanulni, mint annyi sok gyerek abban az időben. A jobbak megmaradtak, a többinek egy szép élmény maradt. Amikor hazajöttem, 1969-ben megalakítottuk Tolnán a Merrys zenekart, négy taggal, s bejártuk egész Tolna megyét. Bálokba, koszorúcskákra, iskolai bulikra hívtak bennünket, mindenhová, ahol a fiatalság jött össze. Emlékszem egy este 100 Ft volt a gázsi, a belépő pedig 10 Ft. Öt évig működött ez a zenekar, s közben én beköltöztem Szekszárdra. Miután mindig nagyon informatív ember voltam, rengeteg kapcsolatot kötöttem zenészekkel, s ezek a kapcsolatok jól működtek. így alakítottuk meg a Derby nevű zenekart, Pereszlényi Zolival és Környei Miklóssal, aminek eredménye az 1977-es Ki mit tud? 3. helyezése volt. Természetesen ezt mind munka mellett csináltam, fiatal voltam és a zene éltetett bennünket. - Aztán egyszer csak feltűntél az éjszakai életben, méghozzá nem is akármilyen „társaságban"... - Varga Gyula - ma nagyhírű és köztiszteitben álló vállalkozó - akkor a Garay Táncosban játszott, maga mellé vett. A dobos sem volt akárki, Soponyai Józsi, így állt össze az akkor nagy sikerű bárzenekar. Varga Gyulának egyébként nagyon sokat köszönhetek, nemcsak szép időszak volt ez az életemben, de nagyon sokat tanultam, ami később a hasznomra vált. Közben jártam Budapestre, az OSZK-stúdióba, ahol 1981-ben, B kategóriás vizsgát tettem, és megkaptam a végleges működési engedélyemet. - Az idén ünnepelsz, méghozzá a 10. évfordulóját annak, hogy megalakítottad az első önálló zenekarodat, amellyel sok-sok ezer embernek szereztetek felejthetetlen pillanatokat... - A zenekar, amit 1982-ben megszerveztem a Spirál volt, s ezt a nevet a mai napig használom, bár a zenekar tagjai azóta állandó változásban vannak. Ami örök, az a név - amellyel a nyitottságot, a befogadást és a végtelenséget szerettük volna jelképezni -, valamint én. A legszebb korszaka volt a zenei életemnek az a hét év 1982-1989ig, amikor a Spirállal az ország minden részébe eljutottunk. A Dunántúlon nagyon ismertek és szerettek bennünket, de bárhol az országban egyszer játszottunk, oda visszahívtak. Ekkor már ebből éltem, hiszen hetente három alkalommal voltunk színpadon. Anyagilag, technikailag hatalmas befektetés volt, a legjobb, és legmodernebb hangszerekkel, és technikával dolgoztunk. Sokat jártam külföldre, hogy tapasztalatot szerezzek, s így sikerült a legsikeresebb formációt emberileg és technikailag is összeállítani. Ebből a korszakból szeretnék külön köszönetet mondani, Csibi Tibor kollégámnak, aki emberileg és zeneileg is nagyon sokat tett ezért a zenekarért. - A hét „mesebeli" év után jött egy régi terved megvalósítása... - Négy évig talpaltam az akkori hivatalos szerveknél, mire eljutottunk odáig, hogy megkaptuk az első külföldi szerződést. Négy hónapos világkörüli út volt, a Vistama nevű hajón, ahol műsort kísértünk. Utána Finnország következett, 1991-ben a Földközi tengeren hat hónap a VIKTÓRIA nevű hajón, majd Luxemburgban egy éjszakai sztriptíz bárban, ahol a zenekar felállása, négy fiú és két énekes lány, nagy siker volt, s mi magunk is jól éreztük magunkat. Ezt már a szekszárdi közönség is láthatta, Kindl Gábor és a Pop TV jóvoltából, aki az ezekről az utakról készült filmeket levetítette. - Babesz! Kevés lenne az újság ahhoz, hogy leírjuk mi mindent éltetek meg, és éltetek át ezeken az utakon. Mégis mit tudnál kiragadni, amit a legfontosabbnak tartasz. .. - Szép, tanulságos, szomorú, vagy éppen felháborító anekdotákat valóban tudnék mesélni, egy könyvre valót. Ami a legnehezebb volt ezeken az utakon, az, hogy ennyi ideig bezárva lenni, sok problémát, fizikait és mentálist is kihoz az emberekből. Ezek az utazások, csak a vendégeknek „álom utak", akik ott dolgoznak, azoknak kőkemény munka. A zenekari tagcserék a legnagyobb bizonyítékai annak, hogy milyen kevesen bírják a távollétet, a bezártságot, a feltétlen fegyelmet, a szoros időbeosztást, a monotonitást. Azt, hogy bármi történik, a shownak mennie kell. - Te hogy bírtad, illetve bírod? - Biztos családi háttérrel. Kevés nő hajlandó és képes elviselni a fél éves távolléteket, bármennyire is megvan a cél, az anyagi hiztonság megteremtése, egyedül kell megbirkóznia sok feladattal. Harminc éve vagyok házas, s külön köszönet a feleségemnek és a családomnak, hogy őket mindig magam „mellett" éreztem, mert nélkülük, nem tudtam volna végig csinálni. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, a lányom zongoraművészként végzett, jelenleg idegenforgalommal foglalkozik, három nyelven beszél, a fiam sikeres vállalkozó. - A beszélgetés elején azt mondtad, a hogyan tovább most a legnagyobb gondod... - A Spirál neve már „hozza" a munkát, évek alatt hírneve lett annak, hogy minden stílust tudunk játszani, a sok tapasztalat jobbá tette a zenekart a legtöbb európai hasonló zenekarnál. Furcsa az élet, amíg volt zenekar addig keresni kellett a munkát, ma munka van, s keresni kell a zenekart, illetve azokat a zenészeket, akik megfelelnek a nem kis kihívásoknak és elvárásoknak. Keresem ezeket a zenészeket, vár ránk egy újabb hajóút. A Zepter Tolna Megyei Képviselete az alábbi napokon és időpontokban várja személyre szabott tanáccsal a Bioptron-Iámpa tulajdonosokat, a klubtagokat, valamint minden kedves érdeklődőt Szekszárdon, a Szakszervezeti Székház IV emeletének 107-es helyiségében (Augusz I. u. 11-13.) Kedden 18-20 óra: Bemutató • Csütörtök 14-16 óra: Bioptron klub • Vasárnap 16-18 óra: Bemutató Vasárnapi vendég KMuMl MMDWh SAS ERZSÉBET OLDALA