Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-01-13 / 1. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JANUAR 13. VASÁRNAP -U 'Kávéházi randevú Aki kérdez: Gál László főszerkesztő Aki válaszol: SAS ERZSÉBET újságíró .2002-ben tizedik évéhez érkezett az indulása óta mindig ugyanezen az oldalon megjelent „Kávéházi rande­vú" sorozat, melyet szerzője Sas Er­zsébet újságíró kollégánk kitartó munkával, lelkesedéssel és nagy­nagy szeretettel írt, s amelyből 2001. december 12-én megjelent a máso­dik interjúkötet. A beszélgetés ennek apropójából készült. - Készítettél leltárt az elmúlt ki­lenc esztendőről? - Bevallom nem készültem, de pillanatok alatt megteszem. Ki­lenc év, közel ötszáz interjú, abból pontosan háromszáz került a könyvekbe. A különbözet abból adódik, hogy sok olyan interjú ké­szült, ami azért nem kerülhetett a könyvekbe, mert nem Szekszárd, • ;tve városkörnyéki emberekkel szült, így a szerkesztés során ők „kiestek". - Ha már leltározunk, legyen teljes, mikor jelentek meg a köny­vek, s melyikbe hány interjú ke­rült? - A Nőkről nemcsak nőknek, Kávéházi randevú kötet, amelyet én csak rózsaszín könyvnek hí­vok, 160 interjút tartalmaz és 1998 márciusában került az olvasók elé, a Férfiakról nemcsak férfiak­nak, Kávéházi randevú, kék köny­vet 2001. december 12-én, egy na­gyon bensőséges és karácsonyi hangulatú könyvbemutató kere­tén belül adhattam át az olvasóim­nak. A könyvbemutató sikere ter­mészetesen a barátaimnak szólt, akik nagy szeretettel és lelkese­déssel készültek a bemutatóra. A visszajelzések azt mutatták nem­S sak számomra volt karácsonyi és jmteli az a hangulat, amelyet a bűvészetek Házában olvasóim­mal átélhettünk. - Mint tudjuk, az ünnepek saj­nos gyorsan elmúlnak, jönnek a hétköznapok. Hogyan tovább a so­rozattal? - Igazából az volt a tervem, hogy amikor a Férfiakról nemcsak férfiaknak könyv megjelenik, be­fejezem a sorozatot. Ennek több „akadálya" is van. Egyrészt az ol­vasói reagálások, miszerint „szó sem lehet róla, hogy ez a sorozat hiányozzék a Szekszárdi Vasár­napból", másrészt az a titkos vá­gyam, amit aztán többen megerő­sítettek, hogy jó lenne a 10. szüle­tésnapjáig vinni ezt az oldalt. Most éppen abban „mesterke­dem", hogy hogyan tovább. Újabb és újabb témák merülnek fel, ki kell választanom belőlük azt, amit az olvasó a legszívesebben fogad­na. - Talán sokan tudják, sokan nem, hogyan kezdődött 9 évvel ez­előtt ez a sorozat? - Az akkori főszerkesztő, Ta­kács Zsuzsanna, akit kiváló újság­írónak és még annál is jobb fő­szerkesztőnek tartottam és tartok, megkért, hogy kellene a Szekszár­di Vasárnapba, egy olyan igazi „saserzsis" valami. Meglepeté­semre a mennyiséget egy oldalban határozta meg, sőt, azt a kérése­met is teljesítette, hogy mindig ugyanaz az oldal, amit választot­tam, egyszóval a 15. oldal legyen az enyém. A felelősség óriási volt, hetente egy egész oldal! Azóta ki­lenc év telt el, úgy gondolom, si­keresen megbirkóztam a feladat­tal, a változó főszerkesztők véle­ménye szerint, ez az oldal mindig biztos pont volt az újságban. Le­hettem beteg, lehettem szabadsá­gon, lemondhatta az interjúalany az utolsó pillanatban az oldal ak­kor is a helyén volt. - Volt olyan, aki lemondta? - Természetesen. Persze nem azért, mert meggondolta az inter­jút, hanem mert valami közbejött neki az utolsó pillanatban. Ilyen van, erre nekem mindig számíta­nom kellett. - A könyvbemutatón is elhang­zott ez a kérdés, kikkel volt köny­nyebb „randevúzni", a nőkkel vagy a férfiakkal? Sőt továbbmen­nék, kiket volt könnyebb megírni? - A nők hamarabb megnyíltak, gyorsabban sikerült velük kontak­tust teremteni. A férfiak kicsit ne­hezebben, de annál nagyobb öröm volt számomra, hogy lát­szott rajtuk, végre egy újságírót az is érdekel, hogy milyen volt a gyermekkora, nemcsak a munka­helyi, szakmai dolgai. A megírás pedig számomra mindig egy játék. Sokszor 10-20 oldalból „összerak­ni", amit az olvasó majd olvasni fog. A legnagyobb boldogság pe­dig, hogy az interjúalanyok szinte kivétel nélkül elfogadták, sőt meg voltak elégedve azzal, ahogy lát­tam őket, amit írtam róluk. Ezek szerint sikerült a beszélgetésből azt kiválasztani, amit ők maguk is szerettek volna magukról tudatni. - Milyen érzés volt a két könyvet együtt látni? - Gyönyörűséges! Mindent elfe­lejtettem, amin addig keresztül mentem. Annak, aki még nem adott ki könyvet, el sem tudja kép­zelni, milyen hihetetlenül nagy munka előzte meg. Minden inter­júalanyom megkapta a róla ké­szült interjú fénymásolatát, azzal, hogyha azóta történt vele valami kiegészítheti, utóiratot írhat hoz­zá. Majd visszajuttatták hozzám. Illetve... de erről nem beszélnék. Aztán a fényképezést is kihagy­nám, mert a könyv szerkesztése, nem az olvasóra tartozik. Ezzel a feladattal a szerzőnek és segítői­nek kell megbirkóznia. Minden­esetre itt mondok köszönetet, Ruskó Istvánnak és Steiner Gabri­ellának, akik a nyomdai előkészí­tést végezték, Jantner Lászlónak, aki a fotókat készítette, Vincze Bá­lintnak, aki a borítót tervezte, a Páskum Nyomdának, amely a szí­nes borítót nyomta, s a Szekszárdi Nyomdának, ahol a végleges for­máját megkapta a második kötet is. Ez a „stáb" úgy látszik nagyon egységes az én életemben, mert mindkét könyvemet változtatás nélkül ők segítették „megszület­ni." Remélem a jövőben is számít­hatok rájuk. - Ezt úgy érted, hogy készülsz még könyvkiadásra? Vagy már vannak konkrét terveid is? - A Kávéházi randevú sorozatot valamilyen témában ez év novem­beréig szeretném írni, hogy el­mondhassam 10 esztendőn ke­resztül ment hétről hétre egy sike­res, olvasott sorozatom. Erre szüksége van a lelkemnek. Termé­szetesen szeretnék még könyvet írni, elsősorban az 1994-ben meg­jelent „Szélben" című könyvemet szeretném egy újabb bővített ki­adásban megjelentetni, amit kife­jezetten az olvasók kérésére te­szek. Aztán van egy tervem, ami az eredeti foglalkozásommal függ össze. A szekszárdi városházán, az anyakönyvi hivatalban megélt szép és szomorú, mulatságos és mély érzéseket hordozó története­ket írnám meg, kölcsönvéve taní­tómesteremtől, Ordas Ivántól a cí­met, amit az anyakönywezetői ju­bileumomra írt írásának adott. Ki­csit meg kell változtatnom ugyan, mert a cím már: „Három évtized, piros fehér zöldben" lesz. Aztán... A többit nem árulom el, legyen inkább meglepetés. Még egy mondatot ha megen­gedsz, s ebben szeretném ha sem­mi „időzített hízelgést nem lát­nál", ugyanis nemcsak neked' szól, mint a Szekszárdi Vasárnap jelenlegi főszerkesztőjének. Na­gyon köszönöm minden eddigi főszerkesztőnek, hogy ezen az ol­dalon mindig az jelenhetett meg, akit - természetesen szubjektíven - kiválasztottam beszélgetőtárs­nak. S, hogy sosem kellett gondol­kodnom azon, hogy odaenged­jem-e írni, hogy ez Sas Erzsébet oldala. Mindig szabad kezet kap­tam, s ezt eddig is és ezután is igyekszem a főszerkesztő, ám el­sősorban az olvasó megelégedésé­re megszolgálni. Heti könyvajánlat: A Kávéházi randevúk 2. - Férfi­akról, nemcsak férfiaknak, cí­mű kötet az 50-es melletti könyvpavilonban megvásárol­ható. ÍMinden kedves olvasónak üzlet- és munkatársunknak sikerekben és egészségben gazdag új esztendőt kíván a Tolna megyei gepter-csapat. Január 17-én 14 órabor ..MOZOGJUNK EGYÜTT" címmel MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK a Szakszervezeti Székház (Augusz I. u. 9-11.) 407. szobájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom