Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-03-03 / 8. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁRCIUS 3. VASÁRNAP $ Tisztelt Szekszárdiak! 2002. február 26-án, 17 órakor befejezte munkáját az Országgyűlés, és ezzel véget ért az 1998-2002-es évi parlamenti ciklus, amelyben az a megtiszteltetés ért, hogy képviselhettem Szekszárd város polgárait. Habár munkámról a Szekszárdi Vasárnap félévente rendszeresen beszámolt, mégis, úgy illik, ha magam is megvonom a négy év mérlegét, mintegy számot adva a munkámról. AZ ELSŐ MONDAT LEGYEN A KÖSZÖNETÉ Szeretném újra megköszönni a •

ekszárdiaknak azt a bizalmat és mogatást, amely lehetővé tette, hogy néhány nehéz, ám hazánk szempontjából sikeresnek mondható pillanatban lehettem képviselő. Történelmi pillanatnak tekintem azt, hogy Magyarország végérvényesen visszatalált a világ fejlett demokráciáinak közösségébe azzal, hogy tagjai lettünk a világ legerősebb katonai szövetségének, a NATO-nak, és azzal, hogy ebben az évben befejezzük a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Történelmi pillanat volt az államalapítás és a kereszténység ezeréves felvételének ünnepségsorozata, a magyar nemzet újbóli egymásra találása 80 év után. Nehéz pillanat volt a jugoszláv háború, az orosz válság, az árvizek, ^Mamint a világ-, ezen belül az euTópai gazdaság lassulása, majd stagnálása. Alapjában véve azonban jó és sikeres négy évet zártunk. Magyarország tovább fejlődött és épült, nincs olyan mutató, amely nem azt mutatná, hogy már nem távolodunk, hanem közelítünk Európa felé. (Ennek ellenkezőjéről majd a választási kampányban megpróbálják meggyőzni Önöket, én csak azt kérem, hogy a szemüknek higgyenek, meg a valóban független nemzetközi szervezeteknek.) A FEJLŐDÉS SZEKSZÁRDON IS ÉREZHETŐ 2000. december 31-én, a városi örömünnepen egy büszke és boldog várossal tudtam - jelképesen - koccintani, egy olyan várossal, amely nem félve, hanem bizakodva várja a jövőt, a harmadik évezredet. Elég, ha csak a 6-os út felől érkezik az ember a városba, az út mentén számos új épületet lát, amelyek zömmel helyi kis- és középvállalkozásoknak adnak otthont. Több nagyobb cég is létesített telephelyet városunkban, illetve bővítette már meglévő telephelyét. Köztereink új szobrokat kaptak a magyar millennium évében. Új éttermek, boltok és egy bevásárlóközpont nyílt jelezvén azt, hogy a vállalkozások bíznak a fizetőképes keresletben. Az újvárosi szennyvízberuházással eltűnt a város közművesítésének utolsó fehér foltja is. Hoszszú évek elmúltával, és sikeres pályázat után megkezdődött a szennyvíztelep 800 millió forintos rekonstrukciója. Bővült a város szociális intézményrendszere. Megkezdte működését a fogyatékosok nappali intézménye, a családok átmeneti otthona. A Széchenyi-terv lehetőséget adott arra, hogy bővítsük az idősek otthonát. Több mint 600 milliós felújítást hajtottunk végre az Ady Endre Szakközépiskolában. Megújultak sportpályáink, az Ifjúsági és Sport Minisztérium támogatásával. Európai Uniós támogatással megkezdődhet a szeméttelep megszüntetése és rekultiválása. A közvilágítás korszerűsítése 50%os megtakarítást jelent a városnak. Sikerült megszüntetni egy elhúzódó problémát: a távfűtés mérhetővé és olcsóbbá vált, ami 20 ezer embert érint Szekszárdon. HOGY KÖZELEBB JÖJJÖN A VILÁG Az egyébként jó adottságú Szekszárd legnagyobb problémája, hogy a nagy országos infrastrukturális hálózattól távol esik. Ebben a kérdésben jelentős előrehaladást értünk el, hiszen a szekszárdi Duna-híd építésével véglegesen eldőlt, hogy az M9-es jelű főútvonal városunk mellett halad el, ezzel a kelet-nyugati forgalom középpontjába kerülhetünk. Sikerült elérnünk, hogy a 6-os út négysávos autóúttá alakítása jövőre elkezdődjék. Örömmel értesülhettünk arról is, hogy az ún. „bajai vonal" szerepel a MÁV korszerűsítési terveiben. Mint minden szekszárdinak nekem is szívügyem a bor. Az elmúlt időszakban áttörés történt a szekszárdi borok megítélésében. Számos nemzetközi siker (Bordeaux, Zürich, Brüsszel stb.) után már nemcsak mi tudjuk úgy, hogy nálunk teremnek a világ legjobb borai, hanem ezt a világ is elismeri. Sikeresen mutatkoztunk be a Parlamentben, és tanúsíthatom, hogy jól fogytak a szekszárdi borok Strasbourgban is. Sikerült megőriznünk városunk alapvető értékeit, a kisvárosi arculatot, és a csodálatos természeti környezetet. Ez a jövőnk záloga, ez az, amiből tőkét kovácsolhatunk, és ez az, amiért felelősek vagyunk, amivel tartozunk a jövőnknek, gyermekeinek és unokáinknak. dr. Braun Márton országgyűlési képviselő 1998-ban a megválasztásomkor azt mondtam, hogy a képviselői munka elsősorban törvényalkotói munkát jelent, és hogy ebben a munkában a helyi szakemberekre kívánok támaszkodni. Nos, az elmúlt parlamenti ciklusban 51 alkalommal kértem és kaptam szót, 7 önálló indítványt, interpellációt és kérdést, valamint 105 módosító indítványt nyújtottam be az Országgyűléshez. Ezek jelentős részében sok szekszárdi volt a segítségemre, akik közül az alábbiaknak külön is szeretnék köszönetet mondani: Balogh Jenő, Endrődi István, dr. Ferincz János, dr. Gaál Attila, Hamvas Ferenc, Horváth Ferenc, dr. Józan-Jilling Mihály, Kővári László, Mészáros Pál, dr. Nadray Katalin, Némethné Horváth Marianna, Rácz Félix, Rikker István, Rostás Ilona, dr. Szűcs László, Tápai Zsolt. A híd Nemrég egy újságíró megkérdezte, mi az, amit kiemelnék a képviselői munkámból, mi az, amire büszke vagyok, amit elértem. Magánemberként egyszerű lenne a válasz: természetesen a családomra vagyok büszke. Képviselőként is voltak sikereim, hiszen több témában lehettem vezérszónok a Parlamentben, megadatott, hogy nemzetközi fórumokon, konferenciákon képviselhettem Magyarországot, és politikusként megválasztottak az Európa Tanács kereszténydemokrata pártjait tömörítő frakció elnökségébe. Amire azonban igazán büszke vagyok az a szekszárdi Duna-híd. Az ugyanis látszik, azt meg lehet majd mutatni a gyerekeimnek és unkáimnak, és el tudom majd mondani, hogy az „öregnek" volt valami köze ehhez. A többi nem számít. A többiből csak arra fognak emlékezni, hogy az apjuk hajnalban egy bőrönddel elutazott valami helyre, ahonnan néhány nap múlva valamikor éjszaka ért haza, és állítása szerint ülésen, konferencián, vagy tanácskozáson volt. 70 éve nem épült híd a Dunán - Budapesten kívül! Egy ekkora beruházást nem tudtam volna egyedül „megszerezni". Ehhez kellett egy olyan kormány, amelynek tagjai vidéki fiatalemberek, akik úgy tudják, hogy ezt az országot nem Budapestnek hívják. Kellett hozzá, hogy ennek a kormánynak legyen egy Tolna megyei tagja, dr. Dávid Ibolya személyében. Kellett képviselőtársaim segítsége. Kellettek azok az információk, amiket a helyi szakemberektől kaptam. Kellett hozzá a helyi sajtó, és kellettek hozzá az országos médiumok helyi tudósítói, akik életben tartották a híd ügyét. És végül kellett az Önök türelme, támogatása és szeretete. Köszönöm mindannyiuknak. POLITIKAI HIRDETES »