Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-01 / 12. szám

SZEKSZÁRDI M- VASÁRNAP 2001. ÁPRILIS 1. HA ROMÁRIÓ LESGÓLJÁT MEGADTA VOLNA A magyar bírózseni új szerepkörben A kilencvenes évek magyar fút­bálijából nehéz olyasvalakit kivá­lasztani, aki minden kétséget kizá­róan példaképnek tekinthető. Épül­get Király Gábor és Dárdai Pál karri­erje a német Herthánál. Aki már fel­építette karrierjét, aki valóban világ­hírnévre tett szert az nem más, mint a bírói síp nagymestere, Puhl Sán­dor. Ő a maga területén valami olyasmit alkotott, mint az aranycsa­pat a maga idejében. Éveken át a vi­lág legjobbjaként emlegették. A csú­cson hagyta, de az is lehet, hogy ha­gyatták vele abba. Ma már a hazai játékvezetői testület, illetve az MLSZ alelnökeként ténykedő Puhl népszerűségének csak egyik oka a legnagyobb tétekért zajló forró lég­körű mérkőzéseken nyújtott - a nemzetközi mezőnyből is kiemelke­dő - bíráskodás, a másik a fotogén megjelenésében, a vonzó emberi tu­lajdonságaiban keresendő. Ezért esett rá a faddiak választása, amikor is maradandót alkotó díszvendéget kerestek a márciusban szokásos te­remlabdarúgó tornájukra. - Úgy tűnik, hogy sajátos sportve­zetői funkciójában is arra törekszik, mint a pályán: igyekszik nem az elő­térben maradni. Nem tart tőle, hogy itt nem feltétlenül ez a taktika, ha úgy tetszi attitűd az eredményre ve­zető? - Úgy gondolom, hogy a magyar futball más pozícióiban is érdemes a játékvezetőkre örökérvényű mon­dást alkalmazni.' Nyolcvan-kilenc­ven százalékban dolgozni a háttér­ben és csak az esetek tíz százaléká­ban előtérbe kerülni. De akkor igen­is elő kell lépni, mert jó vagy rossz irányba befolyásoló tényezők va­gyunk, lehetünk. Az elmulasztott, eltékozolt évtizedek után úgy gon­dolom, hogy még mindig a háttér­ben történő munkálkodás kell, hogy a jellemző legyen. Amit egy kicsit a média is nehezen visel. Az éppen soros MLSZ- közgyűlés előtt már én is kaptam kutakodó kérdéseket: mondjak valamit sztorit, ami a köz­gyűlésen várható. Gyanítom ezzel más tisztségviselőkhöz is bekopog­tatott a sajtó, és nem gyanítom, ha­nem állítom: nincsenek a korábbi évekhez hasonló a felszínen, vagy éppen a háttérben zajló összezördü­lések. Lassan már egy éve, aminek tudok örülni. - Öntől elsősorban azt várják, hogy a magyar játékvezetők új gene­rációjából belátható időn belül ke­rüljön be valaki előbb a tágabb, majd a szűkebb elitbe. Amellett, hogy rend legyen szakmai és morális értelemben idehaza. - Az előbbi nem könnyű dolog. Van egy-két kiszemeltünk a mostani élvonalbeli keretben, akik életko­ruk, felkészültségük alapján alkal­masak, de amikor majd odakerül­nek, hogy rangos feladatot kapnak, ott fog kiderülni, megvannak-e azok a pluszok, amelyek a perdöntő szi­tuációkban való ítélkezéshez kelle­nek. Vagy birtokolják azon pszichés tulajdonságokat, amelyek egy-egy szituációban alkalmazni szükséges. Ki tudják-e választani a helyes ma­gatartásformát, vagyis a jó ítéletek mellett személyiséggé válnak. Ide­haza meg kell tudni felelni az elvá­rásoknak. Bár én azzal a korábbi években született megállapítással csínján bánnék, hogy a játékvezetés színvonala magasabb mint a ma­gyar futball mostani nívója. - Ezt akkor hangoztatták igazán­diból, amikor a Puhl-Wágner-Már­ton hármas nemzetközileg is figye­lemre méltó sikereket ért el. - Én akkor sem szerettem, mert a két dolgot értelmetlen egymáshoz viszonyítani, mindegyiket a külföldi csapatok, illetve játékvezetők telje­sítményéhez lehet viszonyítani. - Ahhoz, hogy egyéni típusú játék­vezetőink legyenek újra, minden­képpen növelni kellene a működni is akaró bírók számát. Tudjuk, hogy nem garancia a játékosmúlt, de az aktív pályafutásukat befejezőket ké­ne megnyerni az ügynek.... - Azzal, hogy a futballisták kör­nyékén kéne keresgélni, ott kifejteni egyfajta jó értelembe vett propagan­dát, egyet értek. De ha azt is fontos szempontnak tartjuk, hogy az illető ne csak idehaza fújjon rangos mecs­cseket, hanem külföldön is elismert legyen, akkor még aktív játékos korukban kell, hogy működjenek. Mert nem lesz idejük a nemzetközi megméretésre, a létrák végigjárásá­val ki is öregednek. Megoldható a probléma. Az egyik napon játszaná­nak, a másikon pedig fölsőbb vagy alacsonyabb osztályban működné­nek. Ezen kettősség létezése pozití­van hatna a játékvezetésre, a fontos személyiségi tényezők kialakításá­ra, feltéve ha az illetőben megvan­nak az alapadottságok. - Ha nagy lenne a nekibuzdulás az aktív focisták részéről, nos ennek mint hírlik, akkor is tudna örülni, ha esetleg az új Puhl nem is bonto­gatná szárnyait. - Idehaza felettébb zavaró, hogy az élvonalbeli, illetve másodosztá­lyú játékosok nem ismerik a szabá­lyokat (tisztelet a kivételnek). Ép­pen ezért záros határidőn belül el szeretném érni, hogy a két felső osz­tály játékosainak kötelező legyen a játékszabályokból az alapvizsgaté­tel. Azoknak, aki csinálják, a szabá­lyok ismerete kötelező. Az sem ve­zethet, aki nem ismeri a KRESZ sza­bályait ugyebár... - A JT elnökeként belement egy olyan, a televízió által kért játékba, ami nyugaton sem gyakorlat: a tech­nika leleplező segedelmével totáli­san kielemzik a vitatott eseteket, ha úgy tetszik élve boncolják a játékve­zetőket. Nem rúg ezzel öngólokat? - Meggyőződésem, hogy nem. Én magamról is azt vallottam, hogy egyetlen egy olyan meccsem sem volt, amelyen ne követtem volna el kisebb hibákat. Ezekkel együtt kell tudni élni, és kijavítani úgy tudjuk, ha megmutatjuk, ha beszélünk róla. Ha vállaljuk ezeket, akkor a játékos és a szurkoló részéről is más lesz a reakció, más lesz a megítélés. Kien­gedünk ezzel a nyitottsággal bizo­nyos szelepeket, ledöntünk marha­ságokon alapuló tabukat, tévhiteket. Nem lesz ez már élve boncolás, ha­nem egy, a közszerepléssel együtt járó valami. Amit érdemes és kell is felvállalni, még akkor is, ha tőlünk nyugatabbra nem ez a jellemző. Óri­ási az igény a szurkolók részéről az ilyesfajta elemzésre. A játék őérte van, tudja hát meg, hogy jól látta-e azt az esetet vagy sem. S az eddigi tapasztalatok azt mutatják nem lö­vünk öngólokat, jól jövünk ki a ké­nyes szituációkból. Ha pedig előfor­dulnak számunkra dehonesztáló esetek - de a jó ítéletek vannak, lesz­nek túlsúlyban - akkor a „bírónak nincs videója" című játék lép ér­vénybe, amit a felé való nyitás után a futballközeg mértékadó része tole­rálni tud. - Az igazán tehetséges bírók így még gyorsabban reflektorfénybe tud­nak kerülni. - Űgy gondolom, igen. No és a szurkoló is hamar megjegyzi és tisz­teli azt, aki a vitás esetekben rendre győztesen kerül ki vele szembe. - A jelenlegi élvonalbeli keretből kiszemelt két játékvezető számíthat diplomáciai segítségre. Ha a magyar futball gyenge is, de azt azért a F1FÁ­nál és az UEFÁ-nál is tudják, ha a Puhl lát benne fantáziát, akkor... - Annyit megígérhetek, hogy a já­téktérig való menedzselés vala­mennyi kapcsolatomat latba vetve tökéletes lesz, de utána már nincs lehetőségem, hogy befolyásoljam a dolgokat. - Árulja el a mai menő játékveze­tők közül kikkel áll jó kapcsolatban? - A spanyol sráccal, Diaz Vegával, a német Schmidt Huberrel kétheten­te beszélgetek, nemrégen találkoz­tam a dán Mikelsennel. A Gigi Paja­rettóval, az olasz játékvezetők főnö­kével, akivel az olasz vébén vezet­tem szintén élő a kapcsolatom. Van, lehet bejárásom - ne értse félre sen­ki, alapvetően diplomáciai küldeté­sű dolgokról van szó - a kontines meghatározó szövetségeibe, ha ilyen feladatot ró rám a sors, ilyen értelemben tudok tenni a futballunk előrelépésében. - Amikor arról kérdezik, hogy mi­ért nem került ki a 98-as vébére, er­ről nem sok konkrétat említ. Miért? - Alapvetően itthoni indíttatású történet, amihez hozzájött néhány külföldi adalék, de erről változatla­nul nem szívesen beszélek. - Van alapja annak a pletykáiéi hogy a FIFA olasz alelnöke tet^F resztbe önnek, mert túlságosan jó kapcsolatokat alakított ki és ápol a Német Labdarúgó Szövetség vezetői­vel? - Ez azért nem helytálló felvetés, mert az olasszal még ennél is jobb. Amit említ az a bulvársajtóban je­lent meg, nincs valóságalapja. - Azért a 94-es vébé döntő, az azon való kiváló működés gyakorta eszébe juthat. Ott, Dallasban mit csinált, mire gondolt, amikor meg­kapta a brazil-olaszt. - Ott a szálloda halljában tudtam meg. Addig míg Palotai Károllyal és Márton Sanyival nem mentünk fel a szobába, nem nagyon fogtam föl, mi történt. A pezsgő kortyolásánál már igen. Szerencsére nem vagyok egy izgulós típus, el tudtam viselni a „most vagy soha" érzést. Azt, hogy itt egyáltalán nem ronthatok, ezw| meccsen áll vagy bukik a jö\Hr Képzelje el, mi van, ha megadom azt a gólt, amit a brazil csillag Romarió lesről rúgott és azzal nyer Brazília. Ennek olyan utóélete lehe­tett volna, hogy aligha lehetnék pél­dául itt a faddi rendezvényen kis él­ménybeszámolóra érkező vendég. - Azt mondják, hogy a futball csá­szárához, a német Franz Becken­bauerhez majdhogynem baráti kap­csolat fűzi. - Valóban több mint hivatalos a mi kapcsolatunk, amire nagyon büszke vagyok. Franz játékosként is elbűvölt. Azzal a játékintelligenciá­val, amivel ő utána senki sem ren­delkezett. Nos ez sportvezetőként is nagy formátumúvá teszi. Sokszor beszélgettem vele, nagyon azonos elveket vallunk erről a játékról, és várom a vele való újabb találkozást. - Ha most valaki arra kérné, hogy személyesen beszéljen Beckenbauer­rel, mennyi idő alatt jönne létre ez a telefonbeszélgetés? - Ha be van kapcsolva, akár azon­nal... Franz mobilszámának birto­kosa vagyok. Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom