Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-01 / 12. szám

SZEKSZÁRDI M- VASÁRNAP 2001. ÁPRILIS 1. HA ROMÁRIÓ LESGÓLJÁT MEGADTA VOLNA A magyar bírózseni új szerepkörben A kilencvenes évek magyar fútbálijából nehéz olyasvalakit kiválasztani, aki minden kétséget kizáróan példaképnek tekinthető. Épülget Király Gábor és Dárdai Pál karrierje a német Herthánál. Aki már felépítette karrierjét, aki valóban világhírnévre tett szert az nem más, mint a bírói síp nagymestere, Puhl Sándor. Ő a maga területén valami olyasmit alkotott, mint az aranycsapat a maga idejében. Éveken át a világ legjobbjaként emlegették. A csúcson hagyta, de az is lehet, hogy hagyatták vele abba. Ma már a hazai játékvezetői testület, illetve az MLSZ alelnökeként ténykedő Puhl népszerűségének csak egyik oka a legnagyobb tétekért zajló forró légkörű mérkőzéseken nyújtott - a nemzetközi mezőnyből is kiemelkedő - bíráskodás, a másik a fotogén megjelenésében, a vonzó emberi tulajdonságaiban keresendő. Ezért esett rá a faddiak választása, amikor is maradandót alkotó díszvendéget kerestek a márciusban szokásos teremlabdarúgó tornájukra. - Úgy tűnik, hogy sajátos sportvezetői funkciójában is arra törekszik, mint a pályán: igyekszik nem az előtérben maradni. Nem tart tőle, hogy itt nem feltétlenül ez a taktika, ha úgy tetszi attitűd az eredményre vezető? - Úgy gondolom, hogy a magyar futball más pozícióiban is érdemes a játékvezetőkre örökérvényű mondást alkalmazni.' Nyolcvan-kilencven százalékban dolgozni a háttérben és csak az esetek tíz százalékában előtérbe kerülni. De akkor igenis elő kell lépni, mert jó vagy rossz irányba befolyásoló tényezők vagyunk, lehetünk. Az elmulasztott, eltékozolt évtizedek után úgy gondolom, hogy még mindig a háttérben történő munkálkodás kell, hogy a jellemző legyen. Amit egy kicsit a média is nehezen visel. Az éppen soros MLSZ- közgyűlés előtt már én is kaptam kutakodó kérdéseket: mondjak valamit sztorit, ami a közgyűlésen várható. Gyanítom ezzel más tisztségviselőkhöz is bekopogtatott a sajtó, és nem gyanítom, hanem állítom: nincsenek a korábbi évekhez hasonló a felszínen, vagy éppen a háttérben zajló összezördülések. Lassan már egy éve, aminek tudok örülni. - Öntől elsősorban azt várják, hogy a magyar játékvezetők új generációjából belátható időn belül kerüljön be valaki előbb a tágabb, majd a szűkebb elitbe. Amellett, hogy rend legyen szakmai és morális értelemben idehaza. - Az előbbi nem könnyű dolog. Van egy-két kiszemeltünk a mostani élvonalbeli keretben, akik életkoruk, felkészültségük alapján alkalmasak, de amikor majd odakerülnek, hogy rangos feladatot kapnak, ott fog kiderülni, megvannak-e azok a pluszok, amelyek a perdöntő szituációkban való ítélkezéshez kellenek. Vagy birtokolják azon pszichés tulajdonságokat, amelyek egy-egy szituációban alkalmazni szükséges. Ki tudják-e választani a helyes magatartásformát, vagyis a jó ítéletek mellett személyiséggé válnak. Idehaza meg kell tudni felelni az elvárásoknak. Bár én azzal a korábbi években született megállapítással csínján bánnék, hogy a játékvezetés színvonala magasabb mint a magyar futball mostani nívója. - Ezt akkor hangoztatták igazándiból, amikor a Puhl-Wágner-Márton hármas nemzetközileg is figyelemre méltó sikereket ért el. - Én akkor sem szerettem, mert a két dolgot értelmetlen egymáshoz viszonyítani, mindegyiket a külföldi csapatok, illetve játékvezetők teljesítményéhez lehet viszonyítani. - Ahhoz, hogy egyéni típusú játékvezetőink legyenek újra, mindenképpen növelni kellene a működni is akaró bírók számát. Tudjuk, hogy nem garancia a játékosmúlt, de az aktív pályafutásukat befejezőket kéne megnyerni az ügynek.... - Azzal, hogy a futballisták környékén kéne keresgélni, ott kifejteni egyfajta jó értelembe vett propagandát, egyet értek. De ha azt is fontos szempontnak tartjuk, hogy az illető ne csak idehaza fújjon rangos mecscseket, hanem külföldön is elismert legyen, akkor még aktív játékos korukban kell, hogy működjenek. Mert nem lesz idejük a nemzetközi megméretésre, a létrák végigjárásával ki is öregednek. Megoldható a probléma. Az egyik napon játszanának, a másikon pedig fölsőbb vagy alacsonyabb osztályban működnének. Ezen kettősség létezése pozitívan hatna a játékvezetésre, a fontos személyiségi tényezők kialakítására, feltéve ha az illetőben megvannak az alapadottságok. - Ha nagy lenne a nekibuzdulás az aktív focisták részéről, nos ennek mint hírlik, akkor is tudna örülni, ha esetleg az új Puhl nem is bontogatná szárnyait. - Idehaza felettébb zavaró, hogy az élvonalbeli, illetve másodosztályú játékosok nem ismerik a szabályokat (tisztelet a kivételnek). Éppen ezért záros határidőn belül el szeretném érni, hogy a két felső osztály játékosainak kötelező legyen a játékszabályokból az alapvizsgatétel. Azoknak, aki csinálják, a szabályok ismerete kötelező. Az sem vezethet, aki nem ismeri a KRESZ szabályait ugyebár... - A JT elnökeként belement egy olyan, a televízió által kért játékba, ami nyugaton sem gyakorlat: a technika leleplező segedelmével totálisan kielemzik a vitatott eseteket, ha úgy tetszik élve boncolják a játékvezetőket. Nem rúg ezzel öngólokat? - Meggyőződésem, hogy nem. Én magamról is azt vallottam, hogy egyetlen egy olyan meccsem sem volt, amelyen ne követtem volna el kisebb hibákat. Ezekkel együtt kell tudni élni, és kijavítani úgy tudjuk, ha megmutatjuk, ha beszélünk róla. Ha vállaljuk ezeket, akkor a játékos és a szurkoló részéről is más lesz a reakció, más lesz a megítélés. Kiengedünk ezzel a nyitottsággal bizonyos szelepeket, ledöntünk marhaságokon alapuló tabukat, tévhiteket. Nem lesz ez már élve boncolás, hanem egy, a közszerepléssel együtt járó valami. Amit érdemes és kell is felvállalni, még akkor is, ha tőlünk nyugatabbra nem ez a jellemző. Óriási az igény a szurkolók részéről az ilyesfajta elemzésre. A játék őérte van, tudja hát meg, hogy jól látta-e azt az esetet vagy sem. S az eddigi tapasztalatok azt mutatják nem lövünk öngólokat, jól jövünk ki a kényes szituációkból. Ha pedig előfordulnak számunkra dehonesztáló esetek - de a jó ítéletek vannak, lesznek túlsúlyban - akkor a „bírónak nincs videója" című játék lép érvénybe, amit a felé való nyitás után a futballközeg mértékadó része tolerálni tud. - Az igazán tehetséges bírók így még gyorsabban reflektorfénybe tudnak kerülni. - Űgy gondolom, igen. No és a szurkoló is hamar megjegyzi és tiszteli azt, aki a vitás esetekben rendre győztesen kerül ki vele szembe. - A jelenlegi élvonalbeli keretből kiszemelt két játékvezető számíthat diplomáciai segítségre. Ha a magyar futball gyenge is, de azt azért a F1FÁnál és az UEFÁ-nál is tudják, ha a Puhl lát benne fantáziát, akkor... - Annyit megígérhetek, hogy a játéktérig való menedzselés valamennyi kapcsolatomat latba vetve tökéletes lesz, de utána már nincs lehetőségem, hogy befolyásoljam a dolgokat. - Árulja el a mai menő játékvezetők közül kikkel áll jó kapcsolatban? - A spanyol sráccal, Diaz Vegával, a német Schmidt Huberrel kéthetente beszélgetek, nemrégen találkoztam a dán Mikelsennel. A Gigi Pajarettóval, az olasz játékvezetők főnökével, akivel az olasz vébén vezettem szintén élő a kapcsolatom. Van, lehet bejárásom - ne értse félre senki, alapvetően diplomáciai küldetésű dolgokról van szó - a kontines meghatározó szövetségeibe, ha ilyen feladatot ró rám a sors, ilyen értelemben tudok tenni a futballunk előrelépésében. - Amikor arról kérdezik, hogy miért nem került ki a 98-as vébére, erről nem sok konkrétat említ. Miért? - Alapvetően itthoni indíttatású történet, amihez hozzájött néhány külföldi adalék, de erről változatlanul nem szívesen beszélek. - Van alapja annak a pletykáiéi hogy a FIFA olasz alelnöke tet^F resztbe önnek, mert túlságosan jó kapcsolatokat alakított ki és ápol a Német Labdarúgó Szövetség vezetőivel? - Ez azért nem helytálló felvetés, mert az olasszal még ennél is jobb. Amit említ az a bulvársajtóban jelent meg, nincs valóságalapja. - Azért a 94-es vébé döntő, az azon való kiváló működés gyakorta eszébe juthat. Ott, Dallasban mit csinált, mire gondolt, amikor megkapta a brazil-olaszt. - Ott a szálloda halljában tudtam meg. Addig míg Palotai Károllyal és Márton Sanyival nem mentünk fel a szobába, nem nagyon fogtam föl, mi történt. A pezsgő kortyolásánál már igen. Szerencsére nem vagyok egy izgulós típus, el tudtam viselni a „most vagy soha" érzést. Azt, hogy itt egyáltalán nem ronthatok, ezw| meccsen áll vagy bukik a jö\Hr Képzelje el, mi van, ha megadom azt a gólt, amit a brazil csillag Romarió lesről rúgott és azzal nyer Brazília. Ennek olyan utóélete lehetett volna, hogy aligha lehetnék például itt a faddi rendezvényen kis élménybeszámolóra érkező vendég. - Azt mondják, hogy a futball császárához, a német Franz Beckenbauerhez majdhogynem baráti kapcsolat fűzi. - Valóban több mint hivatalos a mi kapcsolatunk, amire nagyon büszke vagyok. Franz játékosként is elbűvölt. Azzal a játékintelligenciával, amivel ő utána senki sem rendelkezett. Nos ez sportvezetőként is nagy formátumúvá teszi. Sokszor beszélgettem vele, nagyon azonos elveket vallunk erről a játékról, és várom a vele való újabb találkozást. - Ha most valaki arra kérné, hogy személyesen beszéljen Beckenbauerrel, mennyi idő alatt jönne létre ez a telefonbeszélgetés? - Ha be van kapcsolva, akár azonnal... Franz mobilszámának birtokosa vagyok. Bálint György