Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 6. szám - Városi Vasárnap

6. 2001, június 17, A Pünkösdi Fesztivál zárása nem mindennapi csemegét ígért. Amit a főszervezők, dr. Józan Jilling Mihály és Hepp Ádám megálmodtak, valóság lett: megtalálták a szponzorokat, és elhozták a magyar zene nagykövetének számító Ausztráliától Amerikán át Fokvárosig ismert Száztagú Cigányzenekart. A produkció, értem alatta a vizuális és akusztikus élményt, az elő zenélés utánozhatatlan varázsát sokáig felejthetetlen lesz a sportcsarnokot régen nem látott módon megtöltő közönségnek. Aki - lett légyen az a botfülű, vagy totálisan zenei antitalentum - sajnálhatja,,., hogy esetleg sajnálta az ezerötszáz forintos beugrót pünkösdhétfő estélyén. Olyan mulasztást követett el a nagyérdemű, mintha a futballdrukker a brazil válogatott szekszárdi vendégjátékára nem lett volna kíváncsi. A produkció sikeréhez nem kis mértékben hozzájárult a Száztagú Cigányzenekar egyesületi elnöke, menedzsere, szóvivője, színpadi konferansziéja, a lánglelkű Raduly József, aki Szekszárdon is olyan magas hőfokon izzott, mintha éppen a bécsi opera szentélyében lépnének fel. • őrködök azon, hogy ez a világon tényleg egyedülálló zenekar bárhol is lép fel, mindig a csak rá jellemző egyedi produkcióval lepje meg a közönséget, Az én figyelmem mindig a szerény kis elnök óvó tekintete. Együtt lélegzek, együtt izzadok a zenekarral, ez lehet. hogy nem annyira látszik rajtam, de ez a valóság. - Önöket, noha egyáltalán nem veti föl a pénz, de nem könnyű megnyerni egy fellépésre. Nagyon megnézik, hogy hol, miért és milyen közönségnek játszanak? - Ez így igaz. Én úgy érzem, úgy gondolom, Magyarországon államalkotó tényező a kisebbség. A cigányság után a németség a legnagyobb kisebbség- ugyebár. A más kultúra adja meg a szépséget és a fogyaszthatóságot. A kisebbség és a többség közötti híd szerepet mintást, ez a világhírű zenekar a kulturális palettáról akár el is tűnhet. • Ha jól értem, Önök ugyanúgy amatőrök, mint bármelyik vidéki kis zenekar Magyarországon. • Jól érti, csak a fellépti díjakra számíthatunk. Ezek a zenészek napközben dolgoznak, a megélhetésükkel törődnek azért, hogy zenélnek semmilyen rendszeres jövedelmet nem kapnak, (Saphia Loren puszija fenomenális élmény lehetett az egyik főprtmásnak, de aprópénzre az sem váltható - a Szerkesztőség megjegyzése,) • Merre tovább a repertoár1 A hagyományos cigányzenén és a magyar nótákon kívül egyre komolyabb kirándulásokat tesznek virtuóz hegedűikkel az opera és a komolyzene világában, • A repertoár mindig a megrendeléshez és az alkalomhoz illően változik, Ha kell, nevezetes nyitányokat, a klasszikus zeneirodalomból merítve is játszik a zenekar, Dt ha kell, kirándulunk az örökzöld dallamok világába, Az sem állt távol tőlünk, hogy hat évvel ezelőtt a felejthetetlen Zámbó Jimmyvel a May Way-t adtuk elő, Megmutattuk újabb arcunkat ha kell, a Beatlesszámokkal is előrukkolunk, • Siáx remek zenész kotta nélkül játszik bármit is, A szuperek közül kik a legszuperebbek? • A Száztagú Cigányzenekar művészeti vezetője Bufo Rigó Sándor, főprímáa Lendvai Csócai József, Két szólista: a cimbalomnál Ökrös Oszkár, a klarinétnál Balogh Dezső, Prímások a zenekar élén; ifjabb Berki László, Jónás Károly, Lukács Tibor, Sárközi Ferenc, Suki András, Lakatos Flóris (ez utóbbi a legendás Lakatos-dinasztia leszármazottja) B.Gy. SOPHIA LOREN ELISMERI, A MAGYAR KORMÁNYOK MÉG NEM Káprázatos Száztagú Cigányzenekar dig a kultúra játssza. Ne értse patetikusan túl nagy szavaknak, de mi érezzük megtisztelve magunkat, hogy eljöhettünk a németek közé a tizenegyedik Pünkösdi Fesztiválon, • Puskás öcsivel vetekedve lassan a legismertebb magyaroknak számítanak világszerte. A világnagyságokkal való folyamatos találkozás közepette mi volt az ön számára a legnagyobb élmény, sztori? • Van, és ezt most az Önök olvasóinak mondom el először, 1999, július 23-án Brüsszelben koncertezett a Száztagú Cigányzenekar, Thatcher asszony, Mihail Gorbacsov és George Bush ig részt vett ezen, A koncert végén odajött hozzám az akkori amerikai elnök és átölelt, majd a következőket mondta a körülöttünk levőknek: „éppen tíz évvel ezelőtt Budapesten jártam, és beszédet kellett mondanom nagy tömeg előtt, Emlékszem, esett az eső, de ez a demokráciára már szemmel láthatóan kiéhezett magyarokat egyáltalán nem zavarta, érződött a az elmúlt évtizedben egyedüliként az országban újra találkozhattunk Bu9h-sal, majd elolvadtam ott egy álló helyemben, Lám, mit tesz a zenész diplomáciai? Miképpen tudunk segíteni a Magyar Köztársaságnak! • Ehhez képest idehaza a legemelkedettebb pillanatokban sem rejti véka alá a színpadon immár több mint egy évtizedes szívfájdalmukat: változatlanul nem kapnak egy fillér állami támogatást sem. • Mi tényleg már mindent elértünk, amit lehet. A zenekarban harminchat művész kapta meg a Magyar Köztársaság arany, ezüst és bronz érdemkeresztjét, Egy Csillagrendünk, egy Lisztdíjunk is van, rendelkezünk egy Nagykereszttel, egy Lovagkereszttel, Magyar Örökség díjjal kitüntetett zenekar vagyunk, Éppen egy hiányosságunk van, de erről mi aligha tehettünk, hogy a cigányság kultúráját nem ugyanazzal vágy, az igény a demokráciára, a másra. Éppen ezért előre megírt beszédemet egyszerűen összetéptem, és csakúgy amit éreztem, ami szívből jött szóltam a magyarokhoz", Én meg, no és a zenekar, mint akik mértékegységgel méri a mindenkori magyar kormány, mint a többségi társadalomban. Valóban, ez érzékenyen érint bennünket, Mi már ennél többet nem nagyon tudunk nyújtani, a szívünket lelkünket adjuk, Kérdezem a demokrácia kormányait: mit kell még tennünk, hogy támogathatóak legyünk? Ha nem kapunk támoga-