Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-18 / 10. szám

US, SZEKSZÁRDI US4RN4P 2001. MÁRCIUS 18. BOKSZPREMIER AZ ÖTÖS ISKOLA AULÁJABAN Csiszolandó kis gyémántok kerültek felszínre KORSZAKVÁLTÁS Szekszárdi bokszügyben érzek valami hasonlóságot 1993. március 11. és 2001. március 10. között. Az első időpontban az első profi gálát rendezték Ráczék az Unió Box Team égisze alatt. Két-három év háttérmunkája után léptek ki a Tartsay utcai edzőteremből, s az idetartozó román légióval, a szimpatikus Raduval és Bordással kiegészülve jó kis gála kerekedett a sportcsarnokban. Semmi sztárolás, semmi nagyzolás. Saját forrásból tette meg az első lépéseket a klub. A romániai magyar srácok nem vendégmunkások voltak, hanem Rácz György egykori tanítványai. Majdnem napra pontosan, de nyolc évvel később. A helyszín az ötös iskola aulája. A már bemutatható, demonstrálható kezdeti lépései megtételére készülő szekszárdi amatőr ökölvívás gálás premierje. Ugyanúgy három éve dolgoznak komolyan a ringbe lépők, mint a 93-as profizók. Ugyanúgy Rácz György van az események hátterében, mint akkor volt. Ugyanúgy a szerénység, tompán kiérzett lámpaláz a levegőben. A feltörekvő amatőrök diszkrét bája. Ugyanúgy egy megbízható segítőtárs a klubelnök-edző mellett, mint akkor. Az illetőt Szilágyi Richárdnak hívják. Ugyanúgy vannak remek teljesítményekkel előrukkoló román srácok, mint akkor voltak, csak most az ellenkező sarokban vannak. RENDHAGYÓ, DE BOKSZRA KITALÁLT HELYSZÍN Azokban a futballstadionokban, ahol nincs futópályás térelválasztó a játéktér és a közönség között, ott mindig jóval nagyobb vizuális és akusztikus élmény egy-egy meccs. Azokban az iskolákban, más művelődési intézményekben, ahol van egy tágas aula és emeletek fogják közre a főteret, nos ott nem csupán klasszikus kultúrműsort, sportági bemutatókat, hanem például egy sajátos hangulatú bokszgálát is lehet rendezni. Például az ötös iskolában. Ami valósággal egy ökölvívó ring betelepítésére is termett. Merthogy keresztbe éppen elfér, mintha oda, illetve beleszabták volna. Sok minden lehetett már ez az érdekes kis építészeti megoldásaival kitűnő placc, de igazi mini arénává gyanítom ez elmúlt szombaton változott. Amikor egyszerre egy időben fönt is, lent is lázba jött a publikum. Ha kis közvélemény kutatást végeznénk a háromszáz szurkoló között, biztos vagyok, hogy a többi lehetséges helyszínt megelőzve az ötös iskola lenne a befutó. HÁZTÁJI AMATŐRÖK FŐSZEREPBEN Eddig is afféle hírmondóként a profi műsor nem fel-, hanem bevezetéseként láthattunk egynéhány amatőr srácot, akikkel a más bokros teendők miatt nem tudott úgy foglalkozni Rácz György, ahogy azt ő szerette volna. Ám a hozzá ragaszkodók, a kemény munkát vállalók megmaradtak. Akik már el-el csipegettek egy-két jó helyezést az OB-ékről, aminek az országos szövetség szekszárdi elnöke felettébb tudott örülni. Akikben - ez nagyon kijött - munka van. Az a taktikai tudatosság, amit például a kadett korosztályú Fábián Attila bemutatott, arra ebben a fiatal korban nem sokan képesek. De ennek nyomai ott voltak a junior Battonyai és Burányi öklözésében, de technikailag is dicsérhető mindkét Laci, sikerült is felspannolniuk a közönséget rendesen. Úgy gondoljuk, hogy az ez évi junior országos bajnokságon lesz miért, kiért szurkolni szekszárdi szempontból. HÍRMONDÓ PROFESSZIONALISTÁK Azért a hatodik, a felnőttek közt nem egy kézlegyintéssel elintézhető kis Kovács meccse után vágytunk valami férfiasabbra, a keményebb pofonokat tartogató láda felnyitására. Erre az a három tagú profi különítmény vállalkozott, akik megmaradtak hírmondónak. Akik adottságaik dolgában nem Kalocsaik, Bognárok, Koczákok, de megbízható iparosok mindenképpen, akik a nekik rendelt, náluk nem nagyobb kvalitású versenyzőkkel képesek elbánni. Akik közül a nagy visszatérő Szabó Balázst nem ildomos még beskatulyázni, mert a srácban gyorsasága és ütőereje alapján benne van, hogy a középsúly pillanatnyi hazai legjobbjainak Gálfinak és Szabó Lórántnak meleg pillanatokat okozzon. A félnehézsúlyú Halász Gábor tisztességes és időnként nagyon taktikus iparos boksszal győzte le az utcai harcosokra emlékeztetően kellemetlen Oláh Csabát. Ha pontosabb és erőteljesebb lenne, akkor... Minden bizonnyal jöhetnének az Oláhnál nagyobb kvalitású versenyzők is. Arra a futballcsatárra emlékeztet Halász Gábor, aki képes magát helyzetbe hozni, de a ziccereknél mégis megtorpan. Szólnunk kell a második profi meccsét vívó Sárközi Feriről is, aki egy nálánál jobb, nagyobb tapasztalatú pesti ellen végigbírta a hat menetet és ezáltal a szakmára nem kényeseknek egy igazi közönségmeccset csinált. Higgadtsága és bátorsága vitte előre és széles ütéseivel be-betalálgatott. De ennél is lényegesebb: betonfejjel fogta fel az ütéseket, másra már számoltak volna. A sportág űzésére az elmúlt öt évben bejelentkező roma srácok közül ő az egyetlen, aki megmaradt, aki nélkül nincs is edzés a csarnok bokszszárnyában, aki a munkát is vállalja. A többiek, akik a strandok, bárok okán húztak kesztyűt, hamar kihullottak a rostán, ő maradt... és ezzel a hozzáállással, no és a civil magatartásával mindenképpen még sokáig maradhat is a klubnál. Amely egyfajta unalmas toborzásokat ezzel kiváltva, havi rendszerességgel gálázni kíván. Április első hétvégéjén jön a következő, amely színt visz a helyi sportéletbe. Egyéni sportágaink jeles képviselőit ugyanis - a sportág jellegéből, versenyrendszeréből adódóan - legföljebb egyszer-kétszer látlak juk versenyezni idehaza. DIÓHÉJBAN Úgy alakult a civil élete két ismert triatlonistánknak, hogy a felkészülésre, a sportágra tudnak koncentrálni a hamarosan beköszöntő versenyévadban. Varga Szabolcs az iskola befejezése után már is lázasan készül. Ennek jele, hogy egy külföldi edzőtáborban készül, közvetlen közelében a világklaszszis Kropkó Péternek. A már többször bizonyított, kétszer is a legjobb juniornak választott Szabó János civil dolgai is úgy alakultak, hogy egy kis időre újból a triatloné lesz a főszerep a tanulás mellett. Újabb légióst kötött magához a bajnokság végéig az Atomerőmű KSC Szekszárd. A rendkívül jó benyomást tett fiatal játékost, a jugoszláv Vidovicsot, a Szpartak Subotica csapatától igazolták, aki a rájátszásban irányítóként és bedobóként egyaránt segíthette a szekszárdi együttest a minél jobb helyezés kiharcolásában. A Szepesi kontra Váradi összeveszésig fajuló cselgáncsvita hatására, a komolyabb bonyodalmakat elkerülendő a klub tulajdonosának számító megyei rendőr-főkapitányság egyelőre betiltotta a Rendőr Judo SE Tartsay utcai edzőtermének látogatását. A jelenlegi helyzet aztsugallja, hogy minden bízót] nyal kettő klub lesz az egyből, más szekszárdi szakosztályod kialakult kettőségek figyelembevételével nem is meglepetés. Az igazi harc az edzőteremért és a gyerekekért megy. z

ojyDlWl Egyszerűen nem értem mi, illetve ki az akadálya annak, hogy nem jöhet létre az a terembeli szupertorna, amire megyeszerte kíváncsiak lennének. Amit nem csupán a helyi televíziók forszíroznak, hanem a megyei szövetség kispályás bizottsága is. Minden holt idényben, majdnem minden városban a teremtornán lesz egy győztes. Amely minden bizonnyal szeretné összemérni az erejét a másik városok legjobbjaival. Ez a csúcstorna bárhol is rendeznék, vonzaná a helyi futball híveit, a csapatokkal szurkolók is érkeznének. De a csapatok egyelőre „nem érünk rá"-val válaszolgatnak. Vajon miért? Itt azért többnyire amatőrök vannak, akiket a játék szeretete kéne, hogy vigyen, nemde?! Vagy kellőképpen megint nem nézek körül és naivan kategorizálok, kijelentek?... Meg lehet, hogy mint a megyebajnokságban sok helyütt ingyen már egy teremtornán sem szerepelnek. Főleg olyanon nem, ahol az ötletadó még csak egy csapatszintű jutalmat sem tudott mondani. Aha, erre is szponzor kell, mint egy Atom Kupára, vagy egy ITV Reprintre! A szövetség serlegei, relikviái a szuperbajnok titulus kevésnek bizonyul jelen esetben. Aki a szabadtéri városi bajnokok összehozására gondolt, az fix szponzor nélkül ne gondoljon még semmire.