Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-18 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2001. MÁRCIUS 25. VASÁRNAP M TÁJAK-KOROK-MÜZEUMOK KLUB Ki volt Lenin? A Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtárában tartott klubdélutánon Ormos Mária pécsi történész professzor próbálta meg lerántani a leplet erről az első hallásra roppant egyszerűnek tűnő kérdésről. Talán meglepően hangzik, de Leninről nagyon keveset tudunk. Amit tudunk (tudni vélünk), többnyire azt is rosszul tudjuk. Részben ez azért van így, mert Lenin életének nagy részét vagy szibériai, finnországi száműzetésben, vagy nyugat-európai emigrációban (illegalitásban) töl•

:te, de a halála utáni politikai opaganda is torz, hamis képet festett róla. Pártállástól, világnézettől függően dicsőítették vagy pocskondiázták, tartották a világtörténelem legnagyobb alakjának és elvetemül gonosztevőnek. Hol az igazság? Ezúttal nagy valószínűséggel nem „odaát", hanem ott, ahol mindig is lenni szokott: valahol középen. A róla festett (fotografált) képeken is annyira szembetűnő a hamis és mesterkélt beállítás, hogy szinte ordít, mint például arról a leghíresebb és legismertebb képről, amelyen egy hatalmas téren összegyűlt (sapkájukat dobáló) szuronyos puskás vöröskatonák előtt szónokol széles gesztussal, szinte a tömeg fölé hajolva/magasodva. Ezt a képet még egy teljesen laikus •

mlélődő is megmosolyogja, rt tudja, hogy egy ekkora nyílt téren egy kb. 165 cm magas emberke hangját mikrofon és hangosítás nélkül még ha torkaszakadtából üvöltözik is, akkor sem hallja közvetlen környezetén kívül más. A másik dilettáns kép (fotomontázs) az, amelyen Lenin és Sztálin egymással szembefordulva ülnek, és úgy mosolyognak egymásra, mint pék kutyája a meleg zsömlére. Ezen a képen is fércmunkát végeztek a retusálók, pedig ez a kép volt hivatott igazolni Sztálin legitimitását, hogy személyesen vette át, adta át neki Lenin a stafétabotot. Lenin testének bebalzsamozása viszont már egyértelmű analógiát mutat az egyiptomi fáraók dinasztikus, örökkévalóságot szimbolizáló törekvéseivel. A történelem különös fintora az, hogy ez a kultusz létrejöhetett egy deklaráltan ateista társadalomban. Tehát vegyük sorjába (természetesen a teljesség igénye nélkül), mit is lehet nagy bizonyossággal Leninről tudni. Először is azt, hogy Lenin nem volt Lenin, hanem Vlagyimir Iljics Uljanov volt, és egy hatgyermekes, középosztálybeli értelmiségi családból származott. (Apja tanár, sőt iskolaigazgató volt.) A 6 gyermek közül (egy lány testvérüket kivéve) mind az öt fiú forradalmár lett. Alexandert például a III. Sándor cár elleni merényletben való részvétele miatt halálra ítélték és kivégezték. A nehéz körülmények ellenére - apja időközben meghal - a jó eszű fiú (aranymedállal érettségizett) végül is magánúton jogi diplomát szerez Péterváron és el is tud ott helyezkedni, de politikai tevékenysége és múltja következtében rövidesen száműzik Szibériába, ami az ő esetében eléggé laza rabságot jelent, itt írja meg első művét is. Kiszabadulása után emigrációba vonul. Az 1905-ös sikertelen forradalom idején hazajön, újra letartóztatják, de rövidesen kiszabadul, és 1906-1917 között be sem teszi a lábát Oroszországba. Majdnem az egész Nyugat-Európát bejárja, Angliában összeismerkedik egy gazdag üzletemberrel, aki aztán a későbbiekben is rendszeresen támogatja anyagilag, de legtöbb ideig Svájcban, és az egyáltalán nem olcsó üdülőhelyen, Capri szigetén tartózkodik, és a kitoloncolás elkerülése érdekében csak „szőrmentén" politizál. Idejének nagy részét könyvtárakban tölti, és ezáltal minden bizonnyal széles körű tudásra és tájékozottságra tesz szert, mert egyáltalán nem korlátozódik érdeklődési köre kizárólag csak Marx és Engels műveire. Itt ismerkedik meg az elitista filozófiával is, aminek az a lényege, hogy a nagy és jelentős történelmi, gazdasági, politikai és társadalmi folyamatokat döntően egy személy vagy egy szűkebb csoport formálja és irányítja. Ilyen elgondolások alapján alakult meg a Bolsevik Párt is, amelynek alapító tagjai a kakukktojásnak számító Sztálinon kívül mind magasan képzett középvagy felsőosztálybeli, értelmiségiek voltak. Tehát a közhiedelemmel ellentétben a Bolsevik Párt nem egy alulról építkező demokratikus felépítésű párt volt. Leninnek az volt az alapelve, hogy nem a frakciónak van pártja, hanem a pártnak van frakciója, ezért mindenben a szűkebb pártvezetés dönt, és a határozatok végrehajtása megkérdőjelezhetetlen. (Ennek az elvnek a bárminemű aktualitása - esküszöm! - csak a véletlen műve és a sors tréfája.) Ez a nézete Leninnek abból a felismeréséből származott, hogy a rettenetesen elmaradott, írástudatlan tömegek képtelenek saját kezükbe venni sorsuk irányítását, ezért szükség van egy magasan képzett, elkötelezett élcsapatra, amelynek a döntései, határozatai megfellebbezhetetlenek. Ez a bizonyos szempontokból ésszerű és célszerű „kézi vezérlés" elve fordult később teljesen a visszájára Sztálin értelmezésében és gyakorlatában, amikor is a brosúrákon nevelkedett, alkalom szülte, elvtelen karrieristák vették át az elit csapat szerepét proletár diktatúra címen. Pletyka szinten (közvetett bizonyítékok alapján) felmerült annak a lehetősége, hogy Lenint és a mozgalmat háttérből a német kormány pénzelte, mivel a háború miatt érdekében állt a cári hatalom gyengítése. Az mindenesetre tény, hogy 1917-ben Lenin a német kormány közreműködésével és segítségével térhetett vissza Oroszországba. Lenin személyes szerepe a bolsevikok puccsszerű hatalomra jutásában meghatározó tényező volt, ez a voltaképpen kis létszámmal végrehajtott kalandor akció az ő politikai éleslátása, helyzetfelismerése, zseniális taktikai és stratégiai érzéke nélkül feltétlenül kudarcot vallott volna, és egyáltalán, az ő határozott és erélyes fellépése nélkül bele sem kezdtek volna. És most már kár azon filozofálgatni fölöslegesen, hogy hogyan lett volna jobb nekik is és az egész világnak. Mindenesetre a hatalojn megszerzése után megtartani is sikerült a hatalmat, annak ellenére, hogy nem is volt igazán tömegbázisa a mozgalomnak, ez aztán rövidesen felszínre is hozta az alapvető társadalmi, gazdasági, politikai problémákat, amelyek aztán szinte szükségszerűen vezettek egy bürokratikus, embertelen diktatúra kialakulásához. Lenin 1921-től 1924ig, haláláig felváltva birkózott Sztálin egyre nyilvánvalóbbá váló izolációs törekvéseivel, és a sok tekintetben elhibázott/félresikeredett új társadalmi rendszer revíziójával (beszolgáltatások eltörlésével, a külföldi tőke bevonásával), végül is 1924-es politikai végrendeletében felhívta a figyelmet a veszélyekre, főleg arra figyelmeztette a pártot, hogy mind Trockij, mind Sztálin alkalmatlan a vezetésre. Bálint György Lajos