Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-16 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 0 JLUU/y^KLfl m VASÁRNAP Mese - a lélek nyugalmáért A Szekszárdi Millenniumi Léleképítő Sorozat utolsó előadásához érke­zett. December 10-én a Babits Mi­hály Művelődési Központban, mél­tatlanul csekély számú hallgatóság előtt dr. Borbély Sándor A mese szí­ne és fonákja címmel beszélt a gyermekek legfontosabb, és bizo­nyos életkorig egyetlen irodalmi „táplálékáról". Amint azt a sorozat házigazdái, Halmai Gáborné, Pócs Margit és dr. Tóth Csaba elmondták, a sorozat (immár persze nem a mil­lenniumi jelzővel) folytatódik. Kö­szönhetően a Léleképítő Alapítvány­nak, a számlaszámra érkező össze­geknek és az érdeklődő közönség­nek. Napjainkban, mikor sajnálatos módon egyre több a nézhetetlen, vagy legalábbis megtekintésre nem érdemes mese, melyeket pe­dig ugyebár gyermekeinknek, a következő nemzedéknek szá­nunk, akad még, akinek monda­nivalója van a mesék színéről és fonákjáról, akad, aki tudja, mi­lyen az igazi mese. Ilyen monda­nivalóval rendelkezik dr. Borbély Sándor, a PTE Illyés Gyula Főis­kolai Karának tanára is, aki az egészségügyi okokból távol ma­radni kénytelen Boldizsár Ildikó pszichológus helyett érkezett a Léleképítő decemberi alkalmára. Borbély jórészt afféle mesetör­téneti áttekintést nyújtott a hall­gatóságnak, némi értelmezéssel egybekötve. Beszélt Ezópusról, La Fontainerői, Andersenről. El­mondta, hogy mindhármukra jellemző az állatok emberi tulaj­donságokkal való felruházása; az, hogy fontos mondanivalót rejtenek, becsomagolva, a mesék sorai közé - olykor kétértelműén. Ha megvizsgáljuk Ezópus és La Fontaine helyzetét az adott társa­dalmi rendben, mutatott rá az előadó, ezen nem is szabad cso­dálkoznunk. Ők azok között a körülmények között nem mond­hatták el nyíltan az igazat, a véle­ményüket a környező viszonyok­ról. így történt, hogy a mesék szereplői állatbőrbe bújtak. Ugyanakkor sokukat több szem­pontból is értelmezhetjük. A ró­ka, a holló és a sajt közös vessző­futása például rejtheti számunk­ra az 'Óvatos légy, ne hagyd ma­gad átverni!' mondanivalót is, de jelentheti azt is, hogy 'Addig ud­varolj, amíg ki nem csikarod a győzelmet!'. Az évszázadok alatt, hangsú­lyozta Borbély, kialakultak olyan konvenciók, melyeket szinte le­hetetlen átlépni. Európában pél­dául nem mondhatjuk ki az oroszlán szót anélkül, hogy, akár tudat alatt, az állatok királya ka­tegóriába sorolnánk az állatot. Ez odáig vezetett, hogy elérkeztünk a mese fonákjáig. A mesék már nem kapnak nevelő célzatot, nem kapnak szinte semmit, ami értéket hordozhatna bennük. És 2001. DECEMBER 16. ez vezetett el az antimeséig is. Utóbbi nem feltétlenül tartozik az értéktelen mesék közé. Az ilyenek világában élnek a kötelé­keiktől megszabadított figurák: Süsü, az egyfejű sárkány, a hétfe­jű tündér stb. Ezek a mesék azonban nem utolsó sorban a fel­nőtteknek, nekünk szólnak, akik tudjuk, hogy mely konvenciók feloldása található az adott mesé­ben. A mese szerfölött fontos a gyermek fejlődésének szempont­jából. Azután, hogy az életben látja, amint minden tönkremegy, elromlik, a mese hozza vissza neki a kerek egészet, az kanyaro­dik vissza a tökéletességhez. Ezért kéri a gyermek mindig ugyanazt a mesét: hiszen tudja, hogy abban végül minden jóra fordul, minden megoldódik. D^^ vigyáznunk kell, így dr. Borbél)^^ Sándor, mert vannak hamisítvá­nyok is. Az igazi mese nem álsá­gos, hanem egyszerűen a gyer­meknek „visszaadja azt a boldog­ságot, amelyben neki lennie kell". Kosztolányi Keserédes A minap felemás érzésekkel vettem tudo­másul egyik kereskedelmi televíziónk viszo­nyulását a saját sugárzott műsoraihoz. Örömmel egyrészt, mert amit láttam, ked­vemre való volt. Az általam igen nagyra tar­tott Cakó Ferenc homokfestményfilmjei közül tűztek műsorra - nem is egyet. Cakó mesteri­en bánik a homokkal, igazán elbűvöl: nem­csak akkor volt ez így, mikor első ízben lát­tam egy művét, hanem azóta is minden al­kalommal. Csakhamar kiderült azonban, hogy ez a néhány kultúrával töltött perc csu­pán pótlék. A Vers éjfél után és egy valami okból, meglepő módon korábban véget ért egyéb műsor között keletkezett szünet kitölté­sére. Persze, valóban örömteli, hogy ilyesmi­vel ütik el az időnket, és bevallom, meg is le­pett a dolog. Igen ám, de ezt nem lehet meg­tenni napközben, este, vagy (de hiszen az már szentségtörés volna!) fő műsoridőben ­efféle, mondhatni, különleges igényeink ki­elégítésére türelemmel kell lennünk hajnali háromnegyed háromig. Persze, a küzdelem, hogy melyik csatorna legyen országunk veze­tő televíziójának önmaga által kikiáltva kü­lönféle, ezer módon magyarázható felméré­sek alapján... Végtére is ez egy kereskedelmi tévé, nem holmi, a kormány által nemes egyszerűség­gel lejtőre taszított Duna Televízió! Aki kultú­rára vágyik, várjon rá egy kicsit! Különben is, aki manapság kulturálódni akar, az talán nem is egészen normális. Megenni sem lehet, pénzt sem lehet belőle gyártani; akkor meg minek? Természetesen Cakó sem egy kereske­delmi csatorna által nagylelkűen legyártott kisfilmekkel állt elő. A saját stúdiójában, fel­tételezem, a maga fizette munkatársakkal készíti el „kültúradarabkáit". Angol felirato­zással. Hátha külföldön nagyobb rá a keres­let... Hiába, ilyen mifelénk a művelődés helyze­te. Reménykedjünk, hogy lesz még jobb is! Talán nem felesleges. Kosztolányi Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata ezúton köszöni meg a városban működő cégeknek, vállalkozá­soknak azt a támogatást, amelyet a város ünnepi hangulatának megteremtéséhez nyújtottak felajánlásaikkal, A díszkivilágításra támogatást nyújtott cégek: Szekszárd Városi Hivatásos Tűzoltóság © RNOMAS® CSKI Kíb*lkon/ekciö Gyártó Kft. M\ IWiWi oftereskedetmi és ŐMelbunk VAl. ff/:. m X Raiffeisen BANK Altiam® Allianz Hungária Biztosító Rt ERSTES förüftöűSfaSa PRETTL € wp/wmr£m ÍM , SZEKSZÁRDI MS4RNAP Szekszárd 1 TV Tolnai Népújság

Next

/
Oldalképek
Tartalom