Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-16 / 43. szám

SZEKSZÁRDI 2001. DECEMBER 9. VASÁRNAP •M Big Bang a nagy durranás Dr. Braun Márton az EU-ról és a magyar csatlakozásról 2001. január 1-játől valóságosan is megjelenik az EU országaiban az euró, az unió hivatalos fizetőeszköze. A bevezetés indokairól, illetve a nemrég napvilágot látott EU ország-jelentésről és a magyar csatlakozás lehetséges időpontjáról és mikéntjéről Braun Mártonnal, a térség országgyűlési képviselőjével - aki a Parlament európai integrációs bizottságának a tagja - beszélgettünk. ^ - Az euró eddig is létezett „elszáJnoló pénz" formájában. Mi tette szükségessé a valóságos megjelenítését? A bevezetésének gazdasági vagy inkább szimbolikus jelentése van csak? - Biztos, hogy van szimbolikus jelentősége is a bevezetésnek, a közös pénz kifejezi a tagországok összetartozását, de én a gazdasági indokokat tartom a fontosabbnak. Egy állam a saját pénzkibocsátásával szabályozni tudja az inflációt, a cserearányokat, az export-import árakat, tehát saját gazdasági fejlődésében ezáltal is meg tudja határozni a prioritásokat. Amikor az EU a közös pénz bevezetése mellett döntött ezek a szempontok vezették, hiszen az uniót elsősorban gazdasági érdekek hozták létre, az a felismerés, hogy a közös európai gazdaságirányítás és Ifejlesztés ellenpontot tud képezni a világ egyéb gazdasági centrumaival szemben. A közös pénz ebben az értelemben a legutolsó, de az egyik legfontosabb lépés, hiszen eltűnnek a nemzeti valuták, az unió gazdasági egységét már az euró is kifejezi. - A bevezetésnek vannak, voltak-e nehézségei? - Nem tapasztaltam nagyon nagy ellenérzést egyik európai országban sem. A bevezetés nagyon tudatos és megtervezett volt. Minden országban, minden fizető helyen eddig is feltüntették, hogy egy árunak mi az ára a nemzeti valutában, illetve euróban. Egy ideig az eurós árak voltak kis betűsek, ma már mindenhol az eurós árakat tüntetik fel nagy betűkkel, a nemzeti valutában megadott ár pedig már alig látszik. Nekünk magyaroknak is egyszerűbb lesz az életünk a közös valutával, hiszen turistaként nem kell annyiféle pénzt magunkkal vinnünk, ahány országon átutazunk, az euróval mindenhol fizetni tudunk. Itt mondom el, bár talán már nagyon sokan hallottak róla, hogy ne tartsa senki otthon azokat a valutákat, amelyek megszűnnek, hiszen ezek a fizetőeszközök kikerülnek a forgalomból, és értéküket vesztik. A kereskedelmi bankok február 15-ig kötelesek ezeket a valutákat átváltani, tehát eddig az időpontig mindenki, aki rendelkezik ilyen fizetőeszközzel váltsa azt át vagy forintra, vagy bármely más olyan valutára, amely nem szűnik meg, akár euróra. - Magyarország mikor csatlakozhat az euro-övezethez, a felvételünk az EU-ba automatikusan magával hozza-e a euro-övezethez való csatlakozást? - Igen, de ez mégsem biztos, hogy a csatlakozással egy időben megtörténi az euro-övezethez való csatlakozásunk. A 15 tagállamból 12 csatlakozott önként az euro-övezethez, az új belépők már nem választhatnak, nekik csatlakozniuk kell, de ezt csak akkor tehetik meg ha teljesítik az EU előírásait. A kormány tervei és elképzelései szerint ez a csatlakozás után két évvel érhető el reálisan. - A csatlakozás eddig ismert legkorábbi dátuma 2004, reális-e ez a dátum, Magyarország teljesíteni tudja-e azokat az elvárásokat, amelyeket az EU megfogalmazott? Nemrég jelent meg az EU országjelentése, mit mond rólunk az EU? - A leghízelgőbb megállapítás ez lenne: Magyarország az EuróFolytatás az 5. oldalon. Karácsonyi ének (A POLGÁRMESTER RENDHAGYÓ KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐJE) Gyermekkorom kedves olvasmányélménye volt Charles Dickens klasszikussá vált kisregénye, a Karácsonyi ének. Az eredeti művet ma már kevesen olvassák, annál több a Walt Disney-típusú feldolgozás: kacsamesék, Dagobert bácsi és Mickey és Minnie Mouse. A mai gyerekek úgy ismerkednek az állatfigurákba öltöztetett eredeti Dickens-klasszikussal, hogy nem tudják, a Karácsonyi ének generációkat nevelt példázatával? Pedig a történet nem is túl invenciózus: Ebenezer Scrooge - nem hagytam a gyermekkori emlékezetre a nevet, ellenőriztem - a zsugori, szívtelen és kegyetlen üzletember, aki mai kifejezéssel élve már elidegenedett mindentől és mindenkitől, egy rémálom-sorozat keretében találkozik az elmúlt és jövendő karácsonyok szellemeivel, és az általuk festett jövőképtől visszariadva újra jó ember lesz. Ne feledjük, ez az eredeti tőkefelhalmozás korának Angliája, a maga elviselhetetlen szociális feszültségeivel, nyomorával és a lassan öntudatra ébredő polgárságával. Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge tehát megjavul, és titokban olyat tesz, amit még soha az életében: ajándékot küld nyomorgó írnokának, Bob Cratchitnak és beteg kisfiának. Nem nagy dolog, szentimentális mese, mondhatnánk felvilágosultan. E példázatnak azonban annyi rétege van, ahányat akarunk. A keresztény karácsonyi ünnepkör, az advent semmihez sem mérhető varázsa, a felfokozott várakozás nemesítő hatása, a kis és nagyobb közösségekkel való azonosulás újból megtalált képessége, a családnak, mint legnagyobb értéknek megerősödése, és a többi felfejthető réteg vég nélkül. Nem véletlen hát, hogy a Karácsonyi ének százmilliókat kápráztatott el és ragyogtatott fel a karácsony misztériumával. De a példázatról most egy másfajta réteget fejtenék le, vigyázva, hogy ne sértsem profanizált párhuzammal az írás érzékeny belső világát: Ebenezer Scrooge „megtéréséig" elvakultan hitt racionális üzleti világában, és nem látott embert, gyermeket, családot

v nyomort, bánatot és örömet, hiszen mindezek eszközök voltak számára egy nagyobb játszmában. A nagy fordulat éppen ez: újra fákat lát, embereket, vidámakat és szomorúakat, házakat, ablakokat, bent a szobában családokat, a való világot. Semmi sem szól a kis történetben figyelmeztetőbb erővel a máról, mint a valóság tisztán látásának követelő igénye. Hiszen a történetet is azért idéztem fel 2001 karácsonyán, a 2002. év közeledtével Szekszárd polgármestereként, hogy önmagam számára és a helyi politikában tevékenykedőknek is ezt a belső igényt fogalmazzam meg: ne hagyjuk magunkat vakká tenni a politikai játszmákban, vegyük észre, e szűk világ mögött ott zajlik Szekszárd színes élete. És vegyük észre azt is, aminek megváltoztatását azonnal el kell kezdeni. Lakható várost építünk, közben a legfelkészültebb fiataljaink hagyják itt a várost. Teremtsünk nekik tanulási lehetőséget főiskolánkon, életkezdésüket, lakásépítéseiket segítsük újra az első lakáshoz jutók támogatásával. Születendő gyermekeik „bébi-kötvénye" kellő pénzügyi alapot teremtsen az induláshoz, a városi GYES-kiegészítés javítsa a fejlődő gyermek életminőségét, azaz növekedjék a város megtartó ereje. Nyugdíjasaink, idős polgáraink méltósággal, nyugalommal, kiegyensúlyozottan élhessék életüket, hiszen a jelent ők teremtették meg számunkra. A vállalkozások, amelyek ma a város működését biztosítják, érezzék viszonzásuLa megkülönböztető figyelmet gondjaik megoldásában, váljék kedvezőbbé a vállalkozói klíma az ipari park működésének beindulásával, vagy a volt laktanya területének önkormányzati tulajdonba kerülése után újabb akcióterületek keletkezhessenek a városban a befektetők számára. Kezdődjék végre el kormányzati támogatással a lakásépítés a megpályázott területeken, és teremtsük meg egy emelt szintű nyugdíjasház építésnek a lehetőségét is. Legyünk a Dél-Dunántúl fontos közlekedési centruma, a Duna-híd közelében az észak-déli és a kelet-nyugati főutak metszéspontjában. A civil szféra hallathassa hangját a döntések meghozatalánál, egyesületeink teremtsék meg a polgárosodás alapjait, a polgárok szabad akaratából megszülető helyi közösségeket. A Karácsonyi énekben Ebenezer Scrooge meglelte a karácsony misztériumában a közjó átélésének és megteremtésének a lehetőségét. Nekünk sincs más feladatunk 2001 karácsonyán. És persze az is fontos, hogy mindenki találja meg a maga Bob Cratchit-jét, akinek titokban ajándékot küld, talán csupán azért, mert vagy 150 évvel ezelőtt Dickens így írta meg egy gyönyörű történetben...