Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-25 / 40. szám

SZEKSZÁRDI <6V4SÁRNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! Az örökös bajnok a dzsúdót tiszta és önfegyelemre nevelő sportágnak vallja Horváth Hosi István testépítő azt javasolta, hogy Szepesi József cselgáncsedzővel, pontosabban vezető edzővel beszélgessünk a Gemenc dzsúdó klubban folyó munkáról, a sportág jövőjéről és természetesen az anyagiakról is. - Kérem, hogy a cselgáncs sport szekszárdi múltjáról adjon képet, mondjuk attól, amikor ön leköltözött a fővárosból Szekszárdra. - 1979-ben kerültem Szekszárdra versenyző-edzőnek. Két év múlva elhívtak Paksra, ahol az atomerőmű klubjának lettem az edzője. Korábban, mármint 1979 előtt a Budapesti Honvéd válogatott sportolója voltam, illetve versenyző és edző. Tízéves koromtól dzsúdózom, az MTK-ban kezdtem, de a katonaság idején átigazoltam a Honvédba. - Úgy tudom, hogy a felesége, Szepesiné Szabó Ágnes is élsportoló volt. - Hogyne, ő válogatott, többszörös magyar bajnok tornász volt, s szintén a Honvéd színeiben sportolt. - Ki ne hagyjuk a fiaikat. - Zoltán az idősebb és biztonságtechnikai mérnöki szakon végzett. Ő kicsit távol van a sporttól. Dávid 17 éves, s a cselgáncs sportot választotta. Korábban a Rendőr klub tagja volt. Majd rátérek az okokra, csupán megjegyzem, hogy neki el kellett mennie innen, s most Budapesten, a KSI-ben (Központi Sportiskola) dzsúdózik. - Most szívesen kérdezném, hogy miért kellett, de említette, hogy az okokat később sorolja. Úgyhogy maradjunk a kronológiánál, s folytassuk a nyolcvanas évek közepétől. - Rendben. Akkor szűnt meg a városban a versenyszerű dzsúdó és az egész sport sorvadni kezdett. Utána - úgy a kilencvenes évek legelején - volt tanítványom, Ihos Gábor vette szárnya alá e sportágat, s a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Tartsay utcai épületében, a Rendőr Dzsúdó Klubban edzettek 1994-ig. - De ide nemcsak a rendőrség munkatársai járhattak? - Nem, voltak a tagok között rendőrök, illetve a gyermekeik, de igen sok úgymond kívülálló kicsi gyerek járt oda. - Azt tudom, hogy a két edző egyik ön volt - között komoly nézetkülönbségek voltak, s ugyancsak viharos, sőt botrányos volt minden tekintetben a szétválás. - Olyan- eredményt értünk el, amire Szekszárd 30 éves dzsúdó múltjában nem volt még példa. Ezt a fiam érte el, ugyanis az olimpiai reménységek versenyén harmadik helyezett lett, a 38 ország részvételével rendezett Európa Kupán pedig a kilencedik lett. Ennek ellenére a vezető edző megkérdőjelezte edzői alkalmasságomat. Ez tavaly decemberben történt. De erről nincs értelme sokat beszélni. - És akkor történt, hogy a több év kihagyás után hívták össze az egyesületi közgyűlést, ahova magát nem engedték be. Akkor kellett volna tárgyalni a költségvetést is. - Nemcsak engem rekesztettek ki, hanem hatvanvalahány embert, akik között szép számmal voltak szülők is. Akkor meghiúsult a közgyűlés, ám később megtartották. Hogy miként történt az elszámolás, arról hiteles információm nincs. A lényeg, hogy a dzsúdós gyerekek szülei kérésére megalakítottam a Gemenc Dzsúdó Klubot. - Úgy hallom, hogy csapatostól önt követték. - Harminc-harmincöt volt induláskor a létszámunk, s működésünket a szülők támogatják. - Hol tartják az edzéseket? - Ugyanott, a Tartsayban. Sajnálatos, hogy amire az elmúlt harminc évben nem volt példa, most a rendőrség döntése szerint fizetnünk kell a teremért. Ez edzésenként 1500 forint, vagyis 1000 forint a teremhasználati órabér. A másik csoport szintén fizet. Egyik héten három, a másikon kettő. Azért csak ennyi, mert nem futja több bérleti díjra. Egyébként a köztes időben szabadtéri edzést tartunk a sportcsarnok mellett. Megjegyzem, hogy az igazán eredményes klubok heti tíz-tizenkét szőnyegedzést végeznek. - Gyerekek és felnőttek egyaránt vannak a csoportban? - Igen, a nyolcévesektől a húsz év felettiekig, de van 52 éves edzőtársuk is, aki hasznosan segíti a munkámat. - Miből tartja fönn magát a klub? - A városi önkormányzat rendszeresen támogat, a megyei önkormányzat - pontosabban Koltai Tamás a saját keretéből - alkalmanként támogat, s ehhez adódnak a tagdíjak, ami egyénenként havi 1500 forint. Sajnos a teremdíj elviszi a pénz nagyobb részét, alig marad versenyeztetésre. Azt csak a szülők hathatós támogatásával tudjuk megoldani. A legnagyobb tisztelettel mondom, hogy gyermekeik sportolására sokat áldoznak szüleik. - Nem próbálkoznak szponzorokkal? - De, majd megpróbálkozunk ezzel is, de egyelőre a klub életét kellett rendbe tenni, elérni a nyugalmas légkört, mert bizony a váltás, a hercehurca nyomott hagyott a gyerekekben is. Egy darabig nem volt biztos, hogy valamikor még együtt tudunk edzeni. - Eredményeik? - A hivatalos bejegyzés szerint májustól működünk. A junior magyar bajnokságon egy harmadik helyezést értünk el, az országos bajnokságokon öt versenyzőnk hetedik lett, a BM országos bajnokságán - nagyon komoly ez a verseny - második helyezést ért el a 35 esztendősök között indult Szabó Sándor. - Azért ne feledkezzen el a seniorokról sem, úgyhogy sorolja föl kérem az összes eredményét. - Többszörös magyar bajnok vagyok, hat évig válogatott versenyző voltam, s minden korosztályban az első három között végeztem az egyéni bajnokságokon. Most kicsit büszkén mondom, hogy sportoló fiam három évvel ezelőtt benevezett a senior magyar bajnokságra, amit immár harmadszor nyertem meg, úgyhogy örökös magyar bajnoki címet szereztem. - Miért tartja a szülőkkel együtt fontosnak ezt a sportágat? - Nagyon tiszta, egyenes sportág, itt nem lehet mellébeszélni, nincsenek „leadott" mérkőzések, azaz megbeszélt eredmények, hiszen mindenki a legjobbat akarja kihozni magából a szőnyegen. Ezen felül önfegyelemre és bizo2001. NOVEMBER 25. nyos mértékig bátorságra neveli a fiatalokat. - A kezdő nyolcéveseket mire tanítja meg először? - Elsődleges feladat a sportág megszerettetése, miközben nyilván megpróbálunk minél több cselgáncsban használatos elemet megtanítani nekik. Mint ahogy mondják, a dzsúdó az esés művészete, ezért az esés módjaival kezdünk, de sok játékos elemet is beviszünk és erősítő jellegű munkát is végeznek a gyerekek. - Amikor a paksi Kovács Antal olimpiai bajnok lett, fölpezsdült a az élet a klubban? - Persze, hiszen ilyen nagy eredményt követően tömegesen jelentkeztek a gyerekek. Ehhez nem hasonlítható az eredmény, de hasznosak a toborzók is, ezért mi is tervezünk tartani. - Ránézésre úgy gondolom, hogy a ruhájuk zavarja a dzsúdósokat a mozgásban. á - Ezt sokan hiszik, sőt van, aki azt mondja ránk, hogy „pizsamás birkózók". A ruházat még a szamuráj időkből ered. Egyébként kényelmes és nem akadályozza a mozgást. Legfeljebb akkor, ha az ellenfél megfogja, de az ember azon igyekszik, hogy ez ne sikerüljön neki. Ugyanis a ruha egyben kapaszkodó is, annak segítségével lehet az ellenfelet a földre vinni, megdobni, leszorítani. - Honnan szerzik be a ruhákat? - Szerencsére ma már idehaza is meg lehet vásárolni. Az anyaguk erőssége közelíti a vitorlavászonét. Az a legjobb ruha, amelyik nagyon erős, ám puha. - Drága? - Van száz-százötvenezer forintos is. A gyerekeké 15-20 ezerbe kerül. - Miből él meg a vezető edzők tiszteletdíjon kívül? " - Nincs tiszteletdíjam, némi költségtérítést kapok. Úgyhogy van egy tüzeléstechnikai vállalkozásom 12 éve. - Azt hallom, hogy fehér asztal mellett is találkozik a csapat. - A gyerekekkel és a szülőkkel minden év végén tartunk egy közös vacsorát, ahol minden aktuális dolgot megbeszélünk. De évente háromszor szülői értekezletet is tartunk. - Előfordul, hogy tanulási problémák miatt a szülő eltiltja a csemetéjét az edzéstől? - Elő-előfordul. De én azt javasolom, hogy ne az edzéstől, hanem a számítógéptől és a tévétől tiltsák el. - Elérkezett az utolsó kérdés: ki következzen? - Szeretném, ha Piegli Ferenc személyfuvarozó, aki a Gábriel Taxi Egyesület tagja a taxisok életformájáról beszélne és említene emlékezetes esetei közül. V. Horváth Mária