Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-18 / 39. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 25. VASÁRNAP M OVbsztaCgia a í ífcj m OVbsztaCgia SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Gemenc presszóban Eltér Istvánné festő, akivei éppen négy évvel ezelőtt találkoztam először, amikor a Babits Mihály Művelődési Házban, egy hobbikiállításon szemem, szám tátva maradt, ahogy megláttam azokat a grafikákat, amelyek alá ez a név volt írva: Mama. Eltér Istvánné azóta is így írja alá képeit, hogy miért, s hogy mennyi minden történt vele ez alatt a négy év alatt, erről szól ez az Erzsébet-napi beszélgetés, amely jó alkalom arra, hogy Eltér Istvánné Mamát, aki egyébként Erzsébet, szívből köszöntsem a névnapján, s rajta keresztül minden kedves olvasómat aki ezt a nevet viseli. - Mama! A négy évvel ezelőtti beszélgetésünknek egyrészt az általad rajzolt és festett képek voltak az apropói, s azokon keresztül az a tény, hogy mennyire változott meg az éle^fct hogyan kapott új értelmet éppen énekor, amikor már semmit sem vártál az élettől... - Négy évvel ezelőtt valóban csoda történt ve.lem, amikor a férjem meghalt, éppen ötven év házasságunk után, azt hittem már semmit sem tartogat nekem az élet. Másképpen történt, rám talált, vagy én találtam rá a festésre, s ezzel egy csapásra gyökeresen megváltozott az életem. - Akkor azt mondtad, hogy a festés egyszerre mindent háttérbe szorított. Már nem foglalkoztál a koroddal, hogy hol mi fáj, egyetlen dolog lett fontos, hogy újra van értelme annak, hogy olyan napokra kelj fel, amelyeknek értelmet ad a festés... - Az a négy év, ami az akkori beszélgetésünk óta eltelt, csak csodákat hozott a számomra. Ezeket a csodákat viszont nem élhettem volna •

eg, ha nincs az én szerető csaláIm, akik mindenben támogatnak, segítenek, szerveznek és ösztönöznek, akik tehetségesnek tartanak... - Ennek a jó ösztönzésnek köszönhetően valóban sokat fejlődtél a négy esztendő alatt, amit a kiállítások is igazolnak... - Péter unokám elvitte az egyik munkámat Pécsre, a belvárosi sétálóutcában lévő Galériába, azzal a céllal, hogy megmutassa. A galéria tulajdonosa kitette a kirakatba, s ott meglátta a TV2 munkatársa, Szilágyi Jenő, aki kollégáival lejött Bátaszékre és készített velem egy riportot. Ezek után rengeteg telefont kaptam és levelet, voltak akik arra kértek, hogy tanítsam őket festeni, amin jót mosolyogtam, s azt válaszoltam, hogy én magam is most tanulok. Ettől kezdve rendszeresen jöttek már nemcsak nézni a képeimet, hanem rendelni és vásárolni is. Az „Életet az éveknek" című televízió műsortól kaptam egy ajándék üdülést, amit nem vettem igénybe, mert egyedül nem akartam elmenni, s nehezen hagyom itt a családomat. - Mama! Kérlek sorold fel az állomásokat, hol milyen kiállításaid voltak? - Az első a Babits Művelődési Házban, majd a ZUG-ban, Budapesten, a Pataki Művelődési Központban, az Újpesti Galériában, a Vigadóban, Hatvanban, a Grassalkovichkastélyban. - Tartozol egy „társasághoz" akik a családod után szintén sokat jelentenek számodra. - Tagja lettem az ART '999-nek, ahol nagy szeretettel fogadtak, s befogadtak, pedig nagyon féltem először. Olyan kedvesek aranyosak, közöttük feloldódom, egyetlen találkozást sem hagynék ki velük, s nekik is Mama vagyok. - Jó, hogy szóba hoztad d „művésznevedet", amiről négy évvel ezelőtt azt mesélted, hogy amikor elkezdtél festeni azért írtad így alá, hogy Mama, mert amit csináltál azt a családodnak rajzoltad-festetted. Azóta sem változott az aláírás... - Amikor már kiállításra is elkerültek a képeim, úgy gondoltam nem változtatok rajta, aki ismer az tudja, hogy kit takar ez a név, s azt gondolom benne van a korommal szerzett bölcsesség, az élettapasztalat, a családom iránti nagy-nagy szeretetem, s a „nagy" család iránti szeretetem, amelybe minden ember beletartozik, aki szereti a képeimet. - Egy könyvet tartok a kezemben, amelynek a címe: „Amatőr artium" és a XVII. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat kiállításanyagából készült, s angolul is megjelent. Benne van egy képed: „A görög" című... - Büszke vagyok rá, ugyan az első rajzaim közül való, de jómagam is érzem az egyik legsikeresebb portrém, talán azért is nem tudok tőle megválni. - Grafikákkal kezdted, aztán jött az akvarell, majd az olaj. Négy évvel ezelőtt féltél az olajtól... - Aztán rájöttem, hogy nem is olyan nehéz, sőt... A vízfestés sokkal nagyobb „veszélyeket" tartogat, sokkal kisebb a javítási lehetőség, mint az olajnál. Az alap is változott, illetve cserélődik, hol kartonra, hol pedig farostra festek. - Sokat festesz, ám arról még nem beszéltünk, hogy mikor és mit? - Rapszodikus vagyok. A legjobban akkor tudok dolgozni, amikor nagy nyugalom vesz körül. Ezt a gyermekeim nagyon tiszteletben tartják. Továbbra is a portrék a kedvenceim, s még az nagyon fontos, hogy sok fény legyen, mert már a szemem nem a régi. Nagyon szeretem kipróbálni magam, s a másolás erre nagyon jó. A legutóbbi sikerélményem az volt, hogy valaki a szüleinek akart kedveskedni az 50. házassági évfordulójukra, s kért, fessem meg őket. Meg volt elégedve, s az nekem nagyon-nagyon jó érzés, amikor látom a megrendelő arcán az örömet. - Hihetetlen aprólékosan dolgozod ki a képeidet, s azok úgy „élnek", mintha magával a megfestett arccal néznénk szembe... - Sokszor napokig nézegetem, ismerkedem a képpel amit meg szeretnék festeni, minden millimétert megnézek, hogy rögzüljön bennem az arc minden vonása, s talán az, hogy élethű, azért van, mert belefestem magamat is. A lelkemet, mintegy belelehelem. Ezért mondom azt, hogy a portré az én igazi világom. - Tudok róla, hogy felkerültél az internetre... - Hát ez számomra akkor jelentette a legnagyobb boldogságot, amikor megtudtam, hogy így a Németországban tanuló Klára unokám is láthatja, idehaza mit dolgozik a mamája. Fantasztikus, hogy még olyanokat hoz ez a modern világ, amit én is tudok élvezni. - Nagy utat jártál be az elmúlt négy év alatt. Rengeteg kép, kiállítás, egy jó alkotó közösség, siker és soksok munka... - Velem annyi szép történt ezek alatt az évek alatt, hogy nagyon hálás vagyok a sorsnak, szinte hihetetlen, hogy milyen ajándékot kaptam az élettől, s akkor még a terveimről nem is beszéltem. Nem győzőm azonban hangsúlyozni, hogy mindezt nem tehetném, tenném, ha a gyerekeim és az unokáim, sőt most már dédunokám segítő, szerető és ösztönző szavai és tettei nem lennének. Nagyon sajnálom azokat a velem egykorú embereket, akik nem látják, nem találják, vagy nem akarják megtalálni azt az elfoglaltságot, ami értelmet ad az életüknek, ami mellett elfelejthetik korukat, fájdalmaikat, az életük során átélt dolgokat. Számomra így hetvenen felül is olyan élményeket hoznak a mindennapok, hogy azt érzem nap-nap után jó érzés tudni, dolgom van a világban. Örömet szerezni elsősorban a családomnak, a tágabb környezetemnek, s természetesen nem tagadom saját magamnak. Vallom, csak úgy lehet másoknak örömet szerezni, ha mi magunk is megkeressük és megtaláljuk azt a tevékenységet, amely számunkra örömet szerez. Szeretném ezt minden velem hasonló korúnak elmondani, hogy mindenkinek van valamihez tehetsége, csak meg kell keresnie. Van, aki gyönyörűen kézimunkázik, van, aki virágokat nevel, van, aki kertet művel, van aki segít a gyerekeinek, unokáinak a mai rohanó világban. Szükség van ránk, idősekre, s az én gyerekeim és unokáim ezt mindennap éreztetik velem. ZEPTER RENDEZVENYEK Zepter-előadóterem - Szakszervezeti Székház, IV. emelet November 22. BIOPTRON KLUB • November 29. KOZMETIKAI BEMUTATÓ ECÉSZ-SÉG HÓNAP RENDEZVÉNYEI - TOLNA, MŰVELŐDÉSI HÁZ November 23. „Fénnyel az egészségért és szépségért" - Sas Erzsébet November 24. A Bioptron lámpa használatáról személyre szabott szaktanácsadás - dr. Szekeres Ferenc